A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-10 / 19. szám
MINERVA Az agy évtizede ... az ég legszebb adománya, az ész... (Wesselényi Miklós, 1831) 1989. július 25-én Bush amerikai elnök a Kongresszus mindkét háza előtt bejelentette, hogy az 1990-től 2000-ig terjedő évtizedet "az agy évtizedének" deklarálja. Az elnöki deklaráció értelmében a lineáris gyorsítókkal végzett szubatomikus részek, illetve az átöröklés anyagi hordozója, az emberi dezoxiribonukleinsav (DNS) kutatása mellé harmadik kiemelt nemzeti tudományos kutatóprogramként az agyi betegségek vizsgálata került. A bejelentés nem érte váratlanul az amerikaikat. Nyílt titok, hogy az USA- ban több ember kerül kórházba idegs elmegyógyászati bajokkal, mint például szívinfarktussal vagy rákos megbetegedéssel. Maga Bush is, az amerikai nemzet számára legnagyobb problémát jelentő betegségcsoportnak nevezte az agy kórjait. E népbetegségi jelleg mellett az elmúlt évek alatt felhalmozódott, s főleg az agy működésére vonatkozó új ismereteink mielőbbi gyakorlati, gyógyászatban! alkalmazásának felgyorsítása indokolja az agykutatás kiemelt szerepét. írásunkban az agykutatás eddigi eredményeiből adunk ízelítőt, felvillantva azokat a témákat, melyek kutatásában "az agy dekádja" bizonyára új fejezetet nyit majd. Mit tudunk agyunk működéséről? Sokat és mégis keveset! Az már a századfordulón ismeretes volt, hogy bizonyos szellemi képességeink az agykéreg jól körülírható területeinek működésével függnek össze. A szövettani vizsgálatok pedig kiderítették, hogy agyunk építőkövei az idegsejtek, a neuronok. A neuronok - ellentétben testünk többi sejtjével - nem képesek osztódásra. Ez azt jelenti, hogy idegsejtjeink száma életünk folyamán csak csökkenhet, mégpedig mintegy napi 150 000-rel. Aggodalomra persze nincsen ok, hiszen agysejtjeink születésünkkor! számához — 85 — 100 milliárd! — képest ez az élettani veszteség elenyészően kicsi. Különben is, állítják agyunk kutatói, szürkeállományunk zavartalan működésében nem a neuronok abszolút száma a döntő. Agysejtjeink ugyanis nem önálló, elszigetelt egységek — mint például az oxigént szállító vörösvérsejtek - hanem egy neuronhálózat részei. A hálózat úgy alakul ki, hogy az idegsejtek 20 A HÉT nyúlványokat bocsátanak ki. Egy-egy neuron átlagosan ezer más idegsejttel áll kapcsolatban. E kapcsolatok nagy száma a sejtek közti információcserét szolgálja, ami lényegében szellemi, ha úgy tetszik: lelki megnyilvánulásainknak is anyagi alapja. Az információcsere során a két idegsejt érintkezési helyén, a szinapszison át vegyi ingerületátvivő anyag jut át az egyik sejtből a másikba. Nagy előrelépés volt annak felismerése, hogy az ingerátvivő nemcsak serkentheti, hanem gátolhatja is a szomszédos sejt működését. Még tovább finomultak ismereteink a jelfogók (receptorok) felfedezésével. Ezek a jelfogók a neuron sejthártyájának "kulcslyukai", melyekbe csak a nekik megfelelő "kulcs", azaz ingerátvivő kerülhet be. Mindössze pár éve tudunk az ún. ingerületmódosftó anyagok létezéséről, melyek közül különösen az endorfinok izgatják a kutatók fantáziáját. Az endorfinok ugyanis az idegsejtek által termelt morfinhatású vegyületek. A közelmúltig szürkeállományunk egyes részeinek vizsgálata csak az agyműtétek során