A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-10 / 19. szám

A HÉT RIPORTJA foglalkozás. Az egészséges gyer­mekekben kialakul bizonyos se­gítségnyújtás a fogyatékosok irá­nyába, az utóbbiaknak pedig az egészségesekhez való alkalmaz­kodás eredményeképpen általá­ban sokat javult az állapotuk. Nyilvánvaló, hogy a környezet nagyban befolyásolja a gyermek szellemi fejlődését, ez a fogyaté­kosok esetében is így van. Éppen ezért hasznos az integrált foglal­kozás, mert az egészséges gyer­mekek példaként hatnak beteg társaikra. A napközi intézetben folyó fog­lalkozás valóban előnyös az egész évi állami intézetekkel szemben. De vajon mi vár az innen kikerü­lő, 26. évüket betöltő fiatalokra? Szüleik lassan megöregednek, nem tudják őket naponta ellátni. Ezt a kérdést tulajdonképpen a szociálisügyi miniszternek kellene hat: még mit nem, éppen az hiá­nyozna nekünk! S csak azért, mert az emberek többségének nincs tapasztalata a szellemi fo­gyatékosokkal való találkozás te­rén. Mert nem tudjuk, hogy a fo­gyatékosok milyen őszinte, ked­ves emberek, hogy a velük való kapcsolat mennyire közvetlen, s hogy milyen hálásak tudnak lenni minden apróságért, amit valaki az ő érdekükben tesz meg. Krúpa úr érdekes fejtegetésbe kezd: — Úgy érzem, átvitt érte­lemben az egész társadalmunk beteg. Abban a megalapozatlan tudatban él, hogy a betegek kér­dése nem érinti őt. Nem tartozik rá, hogy itt a betegek, rokkantak, fogyatékosok élnek, akiknek rossz a helyzetük. Ő erről tudni se akar, éppen elég a gondja, miért fog­lalkozna olyasmivel, ami nem tar­tozik rá... De mindez csak addig I 'S s f £ 3 I ! feltennem, de az intézet igazgató­jának is van hozzáfűznivalója: — Nagy a veszélye annak, hogy mindaz, amit mi elérünk a növen­dékeinkkel való foglalkozás terén, megsemmisül. A gyerekek többsé­ge a későbbiek során állami inté­zetekbe kerül, amelyek hozzánk képest nagyon alacsony színvonalú­ak. Tulajdonképpen újkori, szocia­lista koncentrációs táboroknak tar­tom őket. Jó lenne, ha a napközi otthonok mellett megfelelő színvo­nalú felnőttotthonok létesülnének. Krúpa doktor elmondja, hogy még ez a megoldás sem lenne a legideálisabb. Szerinte a nyugati példát kellene követnünk, az ún. védett lakáshálózat kiépítését. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szellemi fogyatékosok önállóan élik a maguk életét a többi ember között, természetesen, szükség szerinti orvosi, illetve pedagógiai felügyelet alatt. Nálunk is ezt kel­lene bevezetni. Erre persze bárki felhorkan­tarthat, amíg az egészséges ember meg nem betegszik, s át nem ke­rül a betegek táborába. Becsapó­dik mögötte minden ajtó, s hiába kiált segítségért, az egészségesek csak azt a választ adják: nem tar­tozik ránk. Te is ezt mondtad, amíg köztünk voltál. Ott az egész­ségügy, gondoskodjon rólad Mi dolgozó emberek vagyunk, más gondjaink vannak. Tehát maga a kapcsolat beteg az egészséges és a nem egész­séges emberek között. Tulajdon­képpen lelki és szociális beteg­ségről van szó, s ebből az embe­reknek mihamarabb ki kell gyó­gyulniuk. Nem kevés munka vár ránk e téren. De legfőbb ideje, hogy tu­datosítsuk: nemcsak a szakem­berek ügye, hogy az egészségesek és a betegek közti kapcsolat alap­jaiban megváltozzék. Mindnyá­junkon egyformán múlik, hogy ez a folyamat sikeres lesz-e. FIALA ILONA A VÁLLALKOZÓ VARRÓNŐ Színes álmok szállnak a szalagon. Selyemkelmék suhognak. S mire a sza­lag végére érnek a szor­gos varrónő kezén, ruha­költeményekké állnak össze, hogy a legkülön­bözőbb tájakon indulja­nak hódító útjukra. Ipoly­ságon dolgozik PÁSZTOR MÁRIA, szakképzett varrónő.- Milyen praktikus helyen van a munkahelye és az otthona. — jegyzem meg Máriának, aki épp az utolsó simításokat végzi a kezében lévő ruhadarabon.- Miért döntött úgy, hogy vállalkozó varrónő lesz?- Sokat gondolkodtam ezen, míg végre megvalósult az elképzelésem. Nem volt könnyű olyan megoldást találni, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon. Vagyis, hogy dolgozhassak és jusson időm a háztartás és a gyerekek nevelésére is. Mivel a férjem reg­gel elmegy és csak este jön haza, rám marad az otthoni teendők oroszlánrésze. Akkor úgy döntöttem, hogy legjobb megoldás az lesz, ha vállalkozó varrónő leszek. Végre bátran vállal­kozhatunk, ha megvan a megfelelő szakmai rá­termettségünk. Fantasztikus dolognak tartom, hogy otthon van a munkahelyem. A magam ura vagyok. Úgy osztom be az időmet, ahogy ne­kem a legjobban megfelel.- Milyen réteg jár önhöz varratni?- A szép és csinos ruhát mindenki szereti, de főleg a hölgyek. Sokan járnak hozzám a kis gyerekektől a 70 éves nénikékig. Persze min­denkinek más illik. Én diszkréten tanácsokat is adok. Ugyanis más illik egy molettnek és egy filigrán alkatnak. Vagy egy idősebb hölgy meg sem varrathat olyan ruhát, mint egy kamasz­lány. A legjobb külföldi divatlapok nálam mindig megtalálhatók. így a sokszor tanácstalan höl­gyeknek nagy segítség, hogy láthatják, milyen fazonú és formájú ruhát szeretnének.- Mi most a módi a hölgyek körében?- Most nagyon divatosak a szoknyákon a rakott és oldalt betétek. Továbbá a kockás anyagok és a kosztümök különböző variációi. Berakott ujjak, a csónak kivágás a dominálok most. Nyáron a fodros, könnyű, lezser ruhák. Fontosnak tartom, hogy egy nő legyen mindig jól öltözött.- Hány ruha szükséges egy nőnek?- Akinek képzelőereje van, kevésből sokat tud felmutatni. A kevés és jól .megválasztott hol­mikból, sok ruhát lehet produkálni. Ez fontos, mivel a mai emelkedő árak mellett nagyon jól kell tudni gazdálkodni a pénzzel. Minden alka­lomra nem varrathatunk új ruhát. Hogy hány ru­hára van szüksége a nőnek? Idézettel válaszo­lok: "Az ember testből, értelemből és képzelő­erőből van megalkotva. Teste esendő, értelme megbízhatatlan, de képzelőereje naggyá teheti." KARDOS MÁRIA A HÉT 3

Next

/
Thumbnails
Contents