A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-14 / 24. szám

esetekről, amikor a legnagyobb ünnepeken ezt az éneket is énekelték. Aztán vagy nem akadt besúgó, aki feljelentette volna őket, vagy akkor igazán csak a hívők jártak szentmisére és ott Istennel voltak elfoglalva, nem azzal, miből lehetne egy újabb ürügyet kovácsolni...

Senčák úr nem hisz nekem. Elmondja, hogyan jártak Helmecen az utcanevek megváltoztatásával, amelyen egy bizottság dolgozik. A javaslattevesben részt vett a Matica is; lesz Helmepen Ciril és Metód, (Hviezdoslav, Štefánik, Chalúpka, Štúr, Komenský stb. utca is, de szeretnék a helmed magyarok, ha a Lorántffy tér mellett lenne Rákóczi utca is... Csakhogy Daňo úr, a másik nyugdíjas maticás összegyűjtött 36 aláírást az utcából, hogy annak a neve Május utca legyen (most Május 1 -je utca)... Persze, mint az önkormányzati hivatalban kiderül, úgy született a petíció, hogy az utca lakói nem tudták, a Rákóczi név ellenében adják aláírásukat...

Hogy vannak és voltak e vidéknek történelmi tényei, személyiségei, úgy látszik, sokáig tabu lesz még. A rosszul értelmezett nemzetféltes mindenütt rémeket lát, veszélyt sejt.

— Mi megegyezést akarunk — mondja Sencák úr —, ezért nyújtottuk be írásban is az elképzelésünket. Az önkormányzat pedig meg sem hívott bennünket a nyilvános nópgyúlósre, ahol az utcanevekről volt szó.

Más dolog, hogy az önkormányzat külön senkit nem hívott meg, csak a hangosbeszélón keresztül — szlovákul és magyarul — minden érdeklődőt. — Akkor nem is volt jó a hangosbeszólő — vetette oda rá a Matica elnöke, s ezt az állítását utólag ugyan nem lehet ellenőrizni, de Pásztor István polgármester szerint a szlovákság képviselői ott voltak a gyűlésen (Daňo úr is), különben pedig mindenki tudja: a hónap utolsó keddjén mindig nyilvános ülés van. Egyébként pedig: a megegyezéshez két fél kell, aki meg akar egyezni, nem petídó, amely eleve követelést tartalmaz. Bevallom, engem egyre gyakrabban zavar, hogy tapasztalataim szerint a Matica legtöbb helyi egyesülete — és nemcsak a Bodrogközben — a kulturális munka helyett arra "szakosította" magát: felügyelje, hogyan viselkednek a magyar kisebbségiek, betartják-e a nyelvtörvónyt, nem sértik-e a szlovákság nemzeti öntudatát, tanulnak-e és tudnak-e szlovákul, nem veszélyeztetik-e a környezetükben élő szlovákokat. Mert igenis: lehet veszélyforrás a magyar. Lehet, mert ahol fennáll a munkanélküliség, a leépítés veszélye, ott magyar vagy szlovák egyaránt veszélyeztetett; de mi van, ha a vegyes lakosságú területen mondjuk ilyen esetben a szlovák ember kap felmondást? Csak egyszerűbb azt mondani, azért kapta, mert szlovák, mint azt beismerni, hogy az a másik volt a jobb szakember... Kmec, Daňo és Kolcu urak a Matica

A HÉT RIPORTJA

helmed egyesületének legaktívabb tagjai. Nyugdíjasok, rendszeresen tanácskoznak. Ahogy Senčák úr is mondja, a gyűléseiket rendszeresen (havonta) megtartják, de még gyakrabban is üléseznek, s ott megbeszélik a szlovákság helyi gondjait. — Hárman-nógyen füstölögnek a problémákon, amelyeket jó lenne a többiekkel is megbeszélni...

Hogy kik a többiek? A Matica helyi egyesületének 51 tagja van, de igazából csak nagyon kevesen dolgoznak. A fiatalabbak pedig nemigen akarnak belépni ebbe a szervezetbe. A tagok szerint azért, mert félnek.

