A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-14 / 24. szám
Lehet-e taktizálni, és mit jelent Többször is beszéltünk már róla, hogy a magyar nyelv az idegen eredetű szavakat nemegyszer más formában, esetleg más jelentésben használja, mint például a,szlovák vagy a német. Újságolvasó ismerőseim egy részének feltűnt, hogy a hazai magyar sajtóban az utóbbi időben léptennyomon találkoznak ezzel az igével: taktizál. Kérdésük az, hogy helyes-e ez az ige, és helyes-e a belőle képzett taktizálás főnév. Vizsgáljuk meg hát ezt a kérdést! A magyar és a szlovák nyelvben egyaránt van taktika főnév, melynek jelentése a szlovákban és a magyarban lényegében azonos. A taktika eredetileg katonai műszó, jelentése: harcászat; a stratégia megvalósításának konkrét eszköze. Mostanában főként a politikai élet területén használatos ez a szó; jó értelemben jelentheti a kijelölt cél elérésére alkalmazott tervszerű módszereket, rosszalló értelemben a jelentése: mesterkedés, fortély. Ha valaki taktikával él, taktikát alkalmaz, esetleg kerüli a nyílt állásfoglalást, halogatja a döntést, vagy éppenséggel ravaszkodik, mesterkedik, arra szlovákul azt mondhatjuk: taktizuje. Magyarul azonban az ilyen ember nem taktizál — ahogyan ezt mostanában újságjainkban olvashatjuk —, hanem taktikázik. Taktizál igét semmiféle szótárunk nem közöl. Nem állítom, hogy ez az eddig nem létező taktizál ige kizárólag szlovák hatásra jöhetett létre; keletkezésében szerepük lehetett magyar analógiáknak is. Nézzük csak meg: politika — politizál, kritika — kritizál, technika — technizál, dinamika — dinamizál, romantika — romantizál, karakterisztika — karakterizál és így tovább. Az imént felsorolt politizál, kritizál stb. típusú igék történeti-etimológiai szótárunk szerint valószínűleg német hatásra — a politisieren, kritisieren, technisieren, dinamisieren stb. mintájára — keletkeztek. Hogy aztán az idegen eredetű taktika főnévhez miért éppen a -z, illetve -zik igeképző járult, azt mélyebbre ható elemzés nélkül nehéz volna biztonsággal megállapítani. Annyi bizonyos, hogy a taktika szóból német mintára nem jöhetett létre a taktizál ige, mivel a német nyelvben taktisieren ige nem használatos. A magyar taktikázik, szlovák taktizovať igének KINCSÜNK AZ ANYANYELV a procedúra? más német megfelelői vannak, mégpedig: verschiedene Taktiken versuchen, Winkelzüge machen, schlau handeln, herummanövrieren, esetleg Taktik treiben stb. Bízvást megállapíthatjuk, hogy a taktizál és taktizálás szavak helytelenek; a magyarban a taktikázik ige és a taktikázás főnév az elfogadott, helyes forma. A másik kérdés egy olyan idegen szóra vonatkozik, amelynek a szlovák nyelvben valamivel több jelentése van, mint a magyarban. Gyógyfürdőben járt magyarországi ismerőseim érdeklődtek, hogy vajon miért nevezik a szlovákiai magyarok procedúrának a fürdőhelyen alkalmazott különféle kezeléseket — amilyen például a masszázs, a víz alatti torna, az iszap- vagy paraffinpakolás —, és hogy helyes-e ez így. Erre azt kell válaszolnunk, hogy szlovákul helyes, mivel a procedúra szó a szlovákban ezt is jelenti: kezelés, kezelési eljárás, különösen fürdőhelyen. Az ilyen szlovák mondat: Pacienti chodia v kúpeľoch na rôzne procedúry, helyes. Magyarra azonban ezt ne fordítsuk le így: A fürdőhelyen a betegek különféle procedúrákra járnak. A procedúra szó a magyarban hosszadalmas hivatalos eljárást, ügykezelést, esetleg jogrendet jelent, de kezelési eljárást, kezelést nem. Ez utóbbi értelemben tehát a procedúra szót ne használjuk. A betegek vagy páciensek a fürdőhelyen különféle kezelésekre járnak, vagy kezelési eljárásokban részesülnek. Ez a magyar mondat: Elegem van már a sok procedúrából, nem azt jelenti, hogy már torkig vagyok a gyógykezeléssel, hanem azt, hogy meguntam a sokféle hivatalos huzavonát. MAYER JUDIT melletti nyaralót, ahol senki sem talál meg. Erre kiderül, hogy augusztusban már lehetetlen nyaralót bérelni, ilyesmi csak kora tavasszal lehetséges. Görcsös igyekezettel keresek már nem is nyaralót, hanem egy akármilyen házikót, ahol egyedül lehetnék. A vakáció rövid, minden perc drága. Hogy mennyi szemrehányást hallottam én ekkor hát ide jutottál a te nagy szociális igazságérzeteddel, meg is érdemelted, nem kellett volna lemondanod az állami nyaralóról, írtad volna meg előbb a könyvet, s azután mondtál volna le stb. Egy házikót végül mégiscsak találtunk. Legfőbb előnye, hogy messze, mintegy kétszáz kilométerre van Moszkvától. A természet fantasztikus: madarak, erdő, gombák. A komfortot jelentő többi dolog ugyancsak odakint van. Hát ilyen természetes, életes körülmények között születik ez a könyv. Egyébként nem erről van szó. A privilégiumokról. Perszehogy jó lenne ízletes, egészséges ételeket enni, perszehogy szeretnéd, ha az orvosok jól bánnának veled, ha szép tengerpartokon pihenhetnél stb. S természetes, hogy miután minderről lemondtam, családom számos olyan problémával került szembe, amilyennel a szovjet családok milliói találkoznak. (folytatjuk)
