A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-31 / 22. szám
SZABADIDŐ Ed Clayton halunh meg Sosem Leon Salinger az Orchidea bárban megízlelte a whiskyjót, majd William Greenhez fordult: — Maguk, amerikaiak, tulajdonképpen semmihez sem értenek, de a whiskyjük elviselhető. Most azonban térjünk gyorsan a tárgyra, ön azt állítja, hogy a hitvese egy lehetetlen teremtés, aki megkeseríti az életét? — Salinger úr! Sally engem a halálba taszít! Minden mondatát így kezdi: "Nem látom értelmét..." Egy példa: "Nem látom értelmét az ivászatnak, az első whisky után olyan sápadt vagy, mint egy alvajáró beduin." Vagy: "Nem látom értelmét a golfozásnak, öreg vagy ehhez a sporthoz!" Vagy: "Nem látom értelmét a munkának. Miért nem válsz meg Boston and Goldsmith cégtől?" — Uram, miért nem szabadul meg rabszolgatartójától? Green rémülten letette a söntésre a poharát. Micsoda lángész ez a Salinger, a Boston and Goldsmith londoni ügynöke, ő teremtette meg az európai piacot. Nélküle a cég táblája már régen a Hudson River medrében heverne. — Ne beszéljen butaságokat, Salinger. Nem tudok megszabadulni tőle. Sally vallásos... nem, ugyan... lehetetlen. Nincs az a pénz, amiért elválna tőlem. — Én valami másra gondoltam, Green úr, nem a válásra. Miért nem teszi el láb alól? — Megöljem Sallyt? — Egy nagyobb dózis altatóval. — Miket beszél? Maga sem gondolja komolyan. — Gyilkosság elképzelhetetlen — válni nem akar. Marad még egy megoldás, barátom. Miért nem lesz öngyilkos? — S ezzel mi a csudát érek el? — ön életben marad, Green. Létezik egy vállalat, amely megszabadítja a gondjaitól. A SOSEM HALUNK MEG vállalat mindent helyrehoz, mindent elintéz. Mi természetesen csak az elitnek dolgozunk. Emlékszik Coloman Schwarzkopf esetére? A pasas a hajónak a fedélzetéről belepottyan a tengerbe. Most Hongkongban él. — Emlékszem, emlékszem. — A mi művünk, Bili Cohran úgy 30 A HÉT aludt el, mint egy csecsemő. Mi segítettük a másvilágra - ma Santiagóban él. - Bili Cohran? - Mi büszkék vagyunk az eredményeinkre. Ha valamelyik üzlettársunk átszenderül a másvilágra, akkor a New York Times az első oldalon foglalkozik az esettel. Nagy megtiszteltetés az ön számára, ha mi küldjük a halálba.- Tehát az "áldozat" eltűnik, meghal, de tovább él. És a hatóság? A rendőrség?- Mi az ügyfeleinket a szó szoros értelmében befagyasztjuk és a szervezetből eltávolítjuk a vizet. Egyik tudósunk - neve Li Tang - a nevadai egyetemen évekig tanulmányozta a módszert. Én ehhez nem sokat értek, de a lényeg abban rejlik, hogy a professzor egyszerűen megállítja az életet. A páciens hivatalosan halott, mire a hatóság lezárja a dossziéját. A sejtek már nem funkcionálnak, a szív megszűnik dobogni. Mégis a mi doktorunk bármely pillanatban visszaadhatja az ügyfelünk életét.- Hihetetlen!- Valóban hihetetlenül hangzik. Mind ez ideig vagy száz ügyfelünk távozott az élők sorából - méghozzá sikerrel. A plasztikai műtét után az ügyfelünk újjászületett, új életet kezdhet egy másik országban, ahol senki sem ismeri. Az atyaúristen és az emberek előtt — halott.- Ha nekem bátorságom volna...- Ne aggódjon, barátom. Ha majd bekergetik az egérlyukba, találjon meg és elbeszélgetünk, rendben? A bárból távozóban Green bepillantott a tükörbe. Micsoda rémes külső! Sally begurítja a sírgödörbe. A direktor sohasem vesz maga mellé egy madárijesztőt helyettesnek. Aprómunkát sóznak a nyakába: a vén szatyrok hagyatékával bíbelődik, trotykos nyugdíjasok panaszaival, ötkrajcáros nyanyákkal. Hazatérőben betért még néhány bárba és gátlástalanul ivott. Sally az ajtóban várta.- Nem látom ennek értelmét, William.- Mr. Salingerrel voltam a bárban.- Salinger?- A cég alelnöke.- Miért bujkálsz te a bárban az alelnökkel? Mit akar tőled az az alelnök?- Semmit. Csak beszélgettünk. Az egészségemről.- Az egészségedről? Múlt hónapban voltál az orvosodnál. Megmondta, hogy olyan egészséges vagy, mint a makk. Ez a holdkóros külső nem számít. Hülyeség! Másról nem beszéltetek?- Üzleti ügyekről... meg arról, hogy sosem halunk meg. Találkoztunk a liftben, meghívott és nincs tovább. Nem látom sok értelmét, de... Másnap Green bekopogott Salinger irodájába.- Én... csak azt akarom mondani... Mire az angol nyugodtan:- Na és hova szállítsuk a holttestet?- Mi... mi? Hova szállítsuk a holttestet?- A szolgálat bérmentes. Az "exhumáció" után a hullát elszállítjuk. A doktor és a segítőtársai eltranszportálják az ön "hulláját" a világ bérmelyik sarkába. Érti?- Még sohasem láttam Tokiót.- Nagyszerű. Elszállítjuk Tokióba. A mi emberünk azonnnal átveszi a
