A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-17 / 20. szám

EGTAJAK emberiséget általában. Szolidárisnak érzem magam vele, ami nem egy és ugyanaz. Es aztán szeretek néhány egyént, élőket és holtakat, akik iránt olyan csodálatot érzek, hogy mindig, mindannyiuknál féltékenyen őrzöm és szorongva védem azt, ami véletlenül, vagy egy előre nem látható napon, őket is hasonlóvá teszi vagy tette a többiekhez. A zsidók - négyezer éve létező kultúra. Az egyedüliek. Nemezis. A szerelem olykor öl, és ilyenkor csak egyetlen mentsége van- saját maga. Hovatovább létezik egy határ, amin túl egy lényt szeretni annyi, mint az összes többit megölni. Bizonyos értelemben nincs szerelem személyes és abszolút bűn nélkül. Ezt a bűnt azonban az ember egyedül hordozza. És nehezen hordozza, mert nincs kéznél ésszerű alibi. Az embernek magának kell eldöntenie, szeret-e, és teljesen egyedül kell szembeszállnia a valódi szerelem ki­számíthatatlan következményeivel. E kalandos magánnyal szemben előny­ben részesíti a langyos szívet és az erkölcsöt. Fél saját magától és félti saját m^gát. Meg akar menekülni és ennek érdekében elutasítja sorsát. És első gondja az, hogy igazolást keres­sen, ami kissé enyhítene bűne súlyán. Ha már bűnösnek kell lennie, leg­alább ne legyen egyedül. Harcos. A nemi ösztön, különös, idegen egyedülálló, ami állandóan előre kí­ván törni és akkor nem lehet neki el­lenállni csak vakon követni, és ami az őrült vágy évei után és a szenvedély még elkövetkező évei előtt egyszer csak megakad, elutasít és hallgat, aminek nagyon jó a szokás rabságá­ban, ami elveszíti türelmét az újjal szemben, és csak abban a pillanat­ban adja fel függetlenségét, amikor ígéretet kap a teljes kielégülésre. Az, aki csak egy kicsit is igényesebb, egyetérthet-e lelke legmélyén ezzel a zsarnoksággal? Szemérem, ó, sza­badság! A becsület csak egy hajszálon függ. Sokszor csak a szerencsén múlik, hogy megmarad-e. Életemnek egyetlen értelmét talál­tam az alkotó igyekezetét. Szinte min­den másban kudarcot vallottam. Ha ez nem elég, úgy az életem nem ér­demli meg a feloldozást. Elviseljük egymást, hála a testnek- hála a szépségnek. De a test öreg­szik. Ha a szépség elmúlik, ott áll az egyik lelkivilág szemben a másikkal- és azok minden közvetítő nélkül érintkeznek egymással. Levél Greentől. Ha valaki azt mond­ja nekem, hogy bennem az embert csodálja, olyankor mindig az az érzé­sem, hogy egész életemen át hazud­tam. A Nemezishez. Párizs, 1953 július 9. (...) A mértéktelenség a szerelem­ben, a valóságban az egyetlen óhaj­tott dolog, a szentek kiváltsága. A tár­sadalmak ősidők óta csupán a gyű­lölet kitermelésében lépték át a ha­tárt. Épp ezért kell őket mértékre szoktatni, könyörtelen mértékre. Túl­zás, őrültség, szakadék - ezek olyan titkok, némelyeknek veszélyek, ame­lyeket titokban kell tartani, vagy leg­följebb egy résnyire fölfedni. íme, miért örök táplálék a költészet. Tegyük meg a titkok őrzőjének. És nekünk, akik a köznyelven írunk, tud­nunk kell, hogy kétféle bölcsesség lé­tezik, és néha úgy kell tennünk, mint­ha az egyiket, a legfőbbet, nem is­mernénk. (...) A tradíciók nélküli művész abban az illúzióban él, hogy saját szabályokat teremt. Isten. Némely emberekhez fűződő kap­csolatunk az igazságon alapszik. Más kapcsolatok a hazugságon. Ez utób­biakról nem igen mondható el, hogy különösebben rövid ideig tartanának. Montherlant szerint minden valódi alkotó barátok nélküli életről álmodik. Az altruizmus kisértés, csakúgy, mint a gyönyör. A kritika az az alkotó számára, mint a termelő számára a kereskedő. így aztán ebben a kereskedő korban el­viselhetetlenül sok kommentátor, ter­melő és fogyasztó között közvetítő gyűlt össze. Nem mintha manapság kevesebb alkotó lenne, csupán a kommentátorokból van fölösleg, akik felzavarják a vizet és a végkimerülé­sig hajszolják a kifoghatatlan halat. Mi az, amit a kollaboráns baloldal jóváhagy, elhallgat, vagy amit okvet­lenül szükségesnek tart, csak úgy, minden rendszer nélkül: 1/ Tízezer görög gyerek deportálása. 21 Az orosz parasztság fizikai likvidálása. 3/ Emberek milliói munkatáborokban. 4/ Politikai indíttatású emberrablások. 5/ Politikai kivégzések, melyek a vasfüggöny mögött napirenden vannak. 6/ Antiszemitizmus. 7/ Butaság. 8/ Könyörtelenség. A lista nem teljes. De nekem elég. 1953 októbere. Nemes foglalkozás az, ahol az embernek szemrebbenés nélkül kell tűrnie akár az irodalmat, akár a pártot kiszolgáló lakájok sér­téseit. Más időkben, amelyet ma a méltóságon aluli jelzővel illetnek, az embernek legalább volt joga provo­kálni - s közben nem tette magát ne­vetségessé - és meghalni. Termé­szetesen, ez butaság volt, de a sértés ennek köszönhetően kevésbé volt ké­nyelmes. A nagy történelmi krízisek után ugyanolyan elégedetlenek vagyunk és ugyanolyan szörnyen érezzük ma­gunkat, mint egy átlumpolt éjszaka után. Csakhogy a történelmi másna­posságra nincs aszpirin. A világ minden útján emberek milliói jártak már előttünk, és látható nyo­mokat hagytak maguk mögött. De az őstengernél a hallgatásunkkal mindig elsők vagyunk. Ha nem engedtem volna a szenve­­délyeimek, talán bele tudtam volna avatkozni a világ menetébe, s talán megváltoztathattam volna benne va­lamit. De én engedtem, így hát csu­pán művész lettem és semmi több. Valaki bennem öröktől fogva meg­próbált senki sem lenni — de azt min­den erejével. A HÉT 17

Next

/
Thumbnails
Contents