A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-18 / 3. szám
HÍRMONDÓ rusai szaporák és leleményesek. (részlet) • "A magyart is tanulni kell, még a született magyarnak is. Ha nem csiszolja, újítja folytonosan, berozsdásodik." Az idézet Kodály Zoltántól van. Aki zenei anyanyelvűnk ápolásán túl a beszélt nyelv, a magyar nyelv pallérozója is volt. Nyelvünk sorsáért mindannyian felelősek vagyunk. Időközönként nem árt ráirányítani a figyelmet. Ezt szolgálja az anyanyelv hete rendezvénysorozat is, melyet három járási bizottság (Dunaszerdahely, Galánta, Pozsonyvidék) szervez. A rendezvény mindig Kodály Zoltán mellszobrának megkoszorúzásával végződik a galántai kastély parkjában, a Mester születése napján, december 16-án. A Csemadok szervezeteknek örvendetesen évről évre több segítője, társrendezője akad. A hagyományos segítőtársak (Országos Széchényi Könyvtár, Magyarok Világszövetsége, Pozsonyi Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ) mellé újabbak is (az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége) felsorakoztak. A csaknem két hét alatt volt kiállítás (fotó- és könyv), tapsolhattak a kicsik az igazságosnak és a jónak a mesejátékon, volt kerekasztal beszélgetés az oktatásügy időszerű kérdéseiről, nyelvi- és művelődéstörténeti vetélkedők, irodalmi délutánok, estek, szavalóversenyek. És mindig felemelőek a karácsonyi hangversenyek. Minden rendezvényt és helyszínt lehetetlen felsorolni, de a nagyszarvai Kányádi irodalmi délutánt, a szenei vetélkedőt és a galántai karácsonyi hangversenyt meg kell említeni. A felvételek a negyedik alkalommal megrendezett anyanyelvi hét egy-egy mozzanatát idézik. (görföl) Kodály mellszobra a galántai parkban. Sepsiszentgyörgyről érkezett a Székely-Mikó Kollégium csapata. Itt a vetélkedő kérdésére adandó válaszon törik a fejüket. A bíráló bizottságnak (balról: Zalabai Zsigmond, Szabó László, a Magyarok Világszövetségének főtitkárhelyettese, Kónya Adám, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója) sem volt könnyű a dolga. Isten veled, KURUCZ LUJZA! Fájdalommal fogadtuk a hírt, hogy meghalt. Kurucz Lujza, az 1953-tól tisztelt és szeretett izsai pedagógus. A tőle megszokott pontossággal és lelkiismeretességgel oktatta, nevelte a rábízott gyermekeket. Megtanította őket az anyanyelv szeretetére, a felnőttek tiszteletére, s nem utolsósorban arra, ami a továbbtanulásukhoz kellett. Nem kis büszkeséggel mondta barátainak, ismerőseinek és a sajtó hasábjain a szlovákiai magyaroknak, hogy volt tanítványai közül szép számmal akadnak orvosok, mérnökök, pedagógusok. Fontosnak tartotta, hogy az izsai iskola, amelynek nyugdíjba vonulásáig a katedráján állt, meggyőző eredményeket mutasson fel. Hogy a magyar szülők sem Izsán, sem másutt ne sorvasszák anyanyelvű iskoláikat! Nem csak az iskola falai között igyekezett eredményeket elérni. 1949-től, megalakulásától a Csemadok Izsai Alapszervezetének tagja. Azok közé tartozott, akik életet leheltek a negyvenöt után már-már halálos ütést kapott csehszlovákiai magyar társadalomba. 1959- ben a Csemadok KB tagja lett. 1977-től a Csemadok KB Elnökségének tagja. Évekig rés'4 vett lapunk szerkesztő bizottságának munkájában. A Csemadok Komáromi Járási Bizottságának elnökeként szinte haláláig felelősen szervezte és irányította az alapszervezetek tevékenységét. Köztiszteletben álló pedagógus, népművelő távozott közülünk. Az legyen számunkra vígasztalás, hogy méltó utódok veszik kezükbe a fáklyát, amelyet az övéből kiütött a kegyetlen halál. Emlékét megőrizzük. A HÉT 9