A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-18 / 3. szám

A HÉT RIPORTJA is-él a magyar tagozat! a másik két gimnázium kerülne nehéz helyzetbe. — Amikor én ide jártam, volt egy négy évfolyamból álló reáltagozat. Osz­tályonként több mint 30 diákkal! — mondja Babróczkyné Fazekas Ilona. Az igazgatóhelyettes megnyugtatá­somra kijelenti, hogy a magyar tagozat leépülésétől nem kell tartani. A nagy kérdés, lesz-e elég diák és lesz-e elég tanár? Sajnálkozva közli, hogy nem tud­nak magyar biológia szakos tanárt sze­rezni, már az Új Szóban is hirdetést tet­tek közzé. Már a Szlovákiai Magyar Pe­dagógusok Szövetségéhez is fordultak, mégis csak az a megoldás maradt, hogy a rimaszombati magyar alapiskolából szerződtették a biológus Bogyó Évát. Vendégtanár még a latin szakos Hlušíková Márta. Sajnos, nem tud ma­gyarul. Még mielőtt leültem volna be­szélgetni Szőke Sándorral és Bab­­róczkynéval, az emeleten bekopogtam az egyik magyar osztályba és a tanárnő- Sebíňová Drahomíra német-orosz sza­kos — szlovákul válaszolt a kérdésem­re. A német nyelvet is szlovákul oktatja. Az angolt szintén szlovákul oktatják. A szlovák-magyar tagozatos gimná­zium tantestülete 23 tagú. Hogy kik ta­nítanak ezen vagy azon a tagozaton, Szőke Sándor szerint nem lehet külön­választani. Az egész tantestületben egyedül csak Babróczkyné tanít a ma­gyar tagozaton. S a tantestület 7 magyar nemzetiségű pedagógusából csupán Babróczkyné, a matematika-fizika sza­kos Csernok István és Csomós Barna­bás érettségiztek magyar középiskolá­ban. Rajtuk kívül 9 szlovák pedagógus tanít a magyar tagozaton. Közülük a 4 nyelvész egyáltalán nem beszél magya­rul. Uram, bocsásd meg, hogy ide írom, amit a magyar tagozat egy régebbi ma­gyar tanítványától az iskola falain kívül hallottam. Az egyik szlovák tanárnő jó pár éve a magyar osztályban nagy és emlékezetes derültséget keltve a követ­kezőket mondta: — Dél-Csehország mezőgazdasági üzemeiben sertésmarhát tenyésztenek... Szomorú kép, de milyenek a kilátá­sok? Hogyan lehet a magyar tagozat nem éppen rózsás helyzetén javítani? — faggatom az igazgatóhelyettest. — Én nem látom olyan rossznak a helyzetet - jelenti ki Szőke Sándor. — Azok a tanárok, akik a magyar tagoza­ton tanítanak, jó pedagógusok. S ezek­nek a tanároknak mindegy, hogy milyen osztályban tanítanak, nem a tanulók nemzetiségét nézik. November 17-e után változás történt az iskola vezeté­sében. Pályázattal Ján Čeman lett az igazgató s ő mindjárt magyar nemzeti­ségű pedagógust javasolt helyettesének. Jóindulatához semmi kétség nem fér. Közösen dolgozunk azon, hogy mindkét tagozatnak a gondjai megoldódjanak. — A magyar tagozaton minden ma­gyar irodalmi és történelmi évforduló­ról megemlékezünk — mondja Bab­róczkyné. — Ez akkor is így volt, ami­kor nem nézték jó szemmel. A nemzeti öntudatra és hovatartozás-érzetre neve­lést mindig fontosnak tartottuk. A ta­nulók tudják, hol vannak a gyökereik. Mikor ide kerültem tanítani, kis létszá­mú osztályok is voltak. Most már ott tartunk, hogy 27-28-29-31-es létszámú osztályaink vannak. És az eredménye­ink? Hozzánk jobbára faluról jönnek a tanulók. Egyszerű szülők gyermekei. In­duláskor tehát nem a legjobb a helyzet. De a mostani 29 fős negyedik osztály például