A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-07 / 23. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV A "ZIL" — bármerre is jártam — huszonnégy órán keresztül mellettem volt. Ha a nyaralóba mentem éjszakázni, a sofőr egy erre a célra szolgáló házban szállt meg, hogy mindenkor kéznél legyen. A nyaraló egy külön történet. Előttem Gorbacsové volt, neki azonban újat építettek. Amikor először érkeztem oda, a bejáratnál az őrség parancsnoka fogadott. Bemutatta a személyzetet: a szakácsokat, a szobalányokat, a "gorillákat", a kertészt stb. Aztán elkezdődött az épület megtekintése. A nyaraló — hatalmas méreteivel — már kívülről is lenyűgözte az embert. Beléptünk. Ötven méter hosszú hall kandallóval. Márvány, parketta, szőnyegek, csillárok, fényűző berendezés. Megyünk tovább. Egy szoba, kettő, három, négy, s mindegyikben színes televízió, itt, a földszinten még egy hatalmas üvegplafonú erkély, moziterem biliárdasztallal, a vécék meg a fürdőszobák számát hirtelenében meg sem tudtam állapítani, ebédlőterem egy tíz méter hosszú asztallal, mellette pedig konyha — egy egész éielemiszerkombinát föld alatti hűtőszekrénnyel. Széles lépcsősor vezetett az emeletre. Ismét hatalmas hall kandallóval, innen kijárat a szoláriumba — heverők, hintaszékek. Aztán a dolgozószoba, hálószobák, két nem-tudni-milyen szoba, s újra vécék, fürdőszobák. És mindenütt kristály, régi és modern csillárok, szőnyegek, tölgyfaparketta és más effélék. Amikor befejeztük a megtekintést, az őrség parancsnoka lelkesen megkérdezte: "No, milyen?" Kelletlenül morogtam valamit. Családtagjaimat mintha fejbe kólintották volna. A legjobban a látottak értelmetlensége vágott fejbe. A szociális igazságosságról, a társadalmi tagoltságról, az életszínvonalbeli különbségekről most nem beszélek. Az amúgy is köztudott. Ám mire való mindez? Miért ilyen abszurd módon kellett megvalósítani a pártnómenklatúrás nagyságról és a kényelemről megálmodott álmot? Ennyi szoba, vécé és televízió egyidejűleg senkinek sem kell, még korunk legkiválóbb tényezőjének sem. És ki fizet mindezért? A KGB 9. ügyosztálya. Érdekes lenne egyébként kideríteni, milyen címen könyvelik el ezeket a kiadásokat. Harc a kémekkel? Idegen állampolgárok megvesztegetése? Esetleg valamivel romantikusabban: kozmikus elhárítás?... (Folytatjuk) Rendszerváltás a nyelvhasználatban A rendszerváltás nehéz, konfliktusokkal terhelt időszakát éljük. Átalakulóban van a politikai, a gazdasági, a társadalmi élet. Mindezek a változások, a régi rendszertől való eltávolodás a nyelvhasználat síkján is nyomon követhető. Ennek egyik leglátványosabb módja az, hogy mindenhonnam törültük a szocialista jelzőt, átkereszteljük az utcákat, s igyekezünk kerülni azokat a szavakat és kifejezéseket, melyek az elmúlt évtizedek folyamán "kompromittálódtak". Vezető szervüket manapság csak a kommunista pártok nevezik központi bizottságnak, más pártokban és szervezetekben különböző szintű választmányok léteznek. Már nincsenek egységes földműves-szövetkezet-ek. csak földműves szövetkezet-ek, a dolgozók munkavállaló-vá léptek elő, s persze manapság mindenki úr. Hiába utal az elvtárs eredeti jelentésében az azonos elveket valló emberekre, próbáljunk csak ma valakit elvtársunknak szólítani! Magyarországon és Csehszlovákiában lényegében ugyanazok a változások zajlanak, ezek azonban a nyelvhasználatban különbözőképpen csapódnak le. Sok olyan szó divatos manapság Magyarországon, melyek az itteni szóhasználatból hiányoznak, és viszont.. Odaát a köpönyegforgatókkal kapcsolatban úgy két éve minduntalan a damaszkuszi uí-at emlegették (mint többen rámutattak, helytelenül, hiszen Saul a megtéréssel éppen a hatalommal való szembefordulást, vagyis a nehezebb utat választotta). Az itteni magyar sajtótermékekben ezzel a szókapcsolattal csak elvétve találkozhattunk, bőven olvashattunk azonban holmi vályúk-ról (a byť pri koryte szlovák kifejezés mintájára) meg húsosfazekak-ról, melyek köré mindenki igyekszik. Mivel az önálló (cseh)szlovákiaí magyar politikai élet még csak most formálódik, az itteni politikai szótárban a magyarországi kifejezések mellett megfigyelhető egy erős szlovák (illetve cseh) hatás is. Ennek egyik jele az idegen szavak nagymértékű használata. A közérthetőség és az egyszerűség kedvéért a mindennapi beszédben — de a sajtóban is — feddhetetlenségi vizsgálat helyett lusztráció-t emlegetnünk; a kárpótlási vagy kártalanítási törvényt restitúciós törvénynek nevezzük; ha egy politikus nem mond igazat, így kommentáljuk: dezinformál stb. A szlovák (esetleg cseh) politikai terminológia követése figyelhető meg a reprezentáció szó itteni alkalmazásában is. Ha Magyarországon valaki ezt a szót halija, valószínűleg egy nyugati autó vagy egy nagyszabású fogadás képe merül fel előtte. Mi lelki szemeink előtt azonban gondterhelt politikusokat látunk, amint éppen tárgyalni készülnek. A különbség okát mi, csehszlovákiai magyarok jól ismerjük: a cseh és szlovák politikai szótárban a reprezantace, illetve reprezentácia szóval a politikai élet vezető személyiségeit illetik. Ezt a szóhasználatot lényegében az itteni magyar hírközlő eszközök is átveszik, így olvashatunk a "szlovák politikai reprezentációdról vagy az "egyes országok politikai reprezentációéiról. A határok elsősorban elválasztanak, ezért természetesnek vehető, hogy egyazon nyelvnek különböző országokban eltérő változatai alakulnak ki. így van ez a mi esetünkben is: a magyarországi nyelvhasználattól való eltávolodás, a többségi nyelv sugallta formák átvétele szinte önkéntelenül játszódik le. Ennek ellenére úgy vélem, hogy legalább az írott nyelvben kellene törekednünk a Magyarországon kialakult szóhasználat alkalmazására. Ez különösen az idegen szavak ess tében volna fontos, hiszen ezeket sokan nem is értik, azonkívül ezek — a motivált anyanyelvi szóval szemben — motiválatlanok, így jelentésük sokszor általánosabb, homályosabb, mint magyar megfelelőiké. SZABÓMIHÁLY GIZELLA A HÉT 19