A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-10 / 19. szám
SZABADIDŐ Nagyon rövid időn beiül egy kakastollas csendőr karjaiba futott. (Közben a határok ismét megváltoztak, s a kakastollas legény éppen olyan gyanús elemek után portyazott, mint ő.) — Bolsevista disznó — korholta szemrehányóan a szép szál magyar legény — becsehelt komcsi csirkefogó, Spanyolhonban parádézunk! A puskája megvasalt tusát Budavári Dusán lábujjaira ejtette, majd ugyanezzel a tussal úgy oldalba bökte, hogy annak két bordája azonnal eltörött. — Hetente jelentkezel nálam, hogy megkapd a magadét - biztatta még a daliás, bajuszos legény -, megszorongatlak, te istenátka! Budavári Dusánra az új magyar hazában olyan lelki megrendülés és testi nyomor következett, hogy egészen belezavarodott. Ezzel a teljes tudatzavarával magyarázható az a tény is, hogy a háború előtti utolsó nyáron, nagy nyomorúságában és tanácstalanságában, egy pár papírtalpú bakancsért belépett a Nyilas-pártba. Mondanunk sem kell, hogy az előnyomuló szovjet hadsereg elől — helyrehozhatatlan ballépésére rádöbbenve — egészen Münchenig menekült. Saját bevallása szerint a szeme akkor már annyira keresztben állt, hogy vagy duplán vagy fordítva látta a dolgokat. Úgy indult haza Münchenből, hogy nem is sejtette, hová jut végül is! Milyen országba, rendszerbe, milyen csendőr fogadja durcásan? Negyven éves múlt, s már életúnt volt! A Köztársaságba érkezett. Onnan állapította meg, hogy másnap csukaszürke katonai Studebakker állt meg a háza előtt - melyet a magyarok alatt, az elmenekült cseh hivatalnok után mégis visszakapott -, katonák jöttek az udvarba és felszólították, hogy készülődjön. Vihet magával némi élelmet és ágyneműt, kisebb bútordarabot és hat tyúkot, két malacot vagy egy kecskét! A deportálás elől alig tudott átugrani a kerítésen, legyengítette a fogság és a hosszú vándorlás, a katonák nem is lőttek utána, csak nevették: — Nézd ty vole, hogy fut .a sánta ördög! Szülői házát azonban - mely egyedül vonzotta akkor - menthetetlenül konfiskálták és odaadták - ezúttal - egy volt légionáriusnak, akit viszont harmincnyolcban kergettek el a magyarok, de visszajött. Budavári Dusán ekkor elhatározta, hogy a körülmények kényszerítő hatására elhanyagolja életének apai ági vonatkozásait és áttér az anyai ág előtérbe helyezésével hangsúlyozható tényekre. Habozás nélkül más városba költözött, reszlovakizált és némi helyzetfelmérés után, melynek során a helybéli volt gárdisták viselkedését is figyelembe vette, a Demokrata Pártba lépett.- De éppen csak megmelegedtem benne — mesélte az agg sorsüldözött —, gondoltam Masaryk Köztársaságában, Beneš elnök vezetésével miénk a jövő! Csakhát... ebben a században semmi nem úgy történt, ahogy kellene, semmi nincs a helyén. Mert mi történt negyvennyolcban, február huszonnyolcadikén mi történt? — Olyan szemrehányóan öszszegubancolódott tekintettel nézett rám, mintha rajtam kérné számon a történelmet, felindult szemsugara egészen spirállá csavarodott. — Jöttek a kommunisták, fiatal barátom, és a demokrata pártot szétkergették. Olyan alaposan dolgoztak, hogy alig bírtam átlépni a pártjukba, gondolhatja, hogy annyi megpróbáltatás után lélekszakadva kommunista lettem! Tudjuk, szegény embert az ág is húzza! Budavári Dusánon ez sem segített. Balsorsa hátborzongató utakra ragadta, amilyeneket jó szívvel ellenségeinknek se kívánhatunk. A baj azzal kezdődött, hogy az osztályharc világszerte erősödött. A véreskezű imperializmust pedig ellepték az agónia kétségbevonhatatlan ismérvei, a penészfoltok és rothadásjegyek. A kétségbeesetten védekező monstrum mindenféle lehetséges módon, többek között kolorádóbogarakka! - mandelinkákkal - támadta a fiatal és életvidám szocializmust. Erre fel éleződött ki az osztályharc, mindenütt a befurakodott ellenséget keresték. A párton belül is, ott különösen! Persze, hogy azonnal megtalálták és lefülelték Budavári Dusánt! Hiába húzta meg magát a kamrájában, hiába sumákolt és lobogtatta vadonatúj pártkönyvét. Nem is nagyon vallatták, csak ránéztek, s látták, hogy vaj van a fején, s a legreakciósabb bűnök terhelik a lelkét. Fejére olvasták, hogy Spanyolhonban gyanús ismerettségeket kötött, be akarta csempészni a burzsoá demokráciát, valószínűleg a kolorádóbogarak megjelenésében is benne a keze. Szerencséjére rövid nyilas szereplését — óh, a bakancsok! — nem fedezték fel, mert talán fel is akasztják! Megjárta Lipótvárat, Ruzynt és Jáchimovot. Vezekelnie kellett kártevő, bűnös életéért. Amikor a hatvanas években kiengedték és rehabilitálták, megfogyatkozott életerőiből már csak arra tellett, hogy szót emeljen az eszme megreformál hatósága mellett s az ellen, hogy a tankok a városok utcáin gyakorlatozzanak. Ezért aztán hetvenben úgy kitették a pártból, hogy a lába is alig érte a földet. A nyolcvanas évek közepére sikerült annyira konszolidálódnia és tisztáznia magát, hogy visszavették pártalapító veteránnak és a forradalmak élő emlékművének. Mikor is bekövetkezett nyolcvankilenc novembere. Budavári Dusán feljött a fővárosba és ott sodródott a Felkelés terén a forradalmi tömegben, de már nem kiabált, mert nem volt hangja. Ez okból a népszerű slágert sem énekelte: Szeressük egymást gyerekek! Egyébként azonban gyermeteg cselekedetekre adta a fejét. Egyszemélyes pártot alapított Budavári Dusán Egységpárt néven és éhségsztrájkot kezdett, amikor pártját a hatóságok nem engedélyezték. Mire elhatározta, hogy vállalkozó lesz. Vett egy kalapot és kiált vele a Hitelbank elé, de az emberek ügyet sem vetettek rá, zavartan kerülték szánalmasan összeku'szálódott tekintetét. Beszélgetésünk alkalmával elárulta, hogy pártalapftási kísérletének kudarca után azon gondolkodik, tagja lesz valamelyik meglévő pártnak vagy politikai mozgalomnak! Ám nyugtalanítja és habozásra készteti, hogy egyiknek sem látja tisztán céljai igazát, sem a jövőjét. (Aki így néz - gondoltam, de nem szóltam, nem akartam a tiszteletre méltó aggot megbántani.) Már pedig jó lenne, ha legalább élete alkonyán megszűnne az őt kísérő pechsorozat! Egyébként szíve vágya, hogy megérje az ezredfordulót: Bekerülhetne a híres Guinesse-lexikonba, a legek könyvébe, mint a huszadik század abszolút balekja. Szkukálek Lajos rajza A HÉT 31
