A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-03 / 18. szám
GYERMEKEKNEK A HŰSÉGES SÓLYOM (indiai népmese) Mesélik, hogy valamikor régen egy rádzsának volt egy kedvenc madara: egy sólyom. Egyszer a rádzsa a kezére ültette a kedvenc sólyommadarát, és elment vadászni. Egyszer csak látja, hogy a közelben fut egy gyönyörű antilop. A rádzsa a lován ülve üldözőbe vette az antilopot, s messzire elvágtatott. A kísérete szeretett volna vele tartani, de a rádzsa lova olyan gyorsan vágtatott, hogy nem tudták utolérni. Az antilop kereket oldott, a rádzsa pedig a kimerítő vágtától nagyon megszomjazott. Sokáig kereste a lovával a forrásvizet a sziklák között, de sehol sem találta. Végül az egyik szikla tövében észrevett egy lomhán csöpögő erecskét, amely mire leért a szikla tetejéről, valóban csak cseppenként adta a vizet. A rádzsa csészét vett elő a tarisznyájából, odatartotta az erecske alá. Hosszú ideig tartott, míg a csésze megtelt. A rádzsa már a szájához emelte a csészét, amikor a sólyom szárnyával kiverte a csészét a kezéből. Mérges lett a rádzsa, és a csészét ismét odatartotta a cseppenként folydogáló vízerecske alá. Egy idő elteltével ismét megtelt vízzel, de amikor a rádzsa a szájához akarta emelni, a sólyom nagyot ütött a csészére, s a víz teljesen kiömlött. A rádzsa most már nagyon mérges lett. Földhöz vágta kedvenc madarát olyan erővel, hogy a sólyom nyomban kimúlt. Ekkor az egyik szolga, aki időközben utolérte a rádzsát, a kulacsból vizet öntött a csészébe, és oda akarta adni urának. Ám a rádzsa azt mondta, hogy tiszta hideg vizet akar inni a forrásból.- Mássz fel a sziklára, s meríts nekem a forrás vizéből - mondta a rádzsa. - Nem akarok várni annyi ideig, míg itt lent a víz cseppenként összegyűlik! Amikor a szolga a szikla tetejére ért, látta, hogy a forrás szélén egy döglött vipera feküdt, s méregfogából a méreg a forrás vizébe csepegett, onnan pedig le a szikláról. Amikor lemászott a szikláról, urának elmondott mindent, amit látott. Újra töltött tehát vizet a kulacsából, hogy a rádzsa ne szomjazzék. De a rádzsa már nem volt szomjas. Zokogni kezdett, s a kimúlt sólyommadarat nézve, elátkozta elhamarkodott tettét. Nem hiába szokták mondani, hogy okos ember mindig jól megfontolja, hogy mit tegyen. Sági Tóth Tibor Varga Erzsébet Kacsa-csacsacsa Láttad-e már, hogy járják a kacsa-csacsacsát kacsáéknál, ha jókedvű a kacsa család? Ha nem láttad, akkor lesd meg e fura csacsát, amikor az érett szedret falják a kacsák: mert ha jóllakott szederrel a kacsa család, imbolyogva eljárja a kacsa-csacsacsát. "Rifi-röfi, jól berúgtak megint a kacsák!" — nevetnek, s a nevetéstől híznak a csocsák. Ám a csibék irigykedve nézik a csodát: szégyellik, hogy ők nem járnak soha csacsacsát. Csak a kandúr dorombolja, hogy "doromb-doromb", mozogjatok csak: izmosán jó a kacsacomb". S mozognak is, izmosodnak a csacsi kacsák: szeptemberig táncolják a kacsa-csacsacsát. Mennyi kör alakú részt találsz a képen? Számold meg. A HÉT 27
