A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-03 / 18. szám
VISSZHANG Valasz egy "Nyílt levelre" /A hirtelen ránkszakadt sajtószabadság szinte félelmetes hatalommá tette a tömegtájékoztató eszközöket és ezen belül a sajtót is. A hatalommal persze felelősség is jár egy demokratikus társadalomban, bár erről még gyakran megfeledkezünk. A Hét a "szerző véleményét tisztelve helyet adott" Együd László "Nyílt levél az FMK vezetőihez" című írásának, annak ellenére, hogy a konkrét személyeket és az FMK vezetőségét piszkftja a becsületsértés határait súrolva, és érvelését úgy kezdi, hogy "állítólag"! Mivel ez már a negyedik cikk ugyanannak a témának szentelve, nem lesz túlzás, ha kampányra fog gyanakodni a tisztelt olvasó. Az első az Új Szó 1991. február 2-i számában jelent meg egy Miklós István országgyűlési képviselővel készített riport formájában, az után Mács József készített egy nagy riportot ugyancsak Miklós István képviselő úrral a Hét 10. számában. Ezek után Együd László írt mindjárt két cikket "hosszas vívódás után", az egyiket a Vasárnap hozta le 1991. március 15- én, a másik az A Hét idei 13. számában, nyílt levél formájában jelent meg. Együd Lászlót Miklós István volt képviselő úr nyilatkozata inspirálta (egy héttel a Mács-interjú megjelenése után váratlanul lemondott) és egy "régi FMK-s"-nál. szokatlan módon még egy tudtommal sehol nem publikált belső EPM információt is felhasznált egy FMK-s képviselő lejáratására; meg sem kísérelve meggyőződni annak hitelességéről. És most nézzük Együd László érvelését! Egy idézet: "Az FMK képviselői állítólag igen pozitív képet festettek kisebbségünk helyzetéről az Európa Tanács múlt év október végén, november elején nálunk járt küldöttsége előtt, és nem mutattak rá egyetlen megoldatlan problémára sem." A Vasárnap-ban közölt "Reális tájékoztatást a nemzetközi szerveknek" című írásában Miklós Istvánt idézve mást is mond "felháborodását és elkeseredését igazolandó": "... a csehszlovákiai magyarok képviselői nem fejtenek ki kellő aktivitást ügyünk érdekében, s teljesen integrálódnak az adott rendszerben, és semmilyen problémára nem mutatnak rá." Forrásként Jacques Baumel francia képviselő jelentését említi, melyet az országunk Európa Tanácsba történt felvételével kapcsolatban írt. Ez az úr az Európa Tanács politikai 10 A HÉT kérdésekkel foglalkozó bizottságának tagjaként járt országunkban 1990. október 29. és november 2. között. Útjáról jelentést írt 1990. december 11- én, jelentésének száma Doc. 6346. Ennek 10. oldalán foglalkozik az országban élő kisebbségekkel. A 36. bekezdésben röviden beszámol a magyar kisebbségről (százalékaránya Szlovákiában, képviselőinek száma az SZNT-ben, magyar középiskolák, kultúra és magyar adás a rádióban, könyvkiadó). A 37. bekezdésben ezt írja: "Pozsonyi látogatása alatt, november elsején (a katolikus Szlovákiában ünnep, de a cseh országrészekben nem) nem tudtam találkozni ennek a kisebbségnek a képviselőivel, de a Kormány és a Parlament velem tárgyaló képviselői a legkisebb problémáról sem beszéltek, ellenkezőleg, szerintük úgy tűnik, hogy a magyar kisebbség jól integrálódott, többek között a növekedő számú vegyes házasságoknak köszönhetően..." A 38. bekezdésből megtudhatjuk, hogy a Magyar Köztársaság példaszerű kisebbségi politikát folytat és a 39. bekezdésben ugyanezt állapítja meg Csehszlovákiáról is. Elmondja, hogy ebben az országban az Európa Tanács kisebbségi jogokkal kapcsolatos 1134. ‘ számú ajánlását teljes mértékben betartják! A jelentés 2. melléklete a látogatás programja. Ebből megtudhatjuk, hogy október 29-én Dubčekkel és Havel elnökkel tárgyalt 30-án Langoš belügyminiszterrel és Pirek külügyminiszterhelyettessel november 1-én Pozsonyban volt, ahol Zemko úrral az SZNT alelnökével, Ondruš úrral, szlovák miniszterelnökhelyettessel és Košťa igazságügyminiszterrel beszélt. november 2-án a CSNT-ben tett látogatást és távozott. Tehát nem Igaz, hogy az FMK képviselői tájékoztatták az Európa Tanács képviselőit; nem is találkoztak velük! A második vád: "Ugyanazon nemzetközi szervezet az év januárjában hozzánk látogató küldöttségét az Együttélés egyik képviselője tájékoztatta gondjainkról. Az utána nyilatkozó FMK-s képviselő azonban cáfolta a képviselő helyzetismertetését." Sajnálom, de ez nem igaz! Vagy Együd László vagy az őt informáló valaki szándékosan, rosszindulatúan ferdít, de azt is lehet mondani, hogy hazudik! Duray Miklós kétszer szólott és kétszer kellett őt kiegészíteni. Először a szlovákiai helyzetet ismertetve csak az EPM-ről beszélt, mint a szlovákiai magyarság egyedüli képviselőjéről. Kiegészítésként elmondtam, hogy az EPM-en kívül létezik egy MKDM és egy FMK is. Két mozgalom az ellenzékből politizál, egy pedig tagja a kormánykoalíciónak. Második felszólalásában többek között az iskolaügyről beszélt, elmondva, hogy a magyar gyerekek egy harmada szlovák nyelvű iskolába jár. Ennek okát jelölte meg, hogy nincs elég magyar iskola és hogy sok iskolát megszüntettek a körzetesítés folyamán. Kiegészítésként, de nem cáfolatként hozzátettem, hogy az elmondottakon kívül ebben része van annak az évtizedeken keresztül belénk plántált hiedelemnek is, hogy akkor érvényesül a gyerek, ha szlovák iskolába jár, melynek alapján sokan akkor is szlovákba adják a gyereküket, ha magyar iskola is van a körzetben. Ezen a tárgyaláson az EPM képviseletében Duray Miklós és a már említett Miklós István vett részt, az FMK részéről Hunčík Péter, Világi Oszkár és én. Az MKDM nem volt képviselve. Mindehhez még hozzá kell tenni, hogy az Európa Tanács Csehszlovákia felvételével kapcsolatos döntése előtt történt. Senki számára sem lehet kétséges, hogy a magyar kisebbségnek nagyon fontos volt, hogy ez az ország bekerüljön az Európa Tanácsba. Ez ugyanis többek között azzal jár, hogy az emberi jogokkal és ezen belül a kisebbségi jogokkal kapcsolatos törvények és azok érvényesítésének ellenőrzése nemzetközi hatáskörbe kerül. Az Együttélés prágai képviselőinek akkor azt a felvételt majdnem sikerült megkérdőjeleznie az "Emberjogi charta" tárgyalásánál prezentált látványos kivonulásukkal. A "Nyílt levél" többi állításához nem kívánok hozzászólni. Ezek olyan elavult, tavalyi választási ellenkampányszólamok, melyeket ma már kieszelőik sem vesznek komolyan. Ha ezeket ma egy "FMK-s" terjeszti a sajtóban "erkölcsi kényszerből", akkor az ember csak keserű szájízzel teheti fel a kérdést, hogy vajon kit akar ezzel szolgálni az úr? Gémesi Károly
