A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-07 / 23. szám
MINERVA a vécét. Széklete rövidesen elveszti normális jellegét, s a betegből — elnevezésének jogosságát igazolandó — mint az ereszcsatornából ömlik a híg, rizsleveshez hasonló széklet. A betegség alapfolyamata ugyanis a következő: a Vibrió mérgező anyaga állandó szekrécióra ingerli a bél nyálkahártyáját, s ezért a belek rövidesen nem lesznek képesek visszatartani magukban tartalmukat. A beteg e hatalmas folyadékveszteség miatt pár óra, esetleg nap leforgása alatt "kiszárad". Fokozza a folyadékveszteséget a bőséges hányás is. Nemegyszer a normálisan a bélbe kiürülő epe is megjelenik a hányadókban. Innen kaphatta a kolera a reformkori epemirigy, napkeleti epekórság elnevezést. A halált végül is a nagymértékű folyadékveszteség következtében beállt sokkos állapot, a vérkeringés teljes összeomlása okozza a megbetegedés 2.-4. napján. A vázoltakból a laikus számára is világos a tennivaló: mielőbb és folyamatosan pótolni kell a folyadókvesztesóget. Amíg a kór nem előrehaladott, szájon át, itatással is pótolható a veszteség, bőséges, sós cukoroldat itatásával. (Természetesen a vizet előbb fel kell forralni, hogy az esetleg benne lévő Vibriót elpusztítsuk). Sokkos állapotban már csak az érbe adott folyadékpótlás segíthet. Ismerve a latin-amerikai nyomornyegyedek közegészségügyi viszonyait, a lakosság gyér ismereteit a kézmosás, a vízforralás jelentőségéről, nem véletlen, hogy az ottani egészségügyiek erőfeszítése mostanáig nem járt sikerrel. Pedig a kolerafertőzós megelőzhetől Járványveszóly idején csak főtt ételt s forralt víz felhasználásával készült italt szabad fogyasztani. Kerülni kell az állóvizekben való fürdést, úszást, mosdást. A járványgócba utazó orvosok, nővérek, védőoltásban is részesülhetnek, ez azonban nem nyújt százszázalékos védelmet. Félelem helyett: éberség! Gabriel Garda Márquez szerelmespárja nem félt "a kolera idején". Félelemre nekünk sincs — egyelőre — okunk. Ám ismerve korunk távolságokat eltörlő közlekedési lehetőségeit, nincs kizárva, hogy egy lappangási időben repülőgépre szálló floridai üzletemberen Prágában, Pozsonyban tör ki a betegsége. Ezért, ha félelemre nem is, de fokozott odafigyelésre, s az egyéni ill. a szervezett védekezés szabályainak betartására mindenképpen szükség lehet. Élelmiszereink, ivóvizünk tisztaságára ügyelni — állampolgári kötelesség. S nemcsak "a kolera idején". dr. KISS LÁSZLÓ Nevek és betegségek A pszichológiai kutatások során egészen váratlan összefüggésekre derül fény. Egyes jelenségek bizarrnak vagy egyenest hihetetlennek tűnnek, de törvényszerű ismétlődésükkel mégis felhívják magukra a kutatók figyelmét. ínyen az a téma is, amellyel Timothy Anderson, a Miami Egyetem pszichológusa és Paul R. Schmitt, a St. Mary Kórház munkatársa foglalkozott: a The Journal of Social Psychology hasábjain megjelent tanulmányukban azt vizsgálták, vajon van-e összefüggés a kórházban fekvő betegek neve és betegsége között. A meghökkentő kérdésfeltevés nyomban érthetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy számos, az Egyesült Államokban végzett lélektani felmérés arra utal, hogy azok az emberek, akiknek igen ritka, furcsa keresztnevük van, nagyobb gyakorisággal mutatnak kedvezőtlenebb személyiségvonásokat, mint köznapibb nevet viselő társaik. A nagyon különleges névre keresztelt gyermekek az átlagosnál gyengébben teljesítenek az iskolában, és érzelmileg is kiegyensúlyozatlanabbak. Anderson és Schmitt egy kis pennsylvaniai kórház kartotékrendszerében vizsgálta át 1000 férfi- és 100 női beteg adatait. A pszihológiai kutatások rendszerint enné! sokkal kevesebb személy vizsgálatán alapulnak, Így a jelen felmérés eredményei nagyon megbízhatónak tekinthetők. A betegeket két fő csoportba osztották: az egyikbe azokat sorolták, akik valamilyen pszichés betegség miatt álltak kezelés alatt, a másikba pedig azok kerültek, akik bármilyen