A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-17 / 20. szám
YÄCSADÓ JOGI TANÁCSOK Vankó Irén peredi olvasónk azt kérdezi, hogy hová forduljon panaszával, mert egy házassági vagyonmegosztási perben az I. fokú - szerinte igazságtalan ítélet elleni fellebbezést a kerületi bíróság elutasította, illetve az I. fokú ítéletet helyben hagyta. Az igazságügyminisztériumhoz fordultak, de egyelőre még választ sem kaptak. Olvasónk szerint a bíróság helytelenül járt el, amikor a felek házassága alatt épített garázst és gazdasági épületet, amely annak idején kevesebbe került, most magasabbra értékelte és az egész közös vagyc n felosztásánál ezt is fele-fele arányban osztotta meg. A bírósági válás jogerőre r kedésével megszűnik a házasfe <őzös tulajdona is. Ennek feloszt* \ - ha nem egyeznek meg -at óság ejti meg, mégpedig abból az t ool kiindulva, hogy a felek tulajdoni r szaránya egyenlő. A vagyon felosztásánál a bíróság tekintettel van a kiskorú gyermekek szükségleteire, valamint arra is, hogy melyik házasfél gondoskodott a családról és hogy milyen mértékben járult hozzá a vagyon megszerzéséhez s ennek fenntartásához. Tekintetbe veszi a gyermekekről való gondoskodást és a közös háztartás ellátását is. Ennél a felosztásnál a bíróság az egész vagyonból indult ki, ami a házasság megszűnésekor még megvan, éspedig az ekkor érvényes értékelés alapján. Itt tehát nem a közös gazdálkodás elszámolásáról van szó, hanem csak a meglévő vagyontárgyak (ingatlanok, ingóságok, követelések, megtakarított pénz, betétek és a fennálló terhek, tartozások) felosztásáról. Vitás esetben a feleknek az állításaikat bizonyítaniuk kell (tanúkkal, okiratokkal, számlákkal, szakértői becsűvel stb.). A bizonyítékokat a bíróság szabadon mérlegeli, döntését azonban mindig kellőképpen meg kell indokolnia. A másodfokú bíróság ítélete ellen további rendes jogorvoslatnak nincs helye. Ellene csak a Köztársaság legfőbb ügyésze adhat be törvénysértési panaszt, ha úgy találja, hogy az ítélettel, vagy az ezt megelőző eljárásban megsértették a törvényt. De ezzel a jogával sem köteles élni. Ha a legfőbb ügyész törvénysértési panaszt ad be, akkor erről a Legfelsőbb Bíróság dönt, s ha helyt ad neki, akkor a megtámadott ítéletet megsemmisíti s az alsófokú bíróságot új eljárásra és ítélethozatalra utasítja. Ha a Legfelsőbb Bíróság úgy találja, hogy nem történt törvénysértés, akkor a panaszt elutasítja. Olvasónk esetében az ítélet helyességét csak az iratok (és a lefolytatott bizonyítás) alapján lehetne megítélni. Minthogy már jogerősen befejezett ügyről van szó, célszerű volna, hogy ügyvédhez forduljanak, aki - ha indokoltnak találja - megfelelő jogi és ténybeli érvekkel alátámasztott beadványt készíthet a legfőbb ügyészhez. Dr. B.G. NEVELGETŐ Annyit hallani megkeseredett nevelőkről, kétségbeesett szülőkről, boldogtalan gyerekekről, hogy sokan azt hiszik, gyermek és felnőtt csak szomorúságot okozhat egymásnak. Pedig a nevelés otthon is, az iskolában is csak akkor lehet eredményes, ha nevelőnek és nevelődőnek egyaránt örömet jelent. írásomban ezekről, a gyerekekkel való együttélésünket, együttműködésünket örömtelivé tevő apró "felfogásokról" szeretnék szólni. Az első alapszabály: "A rontáshoz elég egy pillanat, a gyógyításhoz kell a türelem." Az első komoly figyelmeztetés minden felnőttnek, mielőtt felcsattanna, mielőtt kimondaná a durva szót. Várjuk meg, míg ez a rossz pillanat elmúlik; de ha mégis elrontottunk valamit, vagy ha még nem látjuk munkánk eredményét, el ne felejtsük: a gyermeknevelés a világ legcsodálatosabb türelemjátéka. A második alapszabály: "Magunkban rejlik gyógyszerünk gyakorta." (Shakespeare) Manapság divat a felelősség áthárítása, holott gyermekeink első számú szakértői mi vagyunk. Jobban figyeljünk oda, megértőbbek, rugalmasabbak, határozottabbak legyünk, ne sajnáljuk a fáradtságot. Ha a gyermek valóban beteg, sérült, csak a megfelelő szakember segíthet. Az öngyógyítás nagyon veszélyes lehet. Az önnevelés viszont nagyon hasznos. Mi az önnevelést, az önfejlesztést és ennek eredményeként az önkontrollt ajánljuk, s kívánjuk elősegíteni. Ne felejtsük, a szülő, a gyerek és a pedagógus a nevelésben olyan háromszög elválaszthatatlan részei, melyben, ha az egyiknek rossz, a másik kettő szenved, s ha az egyik boldog, a másik kettő is élvezi az örömét. Talán azt gondolhatják, túl sokat emlegetjük az örömöt. De ezt nem lehet elégszer mondani. "A vidám szív jót tesz az egészségnek, a nyomott kedély emészti a testet." A nevelésben pedig kifejezetten mérgező a rosszkedv. A gyermeknek mindenféle érzelemmel meg kell ismerkednie. A nevelésben van helye a meghatódásnak, a szomorúságnak, a komolyságnak, a következetes szigornak. A gyerek a derűt épp oly könnyen átveszi, mint a keserűséget. Annyira van tehát szükség, hogy a jó hangulatunkat mindig adjuk át. Azt viszont önuralommal elérhetjük, hogy rosszkedvűnket ne öntsük a gyermekekre. Korunk egyik legnagyobb gondja: "Vágya után rohan a különcködő, rohan minden után, ami sikert ígér." A felnőtt és a gyerek mindenáron sikeres akar lenni: mindenáron győzni és legyőzni... Pedig nem ez kell. Nem kell mindig győzni. A jól végzett munka örömére van szüksége gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Ezt kell megtanulnunk, ezt kell megtanítanunk. Napjainkban sokan azt gondolják, megtanulni azt kell, ami a tankönyvben van, megtanítani azt kell, amit a tantervek tartalmaznak. Ez is fontos. De emberré csak az válik, aki ennél sokkal többet, a humanitás, a tisztaság, az emberség számos összetevőjét, a magasabbrendű érzelmi-akarati tulajdonságokat is elsajátítja. Ebben is egyensúlyt kell teremtenünk: az érzelmi, az értelmi, erkölcsi nevelés egyensúlyát. Itt az ideje, hogy a normális nevelés, a jellemfejlesztés megfelelő súlyt kapjon. Zaklatott korunkban sokszor nagyon nehéz türelmesen figyelni a gyerekre, meggondolni a szavainkat, határozottnak, következetesnek lenni. Sokan nem is hiszik, hogy érdemes minden apróságra ügyelni. De ismerjük az angol mondást: ha valamit érdemes csinálni, azt érdemes jól csinálni. Gyermekeket nevelni pedig nemcsak érdemes, de a legcsodálatosabb is. És a nevelést nemcsak érdemes jól csinálni. A nevelést csak jól szabad csinálni. Nanszákné dr. Cserfalvi nona ______________________A HÉT 23
