A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-26 / 17. szám

A HÉT RIPORTJA Nincs pénzünH iskolára (?) Kívül-belül rendhagyó iskola. Al­bérletben működik, pár terem az egész, maréknyi ember, fe­­szélyezetlen hangulat. Ez az is­kola egyszerűen más, mint a többi. Észrevették Csehország­ban is, s a tavalyi év ötletbör­zéjének értékelésekor Oscar-dí­­jat kapott. Megvan hát az első erkölcsi elismerés, de szükség lenne mellé anyagiakra is.- Miből lesz örömöd?- naponta feltett fontos kérdés ez a hidaskürti magán szak­munkásképzőben. Gubčoné és Culínkáné is ezt kérdezi ma­gától és a diákoktól, a leendő varrónőktől és fodrászoktól. Úgy közelítenek itt hozzájuk, mint emberekhez, s az első naptól kezdve arra vezetik őket, hogy megismerjék-megtalálják a jól elvégzett, értelmes munka örömét, szépségét. ‘Az első sa­ját kezűleg varrott szoknya, az első saját kezűleg készített fri­zura, az első saját bútordarab Cservenka így aztán örömet szerez készí­jános tőjének. Megtanítja talán arra is, hogy nemcsak pénz származik a munkából, hanem egy olyan jó érzés is, amely sehol másutt, semmilyen más módon nem szerezhető meg.- A kamaszok itt is ugyan­olyanok, mint másutt — vallják a pedagógusok —, csak itt az iskola és mi vagyunk ő értük, nem megfordítva. Itt az igazgató nem jár fülelve a folyosón, nem ront be abba a tanterembe, ahonnan a szo­kásosnál jóval nagyobb zsivaj hallatszik ki. Itt szabad beszélni, kérdezni, véleményt mondani, s ha éppen úgy alakul, "elfecsé­relhető" az óra arra is, hogy a gyerekek egyéb érdeklődéséről szó essen. A gyakorlati órákra hozhatnak akár magnót, meg­hallgatják kedvenc zenészeik kedvenc dalait, s nem baj, ha a pedagógus nincs oda értük túl­ságosan... Annyit hallottuk az "ember­­központúság" szót a múltban, hogy elkoptatott frázis lett belő­le és már kimondani sem mer­jük. A tanítók nagy része is be­lefáradt abba, hogy hadakozzék érte, elvesztette hitét, bizalmát, nincs meg már bennük sem az a mindennapi kérdés: miből lesz örömöd, beállt a taposó­malomba... Cservenka Jánosnak, aki ezt a magán szaktanintézetet létrehoz­ta, a társadalmi változás azt je­lentette: megcsinálni végre álmai iskoláját. Korábban is szakmun­kásképzőben dolgozott, de látta, az iskolareformok nem jó irányba terelik ezt a fajta szakem­­bemevelést, mert nem olyan fia­talok kerülnek ki belőle, akik ké­pesek az önálló munkára, akik megtanulják egy szakma alap ait és mesterfogásait. Azt is tudta, mint mindenki, hogy szakmun­kásnak elsősorban nem azok je­lentkeznek, akiknek az elméleti képességeik jók, akik kiválóan ta­nulnak, náluk tehát másfajta ké­pességre - a kézügyességre pl. - kell építeni.- Mi a gyerekek érdeklődése szerint nyitunk szakokat - mondja az igazgató. — A felvé­telin is azt vizsgáljuk, milyen a viszonyuk a választott szakmá­hoz. Ha valaki varrónő akar len­ni, megnézzük, mit varrt már magának, tud-e, szeret-e kézi­munkázni, ismeri-e a divatot, milyen az ízlése... A felvételink tehát nem hagyományos érte­lemben vett vizsga. Idén húsz szakmát jelöltünk meg képzési tájékoztatónkban, de ez nem je­lenti, hogy ha más iránt érdek­lődnek, nem nyitunk mást.- Nem félnek attól, hogy így egy sereg potenciális munka­­nélkülit képeznek majd? - ve­tem közbe, de határozott nem a válasz.- Mi szakembereket képe­zünk, akik vállalkozóként meg­élhetnek a szakmájukból. Már itt, az iskolában beszélünk a le­endő autójavítókkal és a szüle­ikkel arról, ha pl. garázst építe­nek, az olyan legyen, hogy ne hiányozzon belőle a szerelőgö­dör... Vagy hogy a szülők már most gondolkozzanak azon, hol, hogyan tudnak segíteni gyermeküknek műhelyt nyitni, fodrász- vagy kozmetikai sza­lont létesíteni. A konkurencia­­harcban persze majd nekik kell helyt állniuk. Az alapképzés után, a második-harmadik év­ben kiadjuk a gyerekeket jó szakemberekhez munkára. Ha jól dolgoznak, már ott szerez­hetnek maguknak ügyfeleket, megrendelőket. Nem félünk at­tól, hogy nem lesz munkájuk, nem lesz jövőjük.- Attól sem tartanak, hogy az egyre nehezebb megélhetési körülmények közt, nemigen lesz a szülőknek havi ötszáz ko­ronájuk gyermekeik tandíjára?- Ez sem olyan egyértelmű. Ha diákjaink a második-harma­dik évben dolgozni és termelni fognak, bért is kapnak majd ér­te. Jól jár a munkáltatójuk, mert kedvezményes bért fizethet ne­kik, ■ de jól járnak ők is, mert megkereshetik a tandíjukat. Amellett itt, az iskola műhelyei­ben is termelhetünk, igaz, az nem jár túl nagy nyereséggel, mert nem is az a célja. 2 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents