A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-10 / 19. szám
TANÁCSADÓ JOGI TANÁCSOK "Igazság" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy akik családtalanok, írhatnak-e saját maguk végrendeletet, vagy pedig az állami közjegyzőségen kell ezt elkészíteniük? Mindenki szabadon végrendelkezhet, s ha nincsenek leszármazottai, akkor az egész vagyonát végrendeletileg bárkire hagyhatja. A végrendelet készítésének kétféle módja van. Az egyik, hogy a végrendelkező a végrendeletét saját maga írja, kelettel ellátja és sajátkezűleg aláírja. A másik módja, hogy a végrendeletét az állami közjegyző hivatalos közjegyzői okiratba foglalja. Ebben az esetben a végrendelet a közjegyzőnél marad. Ilyen végrendeletet azoknak kell készíteniük, akik nem tudnak írni vagy olvasni. Például akkor is, ha betegség, vagy testi hiba miatt nem tudnak sajátkezűleg írt végrendeletet készíteni. Mindenki csak saját maga nevében készíthet végrendeletet, közös végrendeletet még a házastársak sem készíthetnek, az ilyen közös okiratba foglalt végrendelet érvénytelen volna. Olvasónk másik kérdésére, hogy miért nem fizet szomszédja adót azután a föld után, amelybe gyümölcsfákat ültetett, holott olvasónk a kis szántóföldje után elég magas adót fizet, csak azoknak a körülményeknek az ismeretében lehetne válaszolni, amelyek az illető adó kivetésénél döntőek (tárgyi feltételek, az adózó személyi viszonyai stb.). Az 1988. évi 172. számú törvény rendelkezik a telekadóról, amit mindazoknak a természetes személyeknek kell fizetniök, akik az ingatlannyilvántartás adatai szerint a mezőgazdasági föld használói. A mezőgazdasági termelésből befolyó jövedelem után pedig a lakossági jövedelemadóról szóló 1990. évi 389. számú törvény alapján kell jövedelemadót fizetni. Olvasónk az adókivetés helyességéről az adókivető hatóságnál győződhet meg, s ha ezt helytelennek vagy igazságtalannak tartja, ellene a törvényes határidőben fellebbezést adhat be. Helena Š. rozsnyói olvasónk azt írja, hogy a fia azalatt az idő alatt, amíg gyermekével az orvosi rendelőben volt, a lezárt személyautójában hagyta a pénzét és a munkatársai által rábízott értékeket, amit javításra vitt el. Az autót közben ismeretlen tettesek feltörték és az értékeket ellopták. Feljelentése alapján jegyzőkönyvet is vettek fel, de a tettesek - akiket két nővér látott is - nem kerültek kézre. Azt kérdezi, hogy fiának meg kell-e téríteni munkatársainak a kárukat, egy összegben, vagy részlétekben, mire kötelezheti őt a bíróság? A Polgári Törvénykönyv 420. §-a szerint az állampolgár kártérítési felelősséggel tartozik azért a kárért, amit jogi kötelezettségének megsértésével okozott. De mentesül az alól akkor, ha igazolja, hogy nem ő okozta a kárt. A kártérítés összegét az okozott kár idejében érvényes ár alapján állapítják meg (az elveszett tárgy értéke szerint). A Polgári Törvénykönyv 450. §-a szerint a bíróság - gondatlanságból okozott kár esetén — különös méltánylást érdemlő esetekben a kártérítés összegét mérsékelheti. A bíróságnak kell megítélnie, hogy fia milyen jogi kötelezettségét sértette meg, gondatlanságból, s milyen mértékben; felel-e és milyen mértékben az okozott kárért, amit az értékek betöréses eltulajdonításával ismeretlen tettesek okoztak; adva vannak-e esetleg a kártérítés összegének mérsékelésének feltételei? A bíróság a fizetési kötelezettség megállapításánál tekintetbe veheti a fia személyi, családi, vagyoni és kereseti viszonyait is és ezek szerint állapítja meg a fizetendő részleteket. A fentiek figyelembe vételével kíséreljen meg fia a károsultakkal bíróságon kívül megegyezni, esetleg jogász (ügyvéd) közreműködésével. Dr. B. G. AZ ORVOS VÁLASZOL Sohasem jutott volna eszembe ily speciális kérdéssel foglalkozni e ro: vatban, ha P. László s.