A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-10 / 19. szám

sem kizárva, adott egy interjút a prágai Lidóvé novinynak (1991. április 22-én, a 2. oldalon jelent meg). Mert ebben az interjúban többek közt elmondta, hogy bár­kivel hajlandó a Szlovák Nemzeti Tanács pártjai és mozgalmai kö­zül együttműködni, kivéve a volt kommunista pártot (SZBP) és az Együttélést. Az Együttéléssel azért nem, mondta, mert annak képviselői az emberjogi alkot­mánylevél megszavazásakor kivo­nultak a Szlovák Nemzeti Tanács­ból. Ján Čarnogurskýnak ez a ki­jelentése nem igaz; neki sem sza­bad tehát csak az "emlékezetére" hagyatkoznia. Jobb, ha utána néz néhány dolognak, mert akkor rá­jöhet: az emberjogi alkotmányle­velet a prágai Szövetségi Gyűlés­ben bojkottálta kivonulásával az Együttélés és MKMD képviselői­nek közös parlamenti frakciója. Ha Čarnogurský ezért nem haj­landó együttműködni, akkor miért hajlandó mégis az együttműkö­désre a Magyar Kereszténydemo-Következik az igazmondás kora? Átéltük hát az első kormányválsá­got is. Zajosan, hetedhét országra szólón, mint utóbb a "demokrati­kus" Szlovákiában annyi mindent. A pozsonyi Hyde-placcon (mert már csak így hívom az Sznf teret) ismét elfoglalta bérelt helyét a szlovák koplalóművész; az SZNT épülete előtt dühöngő tömeg Me­­éiart akarják, "rada-zrada" (ta­nács-árulás) játszanak a szavakkal és öklüket rázzák. Az új király, a Keresztény De­mokrata Mozgalom elnöke, Ján Čarnogurský értelmesen beszél, nem indulatokat korbácsol. Köz­ben kristályosodik a politikai had­színtér, alakulnak az erőterek. A kormányfőváltás kétszeres vezéráldozat. Mečiart a közvéle­ménykutatások alapján a szlovák többség érezte vezérének, Čarno­gurský pedig csak jövőre, a követ­kező parlamenti választások után pályázott volna e székre. Mert nem könnyű ma miniszterelnök­nek lenni. Nemcsak Szlovákiában, sehol, a környéken, ahol rend­szerváltás folyik. Aki ma kor­mányfő e tájon, az népszerűtlen ember. (Hacsak... Hacsak nem próbál meg népszerűvé válni an­nak árán is, hogy nem mond iga­zat.) Ján Čarnogurský azt ígérte, ő mindig igazat mond majd, ak­kor is, lm az az igazság kellemet­len lesz. így legyen. Ha így lesz, ha hosszútávon lesz így, akkor talán majd elfelejtem neki, hogy még alelnökként, de már a miniszterelnöki posztot krata Mozgalommal? Mert ugyanebben az interjúban ezt hangsúlyozottan ki is mondja. És nem csupán ezért sántít az érvrendszere, hanem azért is, mert azzal a Szlovák Nemzeti Párttal, amely viszont tényleg ki­vonult a Szlovák Nemzeti Tanács­ból, szintén hajlandó együttmű­ködni. Kezdjek most okoskodásba? Mondjam, hogy a kutya valószí­nűleg másutt van elásva?! Meg­lehet épp ott, hogy ha valaki bé­két és nyugalmat akar Szlováki­ában, annak engedményeket kell tennie a nacionalistáknak-nem­­zetieknek; és hogy e szempont figyelembe vételével aligha áll­hat ki deklaráltan egy "vezér" a radikális nemzetiek előtt egy in­­teretnikus, kisebbségi jogokat és jogvédelmet programként is fel­vállaló politikai mozgalom mel­lett?! Nem firtatom ezt a kérdést, mert nem áll szándékomban arról értekezni, ki, miért és kivel kös­sön együttműködési szerződést vagy koalíciót. A példát is csak azért hoztam fel, hogy ecseteljem: nem olyan egyszerű dolog az igaz­mondás a politikai életben. Aki pedig mégis erre tesz ígéretet, az úgy mondjon igazat, hogy közben az érvei se sántítsanak. Tehát: ha igazmondás, akkor teljes, ne féligmeddig... Mert már­is kilóg a lóláb. N. GYURKOVITS RÓZA Fotó: Prikler L.

Next

/
Thumbnails
Contents