A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-24 / 21. szám
MINERVA Atom-Atoll 1979. július hatodikán hatalmas cifique (CEP) Atomhatóság megdördülés hallatszott Moruroa lepetésszerűen felrobbantott egy Dél-tengeri Atollon. A francia plutóniumtartalmú nukleáris Centre ^Experimentation Du Pa- bombát A polinéz Tárnát csak a véletlen mentette meg a haláltól: röviddel előbb hagyta el a bunkert. Tama egyik kollégáját a légnyomás a betonfalnak lökte, egy másikat megölte a robbanás hője a vaszsilipben, amely a bunker épületét választotta el a lépcsőháztól. Amikor a munkások sugárvédő öltözetben napokkal később beléptek a tönkretett, fertőzött bunkerbe, mondja Tama, "bőr- és csontfoszlányokat találtak", — egy francia technikus, René Vitette maradványait, aki a robbanás időpontjában atomkísérleten dolgozott a bunkerben. A besugározott hullamaradványokat biztonsági szempontból betonba öntötték és Franciaországba vitték. Tanúvallomások — ez a címe a Greenpeace-tanulmánynak, amelyben a CEP polinéz munkatársai először mondják el hátborzongató tapasztalataikat Moruroa atomtesztatollról. A tudósok megállapították, hogy Franciaország gyakorlatilag elpusztította ezt az atollt, közben a benszülött segédmunkásokat halált okozó munkakörülmények közé telepítették. Anélkül, hogy a lehetséges sugárveszélyről felvilágosították volna őket, polinézek ezrei dolgoztak a CEP szolgálatában "a nagy titok helyén", ami a Moruroa név jelentése maori nyelven. A francia katonák és tesztszakértők a robbantás után csak védőöltözékben léptek az atollra, a benszülött munkásoknak azonban puszta kézzel kellett eltakarítaniuk az elpusztult halak tonnáit és a tesztterület partjairól odasodródott törmelékeket. A franciák polinéz munkásokat küldtek a radioaktivitással erősen fertőzött területekre is - sugárvédelem és légzőkészülék nélkül. Halálos ivászat A fertőzött munkaruhákat és egyéb atomhulladékokat olyan kemencékben égették el, melyeket kizárólag polinézek kezeltek, akik belélegezték a mérges gázokat és hamurészecskéket, amelyeket el kellett helyezniök egy hulladékgödörben. A szobafestő Tetuahau, aki 18 évet töltött a tesztelés területén, látta meghalni a barátait, akiket aztán lehegesztett bádogkoporsóban, repülőgéppel Tahitire küldtek. Másokat, akik rejtáyes szimptómákkal betegedtek meg, először Tahitibe vittek a katonai kórházba, később kezelésre Franciaországba — vissza egyikük sem tért. Boniface-nak, a csónakosnak, aki Moruroán munkásokat és anyagokat szállított a sziget minden részéről, egy napon kihullott a haja. Bejárta a sugárfertőzöttek útját Tahititól Franciaországig, ahol meghalt. A polinéz Perre egy este Fangataufán részegen hat kilométert támolygott végig egy sugárfertőzött területen, melyen a dolgozók különben csak légmentesen zárt buszban utaznak át. Mikor röviddel ezután megbetegedett, a 25 éves férfit először Tahitiben, majd röviddel halála előtt Franciaországban kezelték. Minden valamikori dolgozó, akit a tesztterületen foglalkoztattak, betegségekről számolt be saját családjában, baráti és ismeretségi körében: egyre gyakoribb sugárbetegségekről, mint a leukémia és nyirokmirigyrák, torzszülött gyermekekről, atommunkások feleségeiről, akik halott gyermekeket hoztak a világra, s néha a csecsemők is meghaltak néhány hónapos korukban "megfeketedett bőrrel." Csak a francia kormány tárhatta volna fel a nyilvánvaló összefüggéseket a bombák és a megbetegedések között. De a párizsi felelősök nem voltak hajlandók a páratlan orvosbizottságnak megmutatni az orvosi bizonyítványokat. Valamennyi sugárvizsgálatot Francia-Polinéziában végezték. A CEP zsoldjában álló francia katonai orvosok — a CEP pedig máig sem ismertette a tényeket és a számokat. Cousteau optimista volt Moruroa-atoll már 1980-ban tönkrement. Ott, ahol a gyümölcs formájú sziklás part lehetővé tette a fúrásokat, a robbanások úgy átlyukasztották a 20 A HÉT
