A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-03 / 18. szám
Kő Hövön... DETREKŐ Detrekő várának romjai a Kiskárpátok nyugati nyúlványainak egyikén több mint 400 méter magasan található és romos ablakmélyedéseiből letekinthetünk a bécsi síkságra. A várat már a XIII. század végén említik. A Bazini és Szentgyörgyi grófok birtokolták. A család kihalása után a koronára szállott. 1398-ban Zsigmond király Stibor vajdának adományozta. I. Ferdinánd alatt Serédy Gáspáré lett, aki az egész várat átépíttette. De gazdasági nehézségei miatt zálogba kellett adnia a Fuggereknek, Európa akkori leggazdagabb német származású kereskedő családjának. E családtól I. Ferdinánd váltotta vissza Balassi Menyhért (Menyhárt) számára, akinek a kezén valódi rablófészekké vált a vár. A síkságon, a vár alatt elhaladó bécsi és morva kereskedőket nem egyszer kifosztották Balassi zsoldos katonái. A jobbágyokat pedig vármunkára fogták. Balassi Menyhért érdeke szerint, hol a katolikus, hol a református eszméket támogatta. Fia, István Detrekő várában oltalmába fogadta Bornemisza Péter prédikátort, a XVI. század legnagyobb magyar prózaíróját, Balassi Bálint költő nevelőjét, akit az Ördögi kísértetek nagyhatású társadalom-kritikai művének megírása miatt Semptéről elűztek. Utolsó éveiben Detrekő várában családjától távol élt, és fáradhatatlanul dolgozott újabb könyvein. Itt nyomtatta ki prédikációs könyvének egy részét (Foliopostilla) és egy Énekeskönyvet is készített, valamint újra megjelentette az Ördögi kísérteteket. A beteges írónak nem tett jót a várbeli élet, ezért a közeli Rárbok (Rohožník) községbe költözött le, ahol a híveknek prédikált. Széleskút (Sološnica) templomában — ahová a Balassi család számos tagja is temetkezett — helyezték örök nyugalomra. Bornemisza sírköve a templomból még a múlt században eltűnt. A Balassi család eladósodása után a vár újra a koronára szállott vissza. Pálffy Pál gróf, az ország nádora vette meg a hozzátartozó uradalmakkal együtt III. Ferdinándtól. 1619-ben Bethlen Gábor csapatai foglalták el. Közel száz évre rá (1705-6) a kuruc-labanc harcok ütközőpontjába került és eléggé megrongálódott. Azóta is romos állapotban van, de egyes részei dacolnak az idővel. Egészen 1945-ig a Pálffy családé volt. A várat századokon át építgették és bővítgették, hiszen fontos őrhelyet foglalt el a Bécs felé vivő út mellett. A vár két részből áll, egy középkori felsővárból, melynek belső kastélytornya még ma is látható, és az alsóvárból, melynek erős olasz bástyái megfelelő védelmet nyújtottak a támadók ellen. Amint már megemlítettem, különösen szép időben gyönyörű kilátás nyílik az alatta elterülő síkságra és a közeli falvakra. A belső várudvaron érdemes elmerengeni az elmúlt évek zivataros történelmén. Az egyik vastag várfalon egy hatalmas fekete B betű látható, lehet, hogy Balassi, vagy talán Bornemisza nyughatatlan szellemét idézte fel a késői krónikás. (ozsvald)