nagyon jó. A tanulmányi e­­lőmenetelre, a versenyeken való sikeres szereplésre és a főiskolára jelentkezés­re gondolok. — A sportversenyek, a matematikai­fizikai olimpiászok és persze a humán versenyek erősek a magyar tagozaton! — mondja Szőke Sándor. — Valójában a humán versenyeken való jó szereplés alapozta meg iskolánk hírnevét — teszi hozzá Babróczkyné. — Volt olyan év, hogy két versenyzőnk szerepelt a Jókai Napokon. A Csema­­dok irodalmi-történelmi vetélkedőjé­nek országos döntőjére minden évben eljutott a csapatunk. A kassai Kazinczy Nyelvművelő Napok kiejtési versenyén is rendszeresen ott vagyunk. Tavaly Ju­hász László prózamondásban a Jókai Napok 3. helyezettje lett. A járási könyvtár rendezte Gömöri Alkotók ver­senyén a három első hely évről-évre a miénk. Önképzőkörünk megjelentetett egy sokszorosított anyagot Tiszta For­rás címmel. A tanulók saját verseiket, novelláikat közük benne. Agócs Tünde (4. osztályos) három éven keresztül volt az országos kiejtési verseny résztvevője. Korábban Pál Eszter (most már nyitrai főiskolás) szintén négy éven keresztül képviselte iskolánkat a kiejtési verse­nyen. A Jókai Napok vers- és próza­mondó versenyzői voltak: Juhász Lász­ló, Pál Róbert, Pelle Beáta, Demjén At­tila és Juhász Márta. Dózsa Zsuzsát említeném még, aki már a Jókai Napok felnőtt kategóriájában versenyez, mint versmondó. Színművész lett belőle. Na­gyon sok az amatőr színjátszó tanulóink között. Volt tanítványainkkal dr. Hizs­­nyan Géza foglalkozik. A komolyzenét kedvelők köre is megalakult. Rend­szeresen résztvesznek a rimaszombati őszi és tavaszi hangversenyeken. S mindezeket azért mondom el, hogy a nehézségek ellenére is él a magyar tago­zat, s arra törekszünk, hogy tanulóink ott­hon érezzék magukat iskolájukban — fe­jezi be mondanivalóját Babróczkyné. Szalagavatóra készülő osztályba ko­pogok be. A tanulók nyíltan beszélnek a problémákról. Szerintük a magyar ta­gozat csak 70 százalékban az. Vagyis: a tantárgyaknak csak a 70 százalékát ta­nítják magyarul. És vannak tanárok, akik nem tudnak jól magyarul! És az iskolarádióban soha semmilyen közle­mény nem hangzik el magyarul! Régeb­ben a faliújság kommunista faliújság volt, most maticás faliújság. — írtam rá magyarul — mondja az egyik diák —, s nyomtalanul eltűnt. — Jelentettem az igazgatónak, s a válasz az volt, hogy számolni kell az emberi hülyeséggel! A nyelvtörvény megszavazása után a gimnázium kétnyelvű tábláján a magyar megnevezést spray-jel befújták. A kör­nyező utcák magyar feliratait is. Sőt, az egyik helyen, mesélik nevetve a tanulók, a "Pozor, zlý pes" magyar megfelelőjét is befújták (Vigyázz, a kutya harap!). Ezektől eltekintve a nyelvtörvény körüli herce-hurca nem szabadította el a pok­lot a szlovák-magyar tagozatos gimná­­ziiftn tanulói között. Hála az igazgató­ság és a tantestület józanságának, sike­rült idejében megfékezniük az indula­tokat. A szalagavatóra készülő diákok sem foglalkoznak már olyan szenvedé­lyesen a nyelvtörvény okozta bonyodal­makkal. Érettségire készülnek, felnőt­­tes komolysággal. A 29-es létszámú osz­tályból húszán jelentkeznek főiskolára. Legtöbben pedagógiai és műszaki főis­kolára. MÁCS JÓZSEF Illusztrációs fotó: Král Péter A HÉT 3

Next

/
Thumbnails
Contents