A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-19 / 16. szám
Senzo bólogatott. A támadókat sohasem látta. A városban mindenki tudta, hogy nem ajánlatos Walter Senzo tyúkszemére lepni, mert az alvilág embere volt. A rendőrfelügyelő sóhajtott.- na nem beszél, hát nem beszél. Megbilincseltük, mert drogot csempészett. Érti? Szokásától eltérően Senzo most mosolygott. A maffia úgyis megmenti, nem sokáig marad ebben a nyavalyás kórházban. Eddig mindig megmentették. Láttam, hogy a rendőrfelügyelő az asztalkán babrál. Ó, igen — a bizonyíték. Egy üveg heroin. Nála találták. Hát aztán? A rendőrség megkaparintotta, de a maffia majd elintézi, hogy a heroin eltűnjön, s a tárgyaláson nem lesz bizonyíték ellene. A rendőrre nézett, majd a rendőrfelügyelőre és végül a heroinra. Csöppnyi nyugtalanságot érzett, de aztán a maffiára gondolt és megnyugodott.- Nem mond semmit, Senzo? Ez beismerés lenne? Nem tagadja, hogy drogokkal üzérkedik. Egy lépés előre. Magának szép számmal voltak üzlettársai és áldozatai. Egy kiskorú leánykát is a markában tartott. Claudia Maura a neve. Emlékszik? Senzo elgondolkozott. Mi is történt abban a pillanatban, amikor elvesztette az eszméletét? Két alak nesztelenül mellé lépett egy sötét mellékutcában és szó nélkül ütlegelni kezdték. Az a két pasas hasonlított egymásra és a lányra, Claudia Murára, talán a testvérei?- Az a leány - mondta a rendőrfelügyelő — néhány nappal ezelőtt meghalt. Túladagolt herointól. Mit tud ön minderről? A rendőrségi laboratóriumban Claudia Maura vérében heroint találtak. A maga heroinját.. Senzo. Walter előtt elsötétült a világ. A legrosszabbra gondolt: a börtönre és a villamosszékre. Elvesztem, villan át az agyán.- Nyíltan beszélek, Senzo — folytatta a rendőrfelügyelő érces hangon. - Maga a halálos ágyán fekszik. Van valami mondanivalója? Az a lány magától kapta a heroint. Nem akar könnyíteni a lelkiismeretén, Senzo? Lelkiismeret! Micsoda szó! Az ember elröhögi magát. Ha valamit beismer, akkor nem a lelkiismerete miatt teszi. Egyáltalán... mi értelme a hallgatásnak? Elcsípték, tetten érték, nem mondhat semmi újat, mert mindent tudnak. Ha azonban beismerő vallomást tesz, akkor az esküdtek... talán... talán... hallott hasonló esetekről. Esetleg megúszhatja néhány évvel.- Igen — mondta Senzo. — Claudiát ismertem. Neki is ingyen adtam a heroint, ez a stratégiához tartozik. Lassan-lassan a heroin rabjává válik, s aztán ő lesz az én állandó ügyfelem... ezután már csak pénzért adom. Eleinte hígított heroint adtam, de legutóbb 12 gramm tiszta heroinnal tiszteltem meg a senoritát. Biztos vagyok benne, hogy amikor beszúrta a tűt, azonnal meghalt. Az orvosnő ellépett az ajtótól és kihúzta Senzo eréből az injekcióstűt. Senzo vadul elordította magát.- Mit csinál? Hát maga aztán ügyes orvosnő! Az orvosnő helyett a rendőrfelügyelő válaszolt- A maga élete nem forgott veszélyben, Senzo. Nem vesztett egy csepp vért sem, a szívével minden oké, nem is operálták meg. Kapott valami löttyöt, amitől rendszertelenül dobog a szíve. Meg akartuk szólaltatni. Az ember a halála előtt mindent elmond... Senzo dühöngött. A szeme is szikrázott.- Micsoda blöff! Ezt nem ússzák SZABADIDŐ meg szárazon! Egyetlen bíróság sem helyesli ezeket a módszereket. A rendőrség sem teheti azt, amit akar, mert... Bo Paterson legyintett. — Mi csak az igazat akartuk hallani a maga szájából. A bíróság és az esküdtek nem érdekeltek ebben az ügyben, Senzo. Az orvosnő, a rendőr és Paterson levették az álarcot. Ez egy család! Paterson és a rendőr... ezek nem a hatóság emberei! Hiszen ők verték le a veséjét a mellékutcában! Senzónak görcsbe rándult a szíve a rémülettől. Végül megnyugodott. Mindent tudnak... Na és? Megjelenünk a bíróság előtt. Nem volt ügyvéd, de tudta, hogy ezek hárman vetettek a törvényesség ellen. Megtámadták, elrabolták, rábírták, hogy beismerő vallomást tegyen. A maffia ügyvédje darabokra szedi a társaságot a tárgyaláson.- Mindent tudnak, oké! Most engedjenek szabadon - mondta Senzo dühösen. Az orvosnő — mennyire hasonlított Claudiára - közelebb lépett az ágyhoz. Kezében a heroinosüveg. Senzo szeme tágra nyílt a döbbenettől, amikor látta, hogy a fecskendőbe felszívja a folyadékot. Milyen csöndes minden, senki sem csönget, nem hallani a kerekeken guruló kocsikat a folyosón... Hívjuk az ügyeletest, de hiszen ebben a "kórházban" nincs ügyeletes, ez nem kórház, hanem... Az "orvosnő" alkoholt öntött a vattára, s aztán cinikus mosollyal az ajkán — ugyan mi értelme most az altatásnak - eldobta a szemétkosárba. A rendőr és Paterson lefogta a gyilkos mindkét karját, s Claudia édesanyja megtalálta Senzo karján a legérzékenyebb eret... NEVESSÜNK A skót megmutatja új lakását a barátjának. — Ez pedig a zeneszóba. — De hiszen teljesen üres! — Igen, de ebben a szobában hallatszik legjobban a szomszéd rádiója! *** — Mielőtt átadja a levelet, kopogtat az ajtón *** — Elhatároztam, hogy nem iszom többet. — Miért? — Mert többet már igazán nem tudok. *** — Uram, vegyen tőlem egy sorsjegyet! Három autót is nyerhet vele. — Csakhogy nekem nincs szükségem autóra! — Nem baj, azért csak vegyen. Elvégre nem minden sorsjegy nyer. *** — Végre sikerült egy nagyszerű kísérletem! — Mivel kísérleteztél? — Postagalambot kereszteztem harkállyal. — És mi lett az eredmény? *** — Péter kölcsönkért tőlem ezer koronát. Adjak neki? — Feltétlenül! Mert ha nem adsz, akkor tőlem kér. Pistike hazajön az iskolából. — Na milyen az új tanítónéni? — kérdi az apja. — Roppant csinos — mondja a gyerek. — Csak az a nagy korkülönbség ne lenne! A HÉT 31
