A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-26 / 17. szám
erkölcsi magatartását. Ez az első bátor "nem" 1939. április 6-án az Új Hírek című pozsonyi napilapban'a hitleri nemzeti szocializmusra mondott vétót: "Hogy mi nem alakultunk át nemzetiszocialista párttá, annak megvan a maga oka - mondta és írta Esterházy. — Ez német produktum, amit mi nem ismerünk el. A józan ész és az igazi magyar felfogás követeli meg ezt tőlünk." Gondoljuk meg, hogy ez a bátor elutasító "nem" (Fábry Zoltán kedvelt szavával élve: non possumus) a Szlovák Állam indulása idején és már korábban csábító szirénhangok is elhangzottak a szlovákiai magyarság felé. Fábry A vádlott megszólal-ban idéz abból a beszédből, amelyet Tiso 1938. december 4-én Privigyén tartott: "A magyarok - akik szintén élnek Szlovákiában - irigylik a németektől, hogy annyi jogot adtunk nekik. - mondta Tiso. - Azt válaszoltam nekik: jöjjetek velünk, ahogy a mi németjeink jönnek, és akkor ugyanazon jogokat fogjátok kapni." Az ilyen szirénahangoknak, kecsegtető ajánlatoknak az elutasítása szerintem a politikus Esterházy legnagyobb tette volt. Olyan tett, amelyben a politikus és az ember gyönyörű harmóniában egyesült. És Esterházy határozott "nem"-je a szlovákiai magyarság lelkében is megfogamzott, s így ez a kicsi közösség a fasizmus fertőzésétől lényegében mentes maradt. A fasizmustól való magyar elzárkózást a Szlovák Állam első éveiben ott tartózkodó Győry Dezső a Vox humana és őszi vihar című 1939-es cikkében így jellemezte: "Jegyezzük föl az utókor számára, hogy ebben a folyamatban a családfők is jó példát mutattak. Egy korban, amikor könnyű elvetni a sulykot, a történelmi vágtában, mikor részletigazságok igyekeznek túlkiabálni egymást, a mi családunk fői nem izgatnak, nem ágálnak, nem öntenek olajat a tűzre, nem szaggatnak sebeket, és nem sarkantyúznak szenvedélyeket: krisztusi emberséget, cselekvő emberszeretetet, építő és megtartó magyar józanságot hirdetnek. Családon belül. És családon kívül." Az Ének az éjben antológia bevezető tanulmányában - amely magyar nyelven először adott összefoglaló képet a Szlovák Állam viszonyairól és magyar lakossága életéről és kultúrájáról - én is rámutattam arra, hogy a nagy politikából kizárt magyarság Esterházy János vezetése alatt szinte egy nagy családot alkotott. Tanulmányom erre vonatkozó részeit most itt rövidítve idézni fogom, megjegyezve azt, hogy 1986-ban a tanulmány egésze eretnek tartalmával és hangjával erősen veszélyeztette az antológia megjelenését, és a kiadó szerkesztőjének: Mayer Juditnak nagy erőfeszítésébe került, hogy a kézirat ne jusson kinyíró lektorok kezébe. A tanulmányban a magyarság politikai helyzetét így mutattam be: "A magyar nemzetiségnek az államhatalomban való részesedéséről egyáltalán nem lehet beszélni. Létezett ugyan továbbra is az Egyesült Magyar Párt (később Magyar Párt), de ez hosszú ideig csak megtűrt volt, és a belügyminisztérium csak 1941 novemberében regisztrálta. A regisztrálás után a korábbi közvetlen zaklatások (házkutatások a pártszervezetekben, stb.) csökkentek ugyan, de az alkotmány által előírt államhatalomban való részesedési jog továbbra is teljesen illuzórikus maradt. És ez érthető abból az elutasító, gyűlölködő magatartásból, amellyel a hivatalos politikai közlemény viseltetett a szlovák és az itteni német sajtóban