A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-17 / 20. szám

YÄCSADÓ JOGI TANÁCSOK Vankó Irén peredi olvasónk azt kér­dezi, hogy hová forduljon panaszával, mert egy házassági vagyonmegosz­tási perben az I. fokú - szerinte igaz­ságtalan ítélet elleni fellebbezést a ke­rületi bíróság elutasította, illetve az I. fokú ítéletet helyben hagyta. Az igaz­ságügyminisztériumhoz fordultak, de egyelőre még választ sem kaptak. Olvasónk szerint a bíróság helyte­lenül járt el, amikor a felek házassága alatt épített garázst és gazdasági épületet, amely annak idején keve­sebbe került, most magasabbra érté­kelte és az egész közös vagyc n fel­osztásánál ezt is fele-fele arányban osztotta meg. A bírósági válás jogerőre r ke­désével megszűnik a házasfe <ő­zös tulajdona is. Ennek feloszt* \ - ha nem egyeznek meg -at óság ejti meg, mégpedig abból az t ool kiindulva, hogy a felek tulajdoni r sz­­aránya egyenlő. A vagyon felosztásá­nál a bíróság tekintettel van a kiskorú gyermekek szükségleteire, valamint arra is, hogy melyik házasfél gondos­kodott a családról és hogy milyen mértékben járult hozzá a vagyon megszerzéséhez s ennek fenntartásá­hoz. Tekintetbe veszi a gyermekekről való gondoskodást és a közös ház­tartás ellátását is. Ennél a felosztásnál a bíróság az egész vagyonból indult ki, ami a há­zasság megszűnésekor még megvan, éspedig az ekkor érvényes értékelés alapján. Itt tehát nem a közös gaz­dálkodás elszámolásáról van szó, ha­nem csak a meglévő vagyontárgyak (ingatlanok, ingóságok, követelések, megtakarított pénz, betétek és a fenn­álló terhek, tartozások) felosztásáról. Vitás esetben a feleknek az állítá­saikat bizonyítaniuk kell (tanúkkal, ok­iratokkal, számlákkal, szakértői be­csűvel stb.). A bizonyítékokat a bíró­ság szabadon mérlegeli, döntését azonban mindig kellőképpen meg kell indokolnia. A másodfokú bíróság ítélete ellen további rendes jogorvoslatnak nincs helye. Ellene csak a Köztársaság leg­főbb ügyésze adhat be törvénysértési panaszt, ha úgy találja, hogy az íté­lettel, vagy az ezt megelőző eljárás­ban megsértették a törvényt. De ezzel a jogával sem köteles élni. Ha a legfőbb ügyész törvénysértési panaszt ad be, akkor erről a Legfel­sőbb Bíróság dönt, s ha helyt ad neki, akkor a megtámadott ítéletet meg­semmisíti s az alsófokú bíróságot új eljárásra és ítélethozatalra utasítja. Ha a Legfelsőbb Bíróság úgy találja, hogy nem történt törvénysértés, ak­kor a panaszt elutasítja. Olvasónk esetében az ítélet helyes­ségét csak az iratok (és a lefolytatott bizonyítás) alapján lehetne megítélni. Minthogy már jogerősen befejezett ügyről van szó, célszerű volna, hogy ügyvédhez forduljanak, aki - ha in­dokoltnak találja - megfelelő jogi és ténybeli érvekkel alátámasztott bead­ványt készíthet a legfőbb ügyészhez. Dr. B.G. NEVELGETŐ Annyit hallani megkeseredett neve­lőkről, kétségbeesett szülőkről, bol­dogtalan gyerekekről, hogy sokan azt hiszik, gyermek és felnőtt csak szo­morúságot okozhat egymásnak. Pe­dig a nevelés otthon is, az iskolában is csak akkor lehet eredményes, ha nevelőnek és nevelődőnek egyaránt örömet jelent. írásomban ezekről, a gyerekekkel való együttélésünket, együttműködé­sünket örömtelivé tevő