A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-10 / 19. szám
(FÉLpKER Idén mérnem bírnám pénzzel Csinos vendéglő falusi környezetben. Még csodálkozom, hogy már nyitva van, hisz csak az elején járunk a délelőttnek. A legtöbb falusi vendéglőkocsma csak délben "ébred", hogy az ebédszünetet tartók hozzájussanak a jó és megszokott csapolt sörhöz. Csak egy kávéra ugrottunk be, aztán mégis elidőzünk a kellemes környezetben. Jóka nagy falu, megélhet benne több kisvendéglő is. Vagy inkább kérdeznem kellenne, hogy megélhet-e? Mert az úr 1991. esztendejének első felében széles ez országban nincsenek egyértelmű dolgok. A ’tulaj" ráér most, szívesen mellénk telepszik, hogy a megélhetésről beszélgessünk. Czére Istvánnak hívják, s tavaly nyitott. Nem, nem bérlő, tulajdonos; saját házban, családi segítséggel láthatott neki a vállalkozásnak. — Háromszázezer korona elég volt hozzá - mondja, de rögtön hozzáteszi, hogy tavaly. - Mert nem mellékes, hogy én még tavaly kezdtem. Minden olcsóbb volt, így könnyebben ment a vendéglő kialakítása. Olcsóbb volt az építőanyag, a fa, a berendezés. Azt gondoltam, indulásnak elég a söntés, a vendéglő, nyáron a terasz, s ha kicsit összeszedem magam, megcsinálom a konyhát, lesz meleg étel is. Csakhogy a konyha nem épül, mert drága minden, a jelenlegi adók mellett pedig túl hosszú a beruházások megtérülési ideje.- Nyugaton a kezdő vállalkozó adómentességet kap egy-két évre, utána néhányra pedig adókedvezményt, nem úgy, mint nálunk! Ott lehet fejleszteni, ott lehet bővíteni egy ilyen vendéglőt. Nekem a bankhitelt tavaly rátáblázták a családi házamra, így újabbat kérni nem merek, mert a tetőt a családom feje fölül nem kockáztatom. Amit egy éve háromszázezerből megcsináltam, most hétnyolcszázezerbe kerülne, hát ezért sem rohannak ma az emberek vállalkozni! A havi bevétel is fele a tavalyinak. A jóval magasabb árak ellenére annyi. A söntés pultja felett feltűnő árjegyzék lóg. Ritka az ilyesmi. De majd hozzászokunk. Egy sör 7 Kčs, + az önkormányzatnak 10% = 70 fillér. A községi kassza bevételei növelhetők, ha a szeszesital árusítását adóztatják. CZÉRE ISTVÁN Jókán tíz százalékos forgalmi adót vetett ki az önkormányzat.- Én még bele is mennék, ha a tiszta nyereséget adóztatná a falu - mondja Czére István -, de így sokallom. Ha azt akarom, hogy hozzám jöjjön a vendég, olcsóbban kell mérnem az italt, mint az állami vendéglőnek. Igaz, még így is olcsóbb vagyok, de meddig?! Ennyi adóval nem lehet igazi konkurenciát teremteni... Meg aztán az is érdekes, hogy a maszekhoz milyen gyakran járnak az ellenőrök. A kereskedelmi felügyelőség azt hiszi, aki magánvendéglőt nyit, az mind tisztességtelen?! Nálam már 10 A HÉT vagy ötször jártak, pedig tudhatnák, én inkább hozzáteszek, mint elvegyek belőle! Hisz, ha hozzám nem jön vendég, nekem senki nem ad fizetést. Bizalmatlan légkörben minden nehezebben megy. Nem szoktunk hozzá még, hogy vállalkozónak lenni: életforma. A kívülálló csak az óriási hasznot sejti minden mögött, holott egy ilyen vendéglőből legfeljebb sok munkával és tisztességesen lehet élni. A ’tulaj" maga az anyagbeszerző, az üzletkötő, a fuvaros is. Napi tizenkét-tizenhat órás munkaidőben meg- - keresi a havi tízezret. Döntse el ki-ki maga, hogy a mai árviszonyok közt sok ez, vagy kevés. (De úgy próbálja meg eldönteni, hogy ne a saját havi bevételét vegye alapul, ne önmagához és lehetőségeihez hasonlítson, hanem abból induljon ki: mennyi pénzből tud ma egy öttagú család megélni.) A vendéglőnek vannak persze alkalmazottai, hisz akkor is nyitva kell lennie, amikor a tulajdonos úton van, Csehországba megy sörért. Ha a vendéglős a mostani bevételek mellett kifizeti a béreket, a béradót, a betegsegélyzőt, alig-alig marad valami nyeresége. Czére István azt mondja, megvárja még a nyarat, az idényt, azután majd leméri, meg lehet-e élni a vállalkozásból.- Más kérdés, hogy abban is bízom: az emberek sem fogják a végtelenségig tűrni, hogy a fizetéseket ne emeljék! S ha a bérek is elkezdenek növekedni, akkor mindjárt jobb lesz a helyzet. Ha nem, sok kisvállalkozó megy majd tönkre, és jelentkezik munkanélküli segélyért az államnál. És nem hiszem, hogy az állam ezt akarná. Előbb-utóbb rá kell jönnie, hogy muszáj a béreket is elengednie. Hogy ilyen gazdasági szabályozók és adórendszer mellett a ma kezdő vállalkozók mikor kerülnek olyan helyzetbe, hogy a nyereségükből más célokra is juttassanak, felesleges firtatni. Ha a nyereség annyi, amennyi éppen elég a megélhetésre, a pillanatnyilag meglévő állapotok fenntartására, s jóformán el sem indul még a vállalkozó, már megállni kényszerül, mert a hitelfeltételek nincsenek arányban az elérhető nyereséggel... Jó esetben is évek, évtizedek kellenek, hogy némi tőke felhalmozódjék. Hangyaszorgalom, türelem. Türelem ahhoz, hogy akiben megvan a vállalkozókedv, ne veszítse el a sok megkötés, fékező rendelkezés, buktató láttán. Türelem addig, míg a piac egy másik nagyon fontos eleme, a fizetőképes kereslet is kialakul, s az fogja diktálni a feltételeket.-ngyr-Foló: Prikler László