— Szerencsére itt, nálunk olyan értelemben nem kell félni, hogy a szlovák megveri a magyart, vagy fordítva. Tehát aki fél, az nem a veréstől fél. Aki fél, az mondjuk a pozídóját félti a munkahelyen, a beosztását. Ilyesmi már előfordult, nem mondom meg, hogy hol, de a Maticában is ismerek embereket, akiknek megvan a munkahelyük, de nem angazsálják magukat, mert attól tartanak, elvesztenék... És most egyáltalán nem mindegy, hogy vane munkahelye az embernek, vagy munkanélküli. Tehát ezt jelenti a félelem. Nem a fizikai veszélyeztettsérjet, a testi bántalmazást... Személy szerint bízom nemzeteink kulturáltságában, hogy ilyesmi nem fordulhat elő. Inkább egzisztenciális félelemről van szó. Van egy igazgatóhelyettes például, náluk most változások várhatók, azt mondta hát: tudod, mi vár rám, és értsd meg, nem tudom, milyen következménye lenne... Azt sem tudom, milyen összetételű lesz a bizottság... Ezért van aztán, hogy csupa nyugdíjasból áll a helyi egyesület, a fiatalok pedig nem jönnek, nehogy ártsanak maguknak. Hocjy valóban káruk származna abból, ha mpticások lennének, nem tudom... Ok már megelőzésképpen sem jönnek...

Pásztor István polgármester szerint ennek a tartózkodásnak más oka van. A legtöbb helmed szlovák rokonsága már nem tiszta szlovák, férj-feleség, meny-vő, após-anyós, nász, unoka ajkad benne a másik nemzetből is. Ok eddig jól megvoltak egymással, nem akarnak hát azokkal közösködni, akik áskálódnak, akik azt keresik, mibe köthetnének bele.

— Vannak a városnak fontosabb dolgai is. Három-négy millió az éves bevételünk, állami támogatást pedig nem kapott a város azon a címen, hogy elég fejlett! Ötven százalékban van csak készen a gázvezeték, nincs szennyvízcsatornánk, az egész Bodrogközben nincs egyetlen szeméttaroló sem, nem lehet építkezni... A gyerekek fele provizóriumokban tanul, mert hiába épült lakótelep, ha polgári létesítmény nem készült hozzá! Én azt mondom, Helmecen akkor lesz jó dolga a szlováknak és a magyarnak, ha jól fogja ott érezni magát a polgár, az ember.

Ahhoz azonban, hogy tényleg jól érezzék magukat az emberek, bé"Ha valamilyen értelmes rendezvényt összehoznának már végre"

(Pásztor István)

Hármannégyen füstölögnek a problémákon..." (Dr. Ján Senčák, a Matica helyi egyesületének elnöke)

kesség is kell. Rosszindulat, áskálódás helyett, feltételezések és vélelmek helyett néhány szikár tény tudatosítása: Azé például, hogy ha az önkormányzatnak minden szervezet bérleti díjat fizet az irodahelyiségért, akkor a Matica sem lehet kivétel (erre még nincs törvény, hálistennek); meg azé, hogy ha 29 ember fejenként 10 Kčs beléptidíjjal végignézi egy együttes (Vranovčan) fellépését a helyi kultúrház rendezésében, akkor ne akarjon részesülni a bevételből, mert ott csak ráfizetés van, de jókora! Ezek elemi dolgok. Mint ahogy panaszkodás helyett inkább azon kellene elgondolkoznia a helmed Matica-vezetésnek, hogy egy 80 százalékban magyar nemzetiségű városban nem az a természetellenes e, hogy még mindig 6 szlovák óvodai osztály van a 7 magyarral szemben, és hogy egyáltalán nem a szlovákság asszimilálása az, ha most több magyar gyereket íratnak magyar iskolába, legfeljebb: ez nekik nem nagyon tetszik. De ez még nem ok arra, hogy vészharangot kongassanak.

Ok viszont valami másra. Arra, hogy tudatosítsák: Királyhelmec itt van, Szlovákiában. Polgárai ugyanolyan polgárok, mint az összes többi. A magyarok is. És nekik is joguk van ragaszkodniok önmagukhoz, identitásukhoz.

N. GYURKOVITS RÓZA Prikler László felvételei