más okból kerültek kórházba. Meghatározták, hogy az egyes csoportokban hány olyan személy van, akinek keresztneve igen ritkának mondható. (Meg kell jegyeznünk, hogy az Egyesült Államokban egészen különös keresztneveket is be lehet jegyezni!) Anderson és Schmitt azt találta, hogy a férfiak csoportjában a pszichés betegség miatt kezeltek között sokkal több volt a furcsa keresztnevú személy, mint a más ok miatt kórházba utaltak esetében. A nőknél viszont nem volt semmi különbség e két csoport között. Az eredmények talán kissé furcsának látszanak, de ha meggondoljuk, hogy a névadás is éppoly jellemző cselekedet lehet egy embernek, mint bármi más, máris közelebb jutottunk a magyarázathoz. A szülők a névadással saját egyéniségükről és gyermekük iránti elvárásaikról is tanúságot tesznek. Aki nagyon különleges módon nevezi el gyermekét, az föltehetőleg azt várja tőle, hogy különbözzön másoktól, legyen mindig egyéni. Az ilyen nevelési alapállás pedig — különösen, ha a gyermek adottságai miatt nem tud megfelelni a szülő igényeinek — gyakran vezet magatartási, beilleszkedési zavarokhoz. Mindez persze még csak elméleti feltételezés. További módszeres kutatásoknak kell feltárniuk a jelenség valódi okait, s azt is, hogy miért csak a férfiak esetében tapasztalható. Érdekes volna megtudni, hogy ez a jelenség más környezetben — például hazánkban — szintén lótezik-e? Az erős zajt a gyomrunkban és beleinkben is érezzük Az orvoskutatók csak néhány év óta vizsgálják behatóan a gyomor-bél csatornának azokat a stressz előidézte folyamatait, amelyek oly gyakran okoznak hasfájást, hányást, hasmenést vagy ellenkezőleg székrekedést, de olykor még a mellcsont mögött érzett fájdalmat is. A sztressznek ez a hatása nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy agyunkon kívül a tápcsatornánk van idegsejtekkel legjobban ellátva. Az a Düsseldorfban nem rég megrendezett nemzetközi tanácskozás, amelynek tárgya a gyomor-bél csatorna izmainak akaratlan mozgása volt, egyebek között a zaj hatásával is foglalkozott. Elmondta, hogy a zaj gyomor- és hátbántalmakat kelt, azok a statisztikai adatok is tanúsítják, amelyek szerint a zajos környezetben dolgozóknak, illetőleg lakóknak az orvosok kiemelkedően sok gyógyszert Írnak elő, amelyek e bántalmakat hivatottak enyhíteni. Ezt a hatást bizonyltja az a kísérlet is, amelyben hatvan önkéntest órákon át 90 decibeles zajnak tettek ki (ekkora zajszámos munkahelyen van), majd "hidrogénkilélegeztető" vizsgálatnak vetették alá őket: azt a hidrogónmennyisóget mérték, amely a szénhidrátok lebomlása nyomán a vastagbélből szabadul fel. E mérések eredményéből arra az időre következtetnek, amely alatt a táplálék átjut a belek első szakaszán. Az erős zajnak kitett kísérleti személyekben ez jócskán fellassul. Esseni kutatók más módon vizsgálták ezt a jelenséget. Fiatalemberekkel felváltva hol (nagy időzavarban) matematikai feladatokat oldottak meg, hol ellazító zenét hallgattak, miközben a gyomorba és a nyombólbe juttatott szondákkal az izomösszehúzódások számát és erősségét mérték. E vizsgálat szerint stressz hatására felére csökken az emésztőcsatornában az akaratlan izommozgás. A nyombélben ezt még egy órával a stressz megszűnte után is ki tudták mutatni. Míg a közelmúltban a tápcsatornában végbemenő akaratlan izommozgást csak szondákkal és radioaktiven megjelölt anyagokkal vizsgálhatták, újabban e célra olyan, sem fájdalommal, sem kockázattal nem járó eljárásokat is alkalmaznak, mint az elektrográfiás vagy a villamos impedanciás mérés. Ezekben a hasfalra helyezett érzékelőkkel azt mérik, hogy a tápcsatornába jutó táplálék miképp változtatja meg a villamos potenciát, majd az adatokat számítógép dolgozza fel. Aachenben pedig olyan eljárást fejlesztettek ki, amellyel — a villamos impedancia változásának mérésével — azt számolják meg, hogy a nyelőcső több helyén nyeléskor, ugyanabban az időben hány izomösszehúzódásra kerül sor.
