A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-10 / 19. szám

(koreai népmese)

Réges-régen élt a Gyémánthegyekben egy kapzsi ember. Pák volt a neve. Bármit meglátott, magának akarta, s bármennyire is gazdag volt, mindig többet akart.

Egy alkalommal Pák csapdákat helyezett el az erdőben. Másnap az egyik vascsapdában vaddisznót talált. De nem akármilyet: a vaddisznó szőre színezüst volt.

Pák nagyon megörült a zsákmánynak, s le is akarta szúrni a vaddisznót. Mekkora volt azonban a meglepetése, amikor az állat emberi nyelven szólalt meg:

— Kérlek, ne ölj meg! Engedj el engem! Annyi ezüstöt adok neked, amennyit csak akarsz.

— Amennyit akarok? Azt akarom, hogy minden, amihez hozzányúlok ezüstté változzék, és azt senki ne vehesse el tőlem. Ha ezt megteszed, szabadon engedlek — mondta a kapzsi Pák.

— Úgy lesz, ahogy akarod - mondta a vaddisznó.

A kapzsi Pák fogta a vascsapdát - nyomban ezüstté változott. Pák elengedte a vaddisznót, és sietett haza.

Amikor otthon kinyitotta a háza kapuját, az is nyomban ezüstté változott. Bement a házba, felemelte a vizeskancsót - az is

ezüst lett. Levetette a cipőit, amint hozzájuk nyúlt, már azok is ezüstcipők voltak. A polcon levő pléhtányér Pák kezében ezüstté változott. A kapzsi Pák szinte eszét vesztette akkora gazdagság láttán. Futkosott le s fel a házban, az udvaron, s amihez hozzáért, az ezüstté változott.

A sok futkosástól elfáradt, meg is éhezett. Enni azonban nem tudott. Amelyik ételhez ugyanis hozzányúlt, az máris ezüst lett. Kezébe vett egy csésze rizst, ám a csésze is, a rizs is, sőt még az evőpálcikák is ezüstté változtak. Bármennyire is szeretett volna enni, az bizony nem ment sehogysem. "Majd csak kibírom valahogy — gondolta a kapzsi Pák, — hiszen nagyon gazdag vagyok! Mindenki irigyelni fogja ezt a nagy gazdagságot!

És valóban, akadtak emberek, akik irigyelték a kapzsi Pák mesébe illő gazdagságát. Ám nem sokáig...

Ugyanis azt is mindenki észrevette, hogy a kövér Pakból sovány Pák lett: napról napra vékonyabb lett. Teljesen legyengült. A kapzsi Pák tehát befeküdt hideget árasztó ezüstágyába, s az éhségtől, meg a hidegtől meghalt.

Sági Tóth Tibor fordítása^

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

p

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

GYERMEKEKNEK

Indulj el az A jelzésű bejáratnál és keresd meg az útvesztő tekervényein keresztül a B jelzésű kijárathoz vezető utat.

oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Z. NÉMETH ISTVÁN

Kom-kom-komárom Fehér varjú az ágon kom-kom-komondor ki sem látsz a koromból Kom-kom-komárom Itt él minden barátom

Kom-kom

Komolyan mondom Nem olyan nagy mint London

Kom-kom-komárom De én mégis komálom Kom-kom-komondor Egész kicsi koromtól

Kcm-kom-komárom Fehér macska az ágyon

Fessétek ki az ábrát és küldjétek be a szerkesztőségbe.

A beküldők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. A számok a következő szíaeket jelentik: 1 — zöld, 2 — sárga, 3 — gesztenyebama, 4 — fekete, 5 — égszínkék

A HÉT 27