A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-10 / 19. szám

SZABADIDŐ Nagyon rövid időn beiül egy kakas­tollas csendőr karjaiba futott. (Közben a határok ismét megváltoztak, s a ka­kastollas legény éppen olyan gyanús elemek után portyazott, mint ő.) — Bolsevista disznó — korholta szemrehányóan a szép szál magyar legény — becsehelt komcsi csirkefo­gó, Spanyolhonban parádézunk! A puskája megvasalt tusát Budavári Dusán lábujjaira ejtette, majd ugyan­ezzel a tussal úgy oldalba bökte, hogy annak két bordája azonnal el­törött. — Hetente jelentkezel nálam, hogy megkapd a magadét - biztatta még a daliás, bajuszos legény -, megszo­rongatlak, te istenátka! Budavári Dusánra az új magyar ha­zában olyan lelki megrendülés és tes­ti nyomor következett, hogy egészen belezavarodott. Ezzel a teljes tudat­zavarával magyarázható az a tény is, hogy a háború előtti utolsó nyáron, nagy nyomorúságában és tanácsta­lanságában, egy pár papírtalpú ba­kancsért belépett a Nyilas-pártba. Mondanunk sem kell, hogy az e­­lőnyomuló szovjet hadsereg elől — helyrehozhatatlan ballépésére rádöb­benve — egészen Münchenig mene­kült. Saját bevallása szerint a szeme ak­kor már annyira keresztben állt, hogy vagy duplán vagy fordítva látta a dol­gokat. Úgy indult haza Münchenből, hogy nem is sejtette, hová jut végül is! Mi­lyen országba, rendszerbe, milyen csendőr fogadja durcásan? Negyven éves múlt, s már életúnt volt! A Köztársaságba érkezett. Onnan állapította meg, hogy másnap csuka­szürke katonai Studebakker állt meg a háza előtt - melyet a magyarok alatt, az elmenekült cseh hivatalnok után mégis visszakapott -, katonák jöttek az udvarba és felszólították, hogy készülődjön. Vihet magával né­mi élelmet és ágyneműt, kisebb bú­tordarabot és hat tyúkot, két malacot vagy egy kecskét! A deportálás elől alig tudott átugrani a kerítésen, le­gyengítette a fogság és a hosszú ván­dorlás, a katonák nem is lőttek utána, csak nevették: — Nézd ty vole, hogy fut .a sánta ördög! Szülői házát azonban - mely egye­dül vonzotta akkor - menthetetlenül konfiskálták és odaadták - ezúttal - egy volt légionáriusnak, akit viszont harmincnyolcban kergettek el a ma­gyarok, de visszajött. Budavári Dusán ekkor elhatározta, hogy a körülmények kényszerítő ha­tására elhanyagolja életének apai ági vonatkozásait és áttér az anyai ág e­­lőtérbe helyezésével hangsúlyozható tényekre. Habozás nélkül más város­ba költözött, reszlovakizált és némi helyzetfelmérés után, melynek során a helybéli volt gárdisták viselkedését is figyelembe vette, a Demokrata Pártba lépett.- De éppen csak megmelegedtem benne — mesélte az agg sorsül­dözött —, gondoltam Masaryk Köz­társaságában, Beneš elnök vezetésé­vel miénk a jövő! Csakhát... ebben a században semmi nem úgy történt, ahogy kellene, semmi nincs a helyén. Mert mi történt negyvennyolcban, február huszonnyolcadikén mi tör­tént? — Olyan szemrehányóan ösz­­szegubancolódott tekintettel nézett rám, mintha rajtam kérné számon a történelmet, felindult szemsugara egészen spirállá csavarodott. — Jöt­tek a kommunisták, fiatal barátom, és a demokrata pártot szétkergették. Olyan alaposan dolgoztak, hogy alig bírtam átlépni a