volt lehetséges. Az ilyen műtétet nem altatott betegen végzik. A mérnöki pontosságú beavatkozás alatt az ébren lévő beteg az agysebész kérdéseire válaszolgat. Ez az "összmunka" védi meg a sebészt attól, nehogy szikéjével a beszédért felelős agyterületet sértse meg. Ilyen műtét során derült ki, hogy bizonyos agyi területek gyenge elektromos ingerlése megzavarja a mondatképzést, más területek ingerlése viszont a mondatok megértésére van kihatással. Ma már hasonló jellegű vizsgálat elvégezhető nem műtött személyen is. Radioaktív izotóppal jelölt "hamis" cukrot - a neuronok fő tápanyagát — juttatják be a vizsgált személy vérkeringésébe. A cukrot a vérből elsősorban azok az idegsejtek fogják felvenni, melyek éppen "dolgoznak" - például mondatokat képeznek. Ám mivel a sejt a hamis cukrot nem tudja felhasználni, az felhalmozódik benne, a cukorhoz kapcsolt radioaktivitással együtt. A számítógépes rétegvizsgáló (tomográf) így mintegy térképszerűen rajzolja meg azon sejtek körvonalait, melyek működésük miatt a legtöbb aktivitást halmozták fel magukban. Talán éppen "az agy évtizede" hozza majd meg az agykéreg aktivitástérképének elkészítésével agyunk általános működési modelljének megalkotását is. Természetesen a vázolt alapkutatások ez esetben is elsősorban az alkalmazott tudományok, tehát az ideg- és elmegyógyászat fejlődését vannak hivatva elősegíteni. Az agyi érrendszeri betegségek, az epilepszia, az Alzheimer-betegség, a Parkinson-kór, a "sokgócú keményedés" (sclerosis multiplex), s nem utolsósorban az AIDS agyi manifesztációja képezik azt a betegségcsoportot, melynek gyógyítása terén előrelépés várható az agy évtizedében. A már említett radioizotópos vizsgálat segítségével jól kimutathatók a megváltozott anyagcseréjű - például rákos - területek, már kezdeti stádiumában felismerhető a fokozott agykérgi sejtpusztulás, mely az időskori elbutuláshoz (demencia) vezet. Az ingerátvivők s receptoraik kutatása kiemelkedően fontos a Parkinson-kór gyógyítására tett erőfeszítésekben. A beteg agyába - gyógyszerrel csillapíthatatlan remegésének csökkentésére — hiányzó ingerátvivőt termelő magzati sejteket ültetnek be. Az első szlovákiai, ilyen jellegű műtétről a Hét is beszámolt 1989-ben. 1986-ban jutalmazták Nobel-dljjal az ún. idegnövesztő tényező felfedezőjét. Egy év múlva, a budapesti agykutató világkongresszuson érdekes állatkísérletről számoltak be a kutatók. Az agyalapról eredő sejtek nyúlványait átvágva, a kísérleti állatban az emberi Alzheimer-betegséghez hasonló elváltozásokat - az agykérgi sejtek nagymértékű elfajulását - hoztak létre. Ám ami ettől fontosabb s biztatóbb: id eg növekedési tényező adagolásával sikerült elérni az átvágott idegrostok regenerációját. Az idegrostok újra elérték a kérgi sejtek hártyáját s az állat 'tanulási" képessége újra a kísérlet előtti szintnek felelt meg. Ma, amikor az USA-ban az időskori elbutulás leggyakoribb oka éppen a még mindig rejtelmes Alzheimer-kór, Bush elnök bejelentése bizonyára új impulzust ad majd a Kongresszus által már évek óta támogatott kutatásokhoz. (A rossz nyelvek szerint az amerikai honatyák nem véletlenül sürgetik az Alzheimer-kór titkának megfejtését: többségük ugyanis már elérte azt a kort, melyben e titokzatos betegség lecsap áldozatai