-i olvasónk meg nem írja levelét, amelyből idézek: "Unokafivérem életerős, munkabíró, szinte mindvégig egészségesnek tűnő ember volt, nem hittük volna, hogy 58 esztendős korában a temetőbe kísérjük... Néhány héttel a halála előtt egyszer csak panaszkodni halljuk, hogy még a vizet sem tudja rendesen lenyelni. Orvosunk azonnal beutalta a járási kórházba, de úgy látszik, a nyelési nehézségei már előrehaladott betegség tünete volt. Carcinoma oesophagi, nyelőcsőrák volt a diagnózis. Az érdekelné mindünket, lehetséges-e ily rákos megbetegedés megelőzése, felismerhető-e és mit lehet tenni kifejlődése ellen?" Alig van az emberi testnek olyan része, ahol ki ne alakulhatna valamilyen fajta sejtburjánzás. A nyelőcső rákjeílegű megbetegedése a rákos betegségeknek kb. öt százalékát teszi ki. Az orvostudomány eddigelé nem tisztázta a nyelőcsőrák keletkezésének okát, annak ellenére megpróbálom a kérdést több oldalról megvilágítani s legalább részben megválaszolni. A nyelőcső a tápcsatornának a garattól a gyomorszájig terjedő — felnőttnél kb. 30 cm hosszú - szakasza. A cső belső falát az emésztőrendszer többi szakaszához hasonlóan nyálkahártya képezi. A fog- és szájápolást ma már a legtöbb ember természetes kötelességének tartja és arra is mindenki ügyel, hogy fel ne sértse szájnyálkahártyáját. Éppen a szájsérülések, fertőzések, gyulladások, afták alkalmával szerzett tapasztalatok figyelmeztethetnének arra, hogy a tápcsatorna további részeit bélelő nyálkahártyát is valamiképen óvni kéne, mert különféle ártalmakra, pl. fertőzésre, maróvagy hőhatásra, stb. ugyanolyan érzékeny, esetleg nehezen vagy egyáltalán nem gyógyuló, fokozódó elvátozásokkal reagálhat. A nyelőcsőrakot vagy kialakulásának kezdeti tüneteit, ellentétben pl. a szájüregben, az ajkon vagy egyéb, látással vagy tapintással hozzáférhető testtájon képződő károsodással, nem fedezhetjük fel. így nincs meg a prekancerózis - a daganat kifejlődését megelőző állapot — korai felismerésének lehetősége. Nyelési nehézségekkel persze más betegség is jelentkezhet, olyankor azonban egészen más a jellegük. A beteg panaszai alapján az orvos röntgennel és endoszkóppal végzett vizsgálat révén deríti fel a szerv alakjában és működésében beállott változásokat, a nyálkahártyából vett mintát szövettani vizsgálatnak veti alá. Ha a betegséget korai szakaszában fedik fel, a sokoldalú gyógykezelés, elsősorban a műtéti beavatkozás biztató eredménnyel járhat. A nyelőcsorák valószínű okait ismerve kár lenne a megbetegedés tüneteinek megjelenésére várni. Sokkal okosabb kikerülni minden olyan körülményt vagy általamat, amely kárt tehet a nyelőcső nyálkahártyájában. Ilyen körülmény például az ismert balesetek közt maró vagy mérgező anyagok véletlenszerű, esetleg öngyilkossági szándékkal való lenyelése. További komolyan veendő ártalmak: elsősorban a dohányzás, a rendszeres és nagymértékű szeszivás, a tápláléknak erősen izgató hatású fűszerekkel való ízesítése, forró ételek és italok fogyasztása. A vízben, táplálékban és egyéb anyagokban, amelyek az emberi szervezetbe jutnak, ismerünk más rákkeltő tényezőket is, amelyekről az ember nem is vesz tudomást, de legalább azokat, amikről tud, kiiktathatja az életéből. Ehhez azonban nem szabad ragaszkodni az örökölt vagy eltanult étkezési szokásokhoz, a hagyományos, de az egészségre nézve kifejezetten káros ízkultuszhoz és a szervezetet mérgező szenvedélyekhez. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY A HÉT 23
