A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-24 / 21. szám
ÉLŐ MÚLT A közművelődés múltja a volt Vágsellyei járásban Manapság egyre több szót ejtünk az első Csehszlovák Köztársaság demokratikus rendszeréről, a masaryki demokráciáról és visszatekintve — kicsit nosztalgiával - párhuzamot próbálunk vonni a múlt és a jelen között. Ezen összehasonlítás megvonásához szeretnénk az alábbiakban a hivatalos levéltári források alapján néhány fontos és kevésbé ismert adattal szolgálni. Az első világháború után új hazába - Csehszlovákiába — került kb. 1 milliós magyar nemzeti kisebbség az 1919. szeptember 10-én aláírt saint - germaini szerződés értelmében olyan jogokhoz jutott, melyek biztosították fennmaradását. Térjünk rá a kisebbségek kulturális jogaira és azok érvényesítésére, melyre nézve mérvadó volt a művelődési és iskolaügyi miniszter 1919. augusztus 11-i 33 706 sz. a közművelődésről szóló rendelete. A rendelet, melynek döntő befolyása volt a kisebbségek kulturális jogainak érvényesítésére, kimondta, hogy mindazon településen, ahol legalább 200 valamely nyelvi kisebbséghez tartozó lakos él, megalakítandó a helyi közművelődési bizottság, a 2000-nél több főnyi kisebbséggel rendelkező járásokban pedig a járási közművelődési egyesület. A községi és járási szervek megalakítására, működésük irányítására és folytatására vonatkozólag több miniszteri rendelet adott részletes utasítást, úgyhogy a kultúrmunka a lakosság minden rétegében megindulhatott. Ezek értelmében vizsgáljuk meg a volt Vágsellyei járás magyar nemzetiségű lakosságának közművelődési életét és az említett járási közművelődési egyesület tevékenységét. A volt Vágsellyei járás a mai Galántai járás keleti részét alkotta, hozzá tartozott a mai Nyitrai járás két községe Mocsonok és Felsőkirályi is. Az 1921- es népszámlálás adatai szerint a járás 61,53 %-át (29 982 személy) alkották a magyar, 35,30 %-át (17 204 személy) a csehszlovák, a maradék 3,17 %-ot pedig a német és egyéb nemzetiségűek. A Vágsellyei és a Galántai járás 36 községének helyi közművelődési bizottsága 1926-ban, tehát az említett miniszteri rendelet kibocsájtása után hét évvel megalakította a "Galánta-14 A HÉT Vágsellye Járási Magyar Közművelődési Egyesület"-et, mely első volt Szlovákiában a maga nemében. A közművelődésről szóló rendeletben a szlovákiai magyarság számára rejlő' értékeket egyedül a Galántai és Vágsellyei járás magyar pedagógusai ismerték fel. Jelentőségéről és a szlovákiai magyarság kulturális életében úttörőként alakult egyesületről az országos sajtóban a harmincas években lehetett olvasni, mikor is példaként állították a többi magyarlakta járás elé a közművelődési munka megszervezésében. (Magyar Tanító, 1935. 3. sz. 65. oldal.) Abban, hogy 1926- ban a két járás közös közművelődési egyesülete megalakult, oroszlánrésze volt Kovács Alajosnak a negyedi református népiskola igazgatójának, aki a közművelődési egyesület első elnöke volt. A két járás közös kulturális intézménye 1931. október 14-én tartotta utolsó tisztújító közgyűlését Galántán a járási székház nagytermében. A szlovákiai magyar közművelődés kiépítésében nagy jelentőséggel bírtak az 1931-ben lezajlott helyhatósági választások, melyek eredményeként a községekben újabb közművelődési egyesületek alakultak. Ezek után került sor a két járás magyar közművelődési egyesületének különválására, minek eredményeként 1932. szeptember 24-én megalakult a "Sellyéi Járás Magyar Kisebbségének Közművelődési Egyesülete". Az alakuló közgyűlésre Vágsellyén, a Horváth-féle vendéglőben került sor. Az ülésen megválasztott tisztikar élére Kovács Alajos került, titkára pedig Munka Jenő lett. A közművelődési egyesületek legfontosabb céljuknak a magyar nemzetiségű lakosság kulturális igényeinek kielégítését, a népnevelő és fölvilágosító munkát tartották. A népnevelő és fölvilágosító munkát a történelmi-honismereti és népi akadémiák alkották. A művészeti munkakör legnépszerűbb formája a színjátszás volt. Ehhez a munkakörhöz kapcsolódtak a kicsik számára rendezett bábszínházak is. A járási egyesület a helyi bizottságok munkáját összehangolva próbálta a járás magyar nemzetiségű lakosságát egyesíteni felekezeti hovatartozástól és pártállástól függetlenül a közművelődés érdekében. Kerülték a nyílt politizálást, támogatták Csehszlovákia demokratikus rendszerét, de nem tagadva ezzel az egyetemes magyar kultúrát. A járási egyesület és a helyi bizottságok anyagi bevételi forrását a különböző adományok, segélyek és a rendezvényeken szedett belépődíjak alkották. A járási egyesület rendszeres évi támogatást kapott az államtól és a járási hivataltól. A helyi közművelődési bizottságok bevételi forrását néhány kivételtől eltekintve csak a rendezvényeken szedett belépődíjak alkották. A községek inkább csak támogatást tudtak nyújtani a bizottságoknak. Fedezték az egyes rendezvények alkalmával a terembért és a villanyszámlát, de anyagi támogatást kevés helyen folyósítottak a közművelődésre. Ezen kevés fl Sellyéi nek iar i i?' l'k' ír kisebbsége desi testiiie*’ k u 11 -.ľ ESTÉLYT RENDEZ özremükodnek ,i, .,11. Illllii/: Az este o. ' Dr - -Belépnem: 6-, 4-, Kč. munka .enc kosi.. i tozsei A Se., ei „Cecil, k, . - ■ "H uv •. „ Felül fizetéseket köszönettel ^.„ík es kultúrcelra forditiu* Jegyek elővételben Déri Aladar ur q»os> szertárában JANICS ALAJOS
