A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-17 / 20. szám
A HÉT RIPORTJA A burok még közös, de már megindult az osztódás Megtaláljuk a gyógyírt? Csodák nincsenek. Aki abban reménykedett, hogy a Csemadok országos közgyűlése sima lefolyású, rutinrendezvény lesz, az bizony kapkodhatta a fejét, sőt időnként azon gondolkodhatott, hová is csöppent be. De hát miért is lenne más a magyarok élete, mint az egész szlováazért megfogalmazódott és körvonalazódott, hogy legalább két regionális egységre kíván tagolódni a szövetség. Számomra érthető és elfogadható okokból. Az újságíró a galántai művelődési ház színháztermének karzatáról felülnézetben figyelhette a tanácskozást, a szavazati jog-Nézzünk bizakodva a jövőbe! (A közgyűlés munkaelnöksége) kiai hadszíntér? Hogy létezhet, létezik itt valamiféle "magyar egység", az csak ábránd. És az is, hogy a magyarság csak politikailag - mondhatnók: pártállását tekintve — megosztott. Másfajta érdekeit tekintve is elkezdődött az osztódás. Igaz, most még a közös burkon belül, kissé bizonytalankodva, de gal bíró küldötteket, s nem az ő hibája, hogy olykor - egyegy vitás kérdés szavazással való eldöntésekor - úgy látta, szinte felbillen a terem, mert ún. nyugati és keleti szárny alakult ki, közrefogva a szakmai társaságok és egyesületek képviselőit. Közép- és Kelet-Szlovákia magyar vidékeinek küldöttei most is arról beszéltek - egyenesen, vagy áttételesen-, amiről már korábban is sokszor esett szó a Csemadokban: ők messze vannak Pozsonytól, hozzájuk nehezen jutnak el az információk, s igényeik is nehezen jutnak el a központig. Felszólalásaik egy része pedig arról tanúskodott, alapvető Csemadok-ügyekben tájékozatlanok. Nem tudják például, hogyan fest pillanatnyilag a Csemadok állami költségvetési hozzájárulásának folyósítása, ami pedig alapfeltétele lenne egy működőképes szervezeti élet kialakításának. Erről, sajnos, nem kaptak képet sem a leköszönő elnök elmúlt évet értékelő beszámolójából, sem az új elnök által előterjesztett új programból. A vitafelszólalásokban elhangzott kérdések és felvetések egy részét - pusztán gyakorlati érdekből - áldásos lett volna megválaszolni. A tájékozatlanság eloszlatása végett elhangozhatott volna legalább az, hogy a megszavazott 7,1 millió koronás állami támogatást szakaszosan, negyed évekre lebontva folyósítja az SZK kulturális minisztériuma, attól függően, mikor mennyi pénz van a kasszájában, ezért szinte kizárt, hogy bárki is képes legyen az év dején valamilyen kulcs szerint járásokra és társaságokra szólón szétosztani ezt az egész összeget. Ugyanez világossá tehette volna azt a kérdést is, miért nem szakít le az országos vezetés pl. kétmilliót e költségvetésből, hogy "megforgassa" és pár hónap alatt hárommilliót csináljon belőle. És talán azt sem ártott volna tisztázni, hogy az állami pénzt csak szigorúan törvényes keretek közt lehet "megforgatni". Számos további gazdasági kérdés is tisztázásra vár, hogy a szövetség új vezetése ne úgy fessen a tagság körében, mint egy, a pénzesládáján kuporgó, mindent elnyelő Gólem-Csemadok. Ehhez infor-2 A HÉT