apró "felfogá­sokról" szeretnék szólni. Az első alapszabály: "A rontáshoz elég egy pillanat, a gyógyításhoz kell a türelem." Az első komoly figyelmez­tetés minden felnőttnek, mielőtt fel­csattanna, mielőtt kimondaná a durva szót. Várjuk meg, míg ez a rossz pil­lanat elmúlik; de ha mégis elrontot­tunk valamit, vagy ha még nem látjuk munkánk eredményét, el ne felejtsük: a gyermeknevelés a világ legcsodá­latosabb türelemjátéka. A második alapszabály: "Magunk­ban rejlik gyógyszerünk gyakorta." (Shakespeare) Manapság divat a fe­lelősség áthárítása, holott gyermeke­ink első számú szakértői mi vagyunk. Jobban figyeljünk oda, megértőbbek, rugalmasabbak, határozottabbak le­gyünk, ne sajnáljuk a fáradtságot. Ha a gyermek valóban beteg, sérült, csak a megfelelő szakember segíthet. Az öngyógyítás nagyon veszélyes le­het. Az önnevelés viszont nagyon hasznos. Mi az önnevelést, az önfej­lesztést és ennek eredményeként az önkontrollt ajánljuk, s kívánjuk előse­gíteni. Ne felejtsük, a szülő, a gyerek és a pedagógus a nevelésben olyan háromszög elválaszthatatlan részei, melyben, ha az egyiknek rossz, a má­sik kettő szenved, s ha az egyik bol­dog, a másik kettő is élvezi az örö­mét. Talán azt gondolhatják, túl sokat emlegetjük az örömöt. De ezt nem le­het elégszer mondani. "A vidám szív jót tesz az egészségnek, a nyomott kedély emészti a testet." A nevelés­ben pedig kifejezetten mérgező a rosszkedv. A gyermeknek mindenféle érzelem­mel meg kell ismerkednie. A nevelés­ben van helye a meghatódásnak, a szomorúságnak, a komolyságnak, a következetes szigornak. A gyerek a derűt épp oly könnyen átveszi, mint a keserűséget. Annyira van tehát szükség, hogy a jó hangulatunkat mindig adjuk át. Azt viszont önura­lommal elérhetjük, hogy rosszked­vűnket ne öntsük a gyermekekre. Korunk egyik legnagyobb gondja: "Vágya után rohan a különcködő, ro­han minden után, ami sikert ígér." A felnőtt és a gyerek mindenáron sike­res akar lenni: mindenáron győzni és legyőzni... Pedig nem ez kell. Nem kell mindig győzni. A jól végzett mun­ka örömére van szüksége gyerekek­nek, felnőtteknek egyaránt. Ezt kell megtanulnunk, ezt kell megtaníta­nunk. Napjainkban sokan azt gondolják, megtanulni azt kell, ami a tan­könyvben van, megtanítani azt kell, amit a tantervek tartalmaznak. Ez is fontos. De emberré csak az válik, aki ennél sokkal többet, a humanitás, a tisztaság, az emberség számos összetevőjét, a magasabbrendű ér­zelmi-akarati tulajdonságokat is elsa­játítja. Ebben is egyensúlyt kell terem­tenünk: az érzelmi, az értelmi, erköl­csi nevelés egyensúlyát. Itt az ideje, hogy a normális neve­lés, a jellemfejlesztés megfelelő súlyt kapjon. Zaklatott korunkban sokszor na­gyon nehéz türelmesen figyelni a gye­rekre, meggondolni a szavainkat, ha­tározottnak, következetesnek lenni. Sokan nem is hiszik, hogy érdemes minden apróságra ügyelni. De ismer­jük az angol mondást: ha valamit ér­demes csinálni, azt érdemes jól csi­nálni. Gyermekeket nevelni pedig nemcsak érdemes, de a legcsodála­tosabb is. És a nevelést nemcsak ér­demes jól csinálni. A nevelést csak jól szabad csinálni. Nanszákné dr. Cserfalvi nona ______________________A HÉT 23

Next

/
Thumbnails
Contents