A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-14 / 24. szám
Meghalt a Hlrály, éljen a hirály! Amikor kicsi táncos koromban a színpadon álltam és hallgattam "hivatalos képviselőink" néhány oldalas köszöntő beszédeit, megfogadtam: ha nagy ember leszek, egy mondattal nyitom majd a fesztiválokat. Nagy ember nem lettem, de szerencsére az órák hoszszat tartó beszédek kora lejárt. Sajnos, vagy inkább szerencsére, a mamutrendezvények kora is. S most nem a méretekre, hanem a pénzre, a szervezőgárdára gondolok. Néhány hónapja e lap hasábjain örvendtem, hogy sikerült a táncháztatlálkozó és valami új indult el a néptáncos berkekben. Most, sajnos, fesztiváltemetés tanúja lehettem, hiszen minden mozzanatában a "túlélt" szervezési és fesztiválépítési módszerek fiaszkója volt a jellemző. Szerencsére, ebből a néző vajmi keveset látott — főleg azért, mert alig voltak néhányan kiváncsiak a népművészeti mozgalom idei legjobbjaira. Paradoxként hathat, hogy az elmúlt Gálaműsor vasárnap évtizedben a néptáncos, nópzenósz szakma minőségi forradalma zajlott a szemünk előtt, miközben szép lassan csökkent a rendezvények látogatottsága, egyre kevesebben tartották fontosnak a Csemadok eddigi legnagyobb rendezvényein való részvételt, és ma nagyon nehezen állapítható meg, mi az a vonzerő, amely újra ezreket, netalán tízezreket vonzana egy műsorában valóban jó rezdezvényre. Kezdjük a legelején. Tavaly már néhányan megírtuk, hogy ehhez hasonló rendezvényt nem elég csehszlovákiai magyar fesztiválként szervezni — lejárt az az idő, amikor tett volt elmenni a fesztiválra csak azért, mert az magyar és csak azért, mert kisebbségi kultúránkat mutatja be. Több jó ötlet, javaslat hangzott el azóta, sőt: fesztiválrendező fiatalok más rendezvényeken bizonyították, hogy tudnak szervezni. A Csemadok berkeiben, valamint az egyes szakmai társulásokban olyan gárda jött össze, amely nyugodtan nekifoghat komolyabb, kisebb stábot igénylő, de méreteiben a kisebbségi gondolkodást túlszárnyaló rendezvénynek vagy rendezvénysorozatnak. Ennek első jelei a színjátszófesztiválokon már látszottak. Az országos népművészeti fesztivál viszont nem váltott. Maradt a fesztivál struktúrája, amely nagyjából tíz éve nem változott. Maradt a helyszín, hiszen néhány éve még mindenki meg volt győződve arról, hogy a fesztivál a zselizieké. Nem így történt. Zseliz város az idén nagyjából hat sort tudott megtölteni nézővel a szombat esti műsorban, amelyről nyugodtan megírhatnám, hogy jól szerkesztett és színvonalas produkciókat bemutató műsor volt. Nagyjából ugyanennyien ültek a nézőtéren a vasárnap délelőtti, ugyancsak színvonalas műsoron, s alig kétszer ennyien a kiválóan komponált vasárnapi gálán. A zseliziek és a környékbeliek egyszerűen nem kíváncsiak a tánco-
