A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-26 / 17. szám
GYERMEKEKNEK A farkas meg a favágó (litván népmese) A favágó az útmenti árok partján ült, és kenyeret evett. Hirtelen egy farkas termett előtte, s azt kérdezte:- Ember, mit eszel?- Kenyeret.- Adjál belőle nekem is. A favágó letört egy darab kenyeret, s a farkasnak adta. A farkas megette, s így szólt:- Ti emberek igen jó ételeket esztek. Ilyen kenyeret minden nap szívesen megennék.- Igen? — kérdezte a favágó. - Akkor vesd el a gabonamagvakat, s ehetsz annyit, amennyi beléd fér.- Úgy is lesz! — örvendezett a farkas. — Taníts meg engem erre! A favágó tanítani kezdte a farkast.- Először fel kell szántanod a földet- mondta.- S máris lesz kenyerem...- Hogyisne! Boronálás után vethetsz...- S akkor már lesz kenyerem?- Várj még egy kicsit — mondta a favágó. — ősszel elveted a vetőmagot, a telet a magok a földben töltik, tavaszra kikelnek, a nyáron...- Nyáron már ehetem is a kenyeret!- Még mit nem akarnál? A búzát le kell aratnod, kévékbe kötnöd, kiszárítanod, aztán...- Lesz kenyerem! — kiáltotta a farkas.- Dehogy lesz! - mondta a favágó.- A búzát ki kell csépelned, meg kell tisztítanod a pelyvától, el kell vinned a malomba, s lisztté kell őröltetned... — És megenni! — Ugyan, farkas koma! - mondta a favágó. - A lisztből tésztát kell csinálni, élesztőt hozzáadni, bedagasztani, s a kemencébe rakni. — Aztán a kemencéből kivenni a kenyeret! — Úgy van. S már eheted is a finom kenyeret. A farkas sóhajtott egy nagyot, s így szólt: — Nem kell nekem kenyér. Valahogy elment tőle az étvágyam. — Miért? — kérdezte a favágó. — Nagyon sokáig kell rá várni! - mondta a farkas. - Inkább adj tanácsot, hogyan lakhatnék jól minél előbb? A favágó elgondolkodott, aztán így szólt: — Jól van. Szaladj ki a rétre. Ott legelészik egy ló meg a kiscsikó. Faljad fel azt a kiscsikót! A farkas megköszönte a jótanácsot, s vágtatott ki a rétre. Látja, hogy ott legel a ló meg a kiscsikó. Amikor mindkét állat közelebb jött, a farkas így szólt: — Te kiscsikó! Az ember megparancsolta nekem, hogy faljalak fel. — Rajta! — mondta a kiscsikó, s fürgén bebújt az anyja hasa alá. A farkas ráordított: — Te bújócskát akarsz velem játszani? S a kiscsikó felé futott. De a ló úgy összerugdosta őt a hátsó patáival, hogy nagyot nyekkent, s elterült a füvön. Visszasomfordált az emberhez. — Elment az étvágyam a kiscsikótól is. — Miért? - kérdezte a favágó. — Miért? Mert az anyjának nagyon kemény patái vannak. Jól összerugdosott engem. A favágó ismét elgondolkodott, majd így szólt: — Akkor szaladj a másik rétre. Ott egy bárány legelészik. Annak jóval kisebbek a patái. A farkas máris rohant a rétre. Amikor meglátta a bárányt, így szólt: — Te bárány, az ember megparancsolta nekem, hogy felfaljalak. — Ha az ember parancsolta, mit tehetünk? — mondta a bárány nyugodtan. — Csak arra kérlek, ne szaggass szét, s kíméld meg a bundámat is. Menj oda tehát a kerítéshez, jól tátsad ki a szádat, én pedig nekifutok, s egyenesen a torkodba ugróm. A farkas úgy is tett, s várt. A bárány nekifutott, s teljes erővel felöklelte a farkast. A farkas elterült a réten, s vagy két órába került, míg magáhoztért. A bárány közben már jó messze járt. A farkas aztán feltápászkodott. Kinyitotta a szemeit, a fejét forgatta jobbra-balra, de a bárányt sehol sem látta. Végül megszólalt: — Hát most felfaltam azt a bárányt vagy nem? Itt nincs sehol. Ez azt jelenti, hogy mégiscsak felfaltam... Sági Tóth Tibor fordítása Fessétek ki az itt látható ábrát. A beküldők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. A számok a következő színeket jelentik: 1 — sötétkék, 2 - zöld, 3 - piros, 4 — rózsaszín, 5 - égszínkék, 6 - narancssárga, 7 — sárga Mi a különbség a kép és az árnyéka között? A HÉT 27
