A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-17 / 20. szám
EGTAJAK emberiséget általában. Szolidárisnak érzem magam vele, ami nem egy és ugyanaz. Es aztán szeretek néhány egyént, élőket és holtakat, akik iránt olyan csodálatot érzek, hogy mindig, mindannyiuknál féltékenyen őrzöm és szorongva védem azt, ami véletlenül, vagy egy előre nem látható napon, őket is hasonlóvá teszi vagy tette a többiekhez. A zsidók - négyezer éve létező kultúra. Az egyedüliek. Nemezis. A szerelem olykor öl, és ilyenkor csak egyetlen mentsége van- saját maga. Hovatovább létezik egy határ, amin túl egy lényt szeretni annyi, mint az összes többit megölni. Bizonyos értelemben nincs szerelem személyes és abszolút bűn nélkül. Ezt a bűnt azonban az ember egyedül hordozza. És nehezen hordozza, mert nincs kéznél ésszerű alibi. Az embernek magának kell eldöntenie, szeret-e, és teljesen egyedül kell szembeszállnia a valódi szerelem kiszámíthatatlan következményeivel. E kalandos magánnyal szemben előnyben részesíti a langyos szívet és az erkölcsöt. Fél saját magától és félti saját m^gát. Meg akar menekülni és ennek érdekében elutasítja sorsát. És első gondja az, hogy igazolást keressen, ami kissé enyhítene bűne súlyán. Ha már bűnösnek kell lennie, legalább ne legyen egyedül. Harcos. A nemi ösztön, különös, idegen egyedülálló, ami állandóan előre kíván törni és akkor nem lehet neki ellenállni csak vakon követni, és ami az őrült vágy évei után és a szenvedély még elkövetkező évei előtt egyszer csak megakad, elutasít és hallgat, aminek nagyon jó a szokás rabságában, ami elveszíti türelmét az újjal szemben, és csak abban a pillanatban adja fel függetlenségét, amikor ígéretet kap a teljes kielégülésre. Az, aki csak egy kicsit is igényesebb, egyetérthet-e lelke legmélyén ezzel a zsarnoksággal? Szemérem, ó, szabadság! A becsület csak egy hajszálon függ. Sokszor csak a szerencsén múlik, hogy megmarad-e. Életemnek egyetlen értelmét találtam az alkotó igyekezetét. Szinte minden másban kudarcot vallottam. Ha ez nem elég, úgy az életem nem érdemli meg a feloldozást. Elviseljük egymást, hála a testnek- hála a szépségnek. De a test öregszik. Ha a szépség elmúlik, ott áll az egyik lelkivilág szemben a másikkal- és azok minden közvetítő nélkül érintkeznek egymással. Levél Greentől. Ha valaki azt mondja nekem, hogy bennem az embert csodálja, olyankor mindig az az érzésem, hogy egész életemen át hazudtam. A Nemezishez. Párizs, 1953 július 9. (...) A mértéktelenség a szerelemben, a valóságban az egyetlen óhajtott dolog, a szentek kiváltsága. A társadalmak ősidők óta csupán a gyűlölet kitermelésében lépték át a határt. Épp ezért kell őket mértékre szoktatni, könyörtelen mértékre. Túlzás, őrültség, szakadék - ezek olyan titkok, némelyeknek veszélyek, amelyeket titokban kell tartani, vagy legföljebb egy résnyire fölfedni. íme, miért örök táplálék a költészet. Tegyük meg a titkok őrzőjének. És nekünk, akik a köznyelven írunk, tudnunk kell, hogy kétféle bölcsesség létezik, és néha úgy kell tennünk, mintha az egyiket, a legfőbbet, nem ismernénk. (...) A tradíciók nélküli művész abban az illúzióban él, hogy saját szabályokat teremt. Isten. Némely emberekhez fűződő kapcsolatunk az igazságon alapszik. Más kapcsolatok a hazugságon. Ez utóbbiakról nem igen mondható el, hogy különösebben rövid ideig tartanának. Montherlant szerint minden valódi alkotó barátok nélküli életről álmodik. Az altruizmus kisértés, csakúgy, mint a gyönyör. A kritika az az alkotó számára, mint a termelő számára a kereskedő. így aztán ebben a kereskedő korban elviselhetetlenül sok kommentátor, termelő és fogyasztó között közvetítő gyűlt össze. Nem mintha manapság kevesebb alkotó lenne, csupán a kommentátorokból van fölösleg, akik felzavarják a vizet és a végkimerülésig hajszolják a kifoghatatlan halat. Mi az, amit a kollaboráns baloldal jóváhagy, elhallgat, vagy amit okvetlenül szükségesnek tart, csak úgy, minden rendszer nélkül: 1/ Tízezer görög gyerek deportálása. 21 Az orosz parasztság fizikai likvidálása. 3/ Emberek milliói munkatáborokban. 4/ Politikai indíttatású emberrablások. 5/ Politikai kivégzések, melyek a vasfüggöny mögött napirenden vannak. 6/ Antiszemitizmus. 7/ Butaság. 8/ Könyörtelenség. A lista nem teljes. De nekem elég. 1953 októbere. Nemes foglalkozás az, ahol az embernek szemrebbenés nélkül kell tűrnie akár az irodalmat, akár a pártot kiszolgáló lakájok sértéseit. Más időkben, amelyet ma a méltóságon aluli jelzővel illetnek, az embernek legalább volt joga provokálni - s közben nem tette magát nevetségessé - és meghalni. Természetesen, ez butaság volt, de a sértés ennek köszönhetően kevésbé volt kényelmes. A nagy történelmi krízisek után ugyanolyan elégedetlenek vagyunk és ugyanolyan szörnyen érezzük magunkat, mint egy átlumpolt éjszaka után. Csakhogy a történelmi másnaposságra nincs aszpirin. A világ minden útján emberek milliói jártak már előttünk, és látható nyomokat hagytak maguk mögött. De az őstengernél a hallgatásunkkal mindig elsők vagyunk. Ha nem engedtem volna a szenvedélyeimek, talán bele tudtam volna avatkozni a világ menetébe, s talán megváltoztathattam volna benne valamit. De én engedtem, így hát csupán művész lettem és semmi több. Valaki bennem öröktől fogva megpróbált senki sem lenni — de azt minden erejével. A HÉT 17