pártjukba, gondolhat­ja, hogy annyi megpróbáltatás után lélekszakadva kommunista lettem! Tudjuk, szegény embert az ág is húzza! Budavári Dusánon ez sem se­gített. Balsorsa hátborzongató utakra ragadta, amilyeneket jó szívvel ellen­ségeinknek se kívánhatunk. A baj az­zal kezdődött, hogy az osztályharc vi­lágszerte erősödött. A véreskezű im­perializmust pedig ellepték az agónia kétségbevonhatatlan ismérvei, a pe­nészfoltok és rothadásjegyek. A két­ségbeesetten védekező monstrum mindenféle lehetséges módon, töb­bek között kolorádóbogarakka! - mandelinkákkal - támadta a fiatal és életvidám szocializmust. Erre fel éle­ződött ki az osztályharc, mindenütt a befurakodott ellenséget keresték. A párton belül is, ott különösen! Persze, hogy azonnal megtalálták és lefülel­ték Budavári Dusánt! Hiába húzta meg magát a kamrájában, hiába su­mákolt és lobogtatta vadonatúj párt­könyvét. Nem is nagyon vallatták, csak ránéztek, s látták, hogy vaj van a fején, s a legreakciósabb bűnök ter­helik a lelkét. Fejére olvasták, hogy Spanyolhonban gyanús ismerettsé­­geket kötött, be akarta csempészni a burzsoá demokráciát, valószínűleg a kolorádóbogarak megjelenésében is benne a keze. Szerencséjére rövid nyilas szereplését — óh, a bakan­csok! — nem fedezték fel, mert talán fel is akasztják! Megjárta Lipótvárat, Ruzynt és Já­­chimovot. Vezekelnie kellett kártevő, bűnös életéért. Amikor a hatvanas években kien­gedték és rehabilitálták, megfogyat­kozott életerőiből már csak arra tel­lett, hogy szót emeljen az eszme megreformál hatósága mellett s az el­len, hogy a tankok a városok utcáin gyakorlatozzanak. Ezért aztán hetvenben úgy kitették a pártból, hogy a lába is alig érte a földet. A nyolcvanas évek közepére sikerült annyira konszolidálódnia és tisztáznia magát, hogy visszavették pártalapító veteránnak és a forra­dalmak élő emlékművének. Mikor is bekövetkezett nyolc­vankilenc novembere. Budavári Dusán feljött a fővárosba és ott sodródott a Felkelés terén a forradalmi tömegben, de már nem ki­abált, mert nem volt hangja. Ez okból a népszerű slágert sem énekelte: Szeressük egymást gyerekek! Egyébként azonban gyermeteg cselekedetekre adta a fejét. Egysze­mélyes pártot alapított Budavári Du­sán Egységpárt néven és éhség­­sztrájkot kezdett, amikor pártját a ha­tóságok nem engedélyezték. Mire el­határozta, hogy vállalkozó lesz. Vett egy kalapot és kiált vele a Hitelbank elé, de az emberek ügyet sem vetet­tek rá, zavartan kerülték szánalmasan összeku'szálódott tekintetét. Beszél­getésünk alkalmával elárulta, hogy pártalapftási kísérletének kudarca után azon gondolkodik, tagja lesz va­lamelyik meglévő pártnak vagy politi­kai mozgalomnak! Ám nyugtalanítja és habozásra készteti, hogy egyiknek sem látja tisztán céljai igazát, sem a jövőjét. (Aki így néz - gondoltam, de nem szóltam, nem akartam a tiszte­letre méltó aggot megbántani.) Már pedig jó lenne, ha legalább élete al­konyán megszűnne az őt kísérő pechsorozat! Egyébként szíve vágya, hogy megérje az ezredfordulót: Beke­rülhetne a híres Guinesse-lexikonba, a legek könyvébe, mint a huszadik század abszolút balekja. Szkukálek Lajos rajza A HÉT 31

Next

/
Thumbnails
Contents