A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-26 / 17. szám
Senki sem tökéletes MARK HYAMS SZABADIDŐ Brenda Warden, az ország legismertebb pszichiátere egyikének, doktor Miles Gottfriednek 35 éves titkárnője egy mulatságon találkozott először Martin Haimmal. Nagyszerűen érezte magát a társaságában, de nem várt tőle semmit. Másnap, amikor Haim rátelefonált, a lélegzete is elállt. Gondolkodás nélkül elment vele a moziba, majd egy olasz vendéglőbe. Az ajtaja előtt Haim gyengéden megcsókolta és nyugalmas jó éjszakát kívánt. Ajkának érintése nem rontotta el az álmát. Haim újra és újra rátelefonált. Brenda ekkor szemügyre vette udvarlóját. Senki sem tartotta szépnek, de a mosolya rokonszenves volt. A haja sötétbarna, sűrű és puha. Nem volt magas, de divatos öltönyeiben és drága spanyol cipőiben úgy lépkedett, mint egy sztár. Nem lehetett túlságosan okos, de édes uram, senki sem tökéletes. Ezután önmagát vette szemügyre. Sokáig elidőzött a tükör előtt. Nem, nem vesztette még el a varázsát, de valahogy mintha elhagyta volna magát. Elkezdett diétázni, majd ellátogatott a szépségszalonba is.- Szeretlek - súgta Martin, és átkarolta. - Nem vagyok nagy szám, tudom. Okosabb vagy, mint én. Én egy ostoba fickó vagyok.- Ó, nem, nem! - tiltakozott Brenda.- Csodálatos! Egy olyan nő, mint te, megengeded, hogy megcsókoljalak. Nemsokára már meghitten ültek egymás mellett és beszélgettek. Martin őszintén elmondott mindent a múltjáról. Brenda nem titkolta meglepetését.- Most tudsz mindent, mindenről. Elmondtam neked azt is, ami a legrosszabb - mondta Martin. — Meglehetősen rossz srác voltam. Nem csak autókat loptam, hanem fegyveres rablásokban is részt vettem.- Másként nem lehetett, Martin.- Most állás nélkül vagyok. Családalapításra gondolni sem merek. Nem vagyok én méltó hozzád, Brenda.- Ne hagyj el, Martin.- Talán a nyakadon maradjak? Szeretném én is valamire vinni az életben. Akkor majd az oltár elé vezetlek.- Számomra te vagy a legfontosabb. Másnap doktor Gottfried megveregette Brenda vállát.- Valami történt magával, Brenda. Brenda elpirult és elmerült a munkájában.- Ma tizenegy után Mr. Whitelaw...- Tudom, tudom. Szegény ördög.- Nem javul az állapota?- Nem mondhatnám. Néha arra gondolok, hogy bennem van a hiba. Miért is nem találtam meg eddig a megoldást? Mi védheti meg azt az embert önmagától? Mindegy... vezesse be hozzám, amint megérkezik. Whitelaw elkésett, szemmel láthatóan szándékosan. Az ötvenes éveit taposó úriember arca mindig vörös volt. Hájas nyaka nem lehetett valami szép látvány. Brenda nem akart a betegségekre gondolni. Csak Martinra. Egy előkelő vendéglő sötét sarkában ültek. Haim martinit rendelt mindkettőjüknek. Brenda bizonytalanná vált, de ugyanakkor boldog is volt, mindenki láthatta.- Megkérnélek valamire, Brenda... habár lehet, hogy el fogsz utasítani.- Miről van szó, Martin?- Az én ötven dolláros bankszámlámról.- Butuskám...- Az én esetemben nem segít az aszpirin. Csak a pénz. Brenda... hazudtam neked. Nem voltam rossz gyerek. Én most... én most... én egy bitang vagyok. Én most veszek részt autólopásokban és fegyveres rablásokban.- Ne beszélj butaságokat. — Ha szeretsz, akkor nem utasítasz el. Minden tőled függ. Ha egyszer minden elmúlik, más ember leszek. — Ha minden elmúlik?- Szeretlek, Brenda. Veled akarok maradni életem végéig. Emiatt számítok a segítségedre. Mindössze néhány beteglapra volna szükségem a rendelőből... azokéra, akiket a doktorod gyógykezeltet..., ne, ne mondj semmit. Nem azt akarom, hogy eltüntesd azokat a beteglapokat... elhozod a lakásomra... mindössze néhány órára, és másnap visszaviszed őket. — Miről beszélsz, Martin? — A doktorod jegyzeteiben a legintimebb személyi ügyekről van szó, a beteg mindent elmond az orvosának, nem?- Igen, de...- A pszichiáter előtt nincs titok. Ha csak egy pillantást vethetnék azokra a feljegyzésekre... A te dokidnak előkelő, gazdag páciensei vannak, akik számára néhány ezer dollár annyi, mint nekem néhány cent. A mi életünket bearanyozná néhány ezer dollár, Brenda. A titkárnő nem válaszolt. Martin azon az estén még egyszer előhozakodott az ötlettel, de Brenda visszautasította. El is sírta magát és azt mondta, hogy pénz nélkül is szépen élhetnének. Martin hallgatott. Megbeszélték, hogy többé nem találkoznak. Brenda azonban gyorsan belátta, hogy Martin nélkül még rosszabb. Végül beadta a derekát. A doktor elhagyta a rendelőt. Brenda ekkor halálsápadtan a szekrényhez lépett. Néhány beteglapot gyorsan becsempészett egy hatalmas borítékba, majd eloltotta a villanyt és távozott. Egyenesen Martin lakására rohant. — Össze ne keverd a lapokat - mondta. — Tudok vigyázni — válaszolta Haim gorombán.- Bocsáss meg... Vacsora után valamelyest megnyugodott. Martin leheveredett a díványra és belelapozott a jegyzetekbe. Éjfél előtt néhány perccel végre megszólalt.- Megvan! L. W. Ki ez? 30 A HÉT
