A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-17 / 20. szám
Egy jeles Miskolczi Gáspár igeni prédikátor, majd udvarhelyi esperes fordította le Francius Farkas (Wolfgang) wittenbergi professzornak az oktalan állatokról írt Históriáját latinból magyarra. Bőd Péter szerint igen jól és szépen, és elnevezte Vadkertnek. Lőcsén adták ki 1702-ben. Ez volt az első magyarul megjelent összefoglaló állattan, sok érdekességgel, furcsaságokkal és bibliai idézetekkel tarkítva. A medvék tulajdonságait a filozófusok, a tudósok életéhez hasonlítja, pl.: "Valaminthogy a medvék az ő kölykeiket felette igen szeretik, azonképpen a tudósok is a maguk elméjeknek találmányit sokkal inkább szeretik, hogysem a másét. Miképpen a medvék a kietlen helyeket szeretik, azonképpen a filozófusi élet a csendes magányos helyeket keresi, a zörgést és egyéb alkalmatlanságokat pedig mindenképpen kerüli. A medvék a muzsikaszóban felette igen gyönyörködnek, azonképpen a tudósok is. Miképpen a medvék az oszlopot, amelyhez láncoltainak egész estig körül keringik. Azonképpen a tudósok egész napestig az ő tanulóházukban munkálkodván fáradoznak, ott vajusznak, ott vénhednek, és a könyvekben belé halnak." Minden állatot valamihez hasonlít, a hattyút az eklézsiához, az egyházhoz, a puplikánt (papagájt) a hízelkedő emberhez; például "a puplikán csak mások szokását követi, azonképp a hízelkedők is nem magok tetszését, hanem csak az urak és főrendek értelmét szólják". Megemlíti, hogy "a méhek a tisztaságban igen gyönyörködnek, mert csak tiszta virágokkal élnek, a bujaságot és a kényességet gyűlölik, a kendőzött vagy orcájafestő személyt erőssen megkergetik". A légyről is sok mulatságos dolgot megtudhatunk, a könyv szerint: "a légy nem egyéb, hanem egy kis felfújt, üres hólyagocska, amely a melegnek ereje által mozog, jár, repül. Semmi sem oly megtanfthatatlan állat, mint a légy, jól lehet minden nap az emberek körül forog, de mégis semmi dologra nem szoktathatik, semmit sem használ az embernek. A szemtelenség, derekas nagymértékben megvan benne!" A hangyákról szóló leírást bibliai idézettel kezdi: "Eredj a hangyához, ó, te rest ember, nézd meg az ő utait és tanulj tőle." Aztán Nagy Sándorral folytatja, "aki Babilóniában megpihent ÉLD múlt és tobzódásnak adta magát a maga veszedelmére, amelyet nem cselekszik ez a kis bogárka, mely a társaságot igen kedveli". A leírásokban az ókori tudósokra, babonákra, legendákra hivatkozik, de sok benne az egyéni megfigyelés is. A maga korában nagyon kedvelt és olvasmányos könyv volt, sok országban elterjedt. E kissé kopott könyv érdekessége, hogy a beírás szerint Pyber Benedeké volt, azé a virti Pyberé, aki Baróti Szabó Dávid tanítványa volt és később az öreg költőnek élete végéig szállást és élelmet adott. A költő sírjához ma is sokan zarándokolnak. Valószínű, hogy ő is forgathatta e könyvet. Megszívlelendő az a mondás is, amelyet a könyv belső oldallapjára írt fel valaki több mint száz évvel ezelőtt: "A késedelem semmiben sem használ, hanem csak az haragban." E mondás igazát ma sem cáfolhatja meg senki. (ozsvald) NÉPRAJZ MINDENKINEK A lourdesi Szűz Nem is olyan rég, a letűnt korok a tanúi, hogy a szentek legendái át- meg átszőtték az élet mindennapjait. A szentek nevével jelezték az időt: júniust Szent János, úliust Szent Jakab, szeptembert Szent Mihály, novembert pedig Szent András havának nevezték. Évszázado<on keresztül a Szentek Élete volt a Szentírás mellett a egolvasottabb könyv. A 13. században élt Jacobs de Voragine, dominikánus szerzetes, később génuai érsek (1230-1298) Legenda sanctorum c. műve az egész keresztény középkor forrásmunkája volt, amelyet a későbbi századok folyamán "megbővltett", majd "megrostált" formában adtak ki újra meg újra. A régi magyar nyelvemlékek jó része a Szentek legendáit tartalmazza. Magyar nyelven először Illyés András pozsonyi, majd esztergomi érsek és erdélyi püspök adta ki a Szentek Életét 1692-ben Nagyszombatban, A keresztény életnek példája vagy tüköré címen. Ezekben a munkákban hiába keressük a Szűz Mária lourdesi jelenésével kapcsolatos legendát, nem találjuk meg. Ma a katolikus világ egyik leglátogatottabb búcsújáróhelye Lourdes, ahol a lecjenda szerint 1858-ban jelent meg egy Bernadette nevű gyereklánynak a Szűz Mária. Öltözete hófehér ruha, kék övvel a derekán, fehér köpennyel a vállán, lábán rózsával, karján rózsafüzérrel, így ábrázolták a mára oly elterjedt lourdesi szobrok is. A kislány Mária útmutatása szerint forrást fakasztott a sziklából, amelynek csodálatos vize által mintegy 2000 csodás gyógyítást tartanak számon. kultusza Nagymácsédon Az elmúlt évszázad alatt nemcsák Lourdes vált az egykori kis falucskából óriási búcsújáróhellyé, hanem ennek irodalma is több ezer kötetet tesz ki. Ezek között számtalan kiadvány közli valamilyen változatban „a lourdesi egendát. Valószínűleg ilyen írásos változat hatására teredt el a Galánta melletti Nagymácsédon is a legenda tosszú, énekelt változata, amelynek egyes versszakai közé Mária és Bernadette párbeszéde van beékelve. A vallásos népéletben nem szokatlanok az olyan közös imádkozási, éneklési alkalmak, amikor egy-egy háznál jönnek össze több estén keresztül és egyetlen téma köré fűzve végzik a szertartásokat. Nagymácsédon február 19-én kezdik el a lourdesi kilencedet. Minden nap összejönnek bizonyos házaknál. Idős vagy özvegyasszonynáí, vagy olyan helyen, ahol nincsenek máq kisebb gyerekek. Egyszerre több helyen is végezték a kilencedet, aszérint, hogy milyen volt a szervező vonzásköre. Aki helyt adott a házában a közös imádkozásnak, éneklésnek, az hívta meg a közeli ismerősöket, rokonokat, volt úgy, hogy egy-egy helyen 30- 35-en is összejöttek. A szertartás idejére az asztalt fehér abrosszal takarták le, közepére a lourdesi Mária szobrát tették, két oldalon egy-egy gyertyával, virágokkal. Rózsafüzér és a litánia mellett a lourdesi legendát énekelték el, amelynek az egyes strófái mintegy keretbe foglalták a párbeszédes formában elmondott jelenést és intelmeket, amelyeket Mária és Bernadette szájába adtak. SZANYI MÁRIA A HÉT 13