gyakran belső ellenségnek titulált magyar lakossággal és pártjával szemben. Ennél rosszabb elbírálásban - a teljesen jogfosztott zsidóságot nem számítva - csak a csehek részesültek, akiknek egy részét (9000 állami alkalmazottat) még az autonóm kormány kiutasította Szlovákiából. Ilyen körülmények között a Magyar Párt politikai lehetősége - a különböző szintű intervenciókon: jogköveteléseken és tiltakozásokon kívül — jórészt kimerült abban, hogy egyetlen képviselőt adott a parlamentbe (ez a pártelnök Esterházy János volt) és ott, ahol számottevő magyar lakosság volt, tagokat javasolt a területi és községi-városi önkormányzati szervekbe. Egyébként a tevékenysége - közvetlenül vagy megfelelő szervezetek útján - a nemzetiségi társadalom belső nemzeti és szociális szervezésére és nevelésére irányult. És mivel ebből a tevékenységből hiányzott az akkori hivatalosság formája és szelleme, és minthogy a magyar nemzetiségű felnőttek és fiatalok sem voltak militarista, fasiszta alakulatokba szervezve, a párt és a lakosság nagy része között a kapcsolat családias volt. Ez a családias szellem tette lehetővé azt is, hogy a párt sajtójában egykori exponáltan baloldali emberek: szociáldemokraták és sarlósok is dolgoztak. A sajtó hangját - ritka kezdeti kivételektől eltekintve - keresztény-humanista szellemiség és azzal összefonódó pacifista jellegű háborúellenesség jellemezte. A szlovákiai töredék magyarság 1939 és 1944 közti politikai életét jellemezve most külön is kiemelem azt a családi jellegű közösségi összetartozást, összefogást, amelynek szintén Esterházy és a Magyar Párt volt a fő kovácsolója. Annak a füzetsorozatnak az élén, amelyet 1939-ben a megszakadt irodalmi élet helyreállítása érdekében a pozsonyi Toldy Kör indított el, egy Esterházy által írt kis füzet áll, és a címe ez: A szlovákiai magyar család élete a második fordulón. Ebben az illusztris szerző a magyar lakosságra szakadt nehéz helyzetet jellemzi és a parainézisekre emlékeztető bölcsességgel és hévvel ehhez a helyzethez szabott magatartási, normát vázol fel: "Vagyunk még itt magyarok tekintélyes szép számban. Vagyunk és leszünk. Magyarul is beszélünk. Ha talán akadnak, akiknek ez nem tetszik, nincs olyan törvény, amely megtiltaná a magyar szót... Tisztában voltunk és vagyunk azzal, hogy egy átalakulásban lévő korba kell beilleszkedni. Ez az átalakulás forrongásszerű. Ütemébe és fejleményeibe beleszólásunk nincs. Bizonyos tekintetben csak objektumok vagyunk. Ámha nem is irányíthatjuk a folyamatot, élénken rezonálunk minden bennünket gyakran nagyon érzékenyen érintő intézkedésre. De még ilyen körülmények között se veszítettük el lábunk alól a talajt. Mindenkor számoltunk és számolunk a realitásokkal. Megőriztük a folytonosságot és gondosan kerülünk mindent, ami szembeállíthatna hagyományainkkal és a magyar gondolatvilággal... Nem könnyű a sorsa egyikünknek sem. De ezt a sorsot el tudjuk és el is fogjuk viselni. Nemzeti munkánk nem fog megakadni egy percre sem. Mert a munkát tekintjük nemzeti életünk és boldogulásunk első tényezőjének és kizárólag e munka mennyisége, minősége és értéke szerint bíráljuk el minden egyesnek társadalmi rangját. Az osztálykülönbség ismeretlen fogalommá vált a mi életünkben. Magyar családunkban egyenlő mindenki ..." TURCZEL LAJOS (Befejezés a következő számban) ÉLŐMÚLT A HÉT 13
