A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-24 / 21. szám
»RIPORT Munhahadánah a... ...lépése dobog (?) Az új-demokrácia országaiban — itt, Kelet-Közép-Európában már második esztendeje nem divat május elsejét ünnepelni. Tudjuk, perszehogy tudjuk, valahogy meg kellene ülni e napot, de hogyan... Nehogy az a "hosszú álom" folytatódjék, amihez évtizedeken át hozzászoktunk; ne süthesse ránk még véletlenül se a bélyeget senki, hogy visszasírjuk azt, ami volt! Mert hát: rövid az eszünk, csak negyven-negyvenöt évet fog át, pedig ha megültük volna az idei május elsejét, százegyedszer ülhettük volna meg, ráadásul úgy, hogy megint vannak már hivatalosan is munkanélkülijeink. Ha más nem, ez a tény előbb-utóbb rákényszerít majd bennünket, hogy a kiöntésre szánt fürdővízből kiemeljük a gyermeket. Ha máskor nem, pár év múlva, amikor már rendes nevén, KAPITALIZMUS-nak fogjuk hívni azt, amit most építünk, és visszatér (bérből és fizetésből élő) szíveinkbe a szép szolidaritás. Amikor már lesznek munkásegyesületeink meg szakszervezeteink; olyanok, mint az első republikában voltak, meg azt megelőzően is azóta, hogy a Monarchiában is megkezdődött a kapitalizálódás. Pozsonyban idén felemás arcú volt az ünnep. A legnépesebb nagygyűlésen - négy-ötezer fő - sok kabáthajtókán világlott piros egyenmasli, szólt taps is, Peter Weisnek, az SZDBP elnökének, amikor elmondta: pártja vállalná a kormányzás felelősségét is... (Csak a "hogyan"-ról nem beszélt, mert szavakkal nem lehet kihúzni az országot abból a kátyúból, amiben van.) A Munkásfórum május elsejéje is inkább emlékeiből élt. "Elvtársnők, elvtársak" — kezdte a szónokasszony, hogy aztán magáról megfeledkezve elsüssön egy anekdótát a liftet lelövő orosz katonáról (jopp tvoju maty!), kiemelendő, hogy a szlovák anyák okos fiai ilyet nem tet-10 A HÉT