A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-19 / 16. szám
A HÉT RIPORTJA Ohár György, a bizakodó szövetkezeti elnök Máté Lajos, a bizakodó magánvállalkozó Földindulásra várva Kurta dombok között kanyarog az út Gömör egyik legeldugottabb sarka, a Vály völgye felé. Apró falvak bújnak egymáshoz itt, az Isten háta mögött: Alsóvály, Felsővály, Mihályfalva, Alsókálosa, Felsőkálosa. Falvak, ahol állni látszik az idő. A felületes szemlélődő számára csupán egy elmaradott, elhagyott csücske ez az országnak, de az itt élő embereknek maga a világ. A múlt és a jelen kemény munkájából épült világ. Azt tartják, itt háromszor többet kell dolgozni a napi betevőért, mint más tájakon, ahol mégis jobban, könnyebben élnek az emberek. Parasztok élnek itt is, mint szerte Dél-Szlovákiában, csak épp a föld nem olyan kegyes hozzájuk, mint mondjuk a Csallóközben. De a földet itt is évszázadok óta művelik - s a magyar paraszt sorsa itt is ugyanaz volt, mint a Tisza vagy a Duna mentén. A kitelepítések, deportálások, megaláztatások évada után, amikor a gyüttmentek, az innen-onnan át- és betelepülők szemük láttára foglalták el szomszédaik, rokonaik házát, földjét, az ötvenes évek egyenlővé tettek mindenkit: kulákot és nincstelent, völgybélit és “prígyelt". Mert eljött az idő, amikor a paraszt, aki azelőtt minden pénzét a földjébe fektette, önként vagy erőszakkal lemondott legfőbb tulajdonáról. Szövetkezeti taggá vált és dolgozott a "közösben", ha már a sajátjában nem lehetett. Az ötvenes években a Vály völgyén több apró szövetkezet is létesült, amelyeket a hetvenes évek végén egyetlen szövetkezetbe vontak össze: a Vály Völgye Egységes Földművesszövetkezetbe. Az öt falu határában, mintegy 2320 hektáron gazdálkodó szövetkezetnek sohasem ment igazán jól. Sok minden közrejátszott ebben az elhibázott struktúrán, a hozzá nem értő vezetőkön és "szakembereken" keresztül a motiváció hiányáig. A szövetkezet élén idegenek álltak, akiket a legkevésbé sem érdekelt, hogy a völgynek mire lenne szüksége. Qsak a saját érdekeiket nézték. Ügy is nézett ki aztán az egész. Próbálkoztak itt mindennel az őszibarack-termeléstől a lótenyésztésig - csak éppen nem azzal, aminek értelme lett volna. Voltak reprezentatív rendezvények, lóversenyek, nagy dínomdánomba fulladó évzárók — csak a földeken dolgozó emberek nem látták munkájuk gyümölcsét. A vezetők természetesen így is elégedettek voltak, a tagság meg - ha morogva is - tette tovább a dolgát. A múltbéli tapasztalatok ellenére a vályi szövetkezet tagjai mégsem várják megváltásként a készülő földtörvényt. Sőt. A februári évzáró taggyűlésen a szövetkezet megmaradása mellett tették le a voksukat. Mindebben persze elsősorban a bizonytalan jövőtől való félelemnek van a legnagyobb szerepe. Úgy vélik, a szövetkezetben, ha szegényes is, de biztos jövedelmük van, de hogy pár hektáron, szerszámok, állatok nélkül, a saját erejükből boldoguljanak - nehezen tudják elképzelni. És főleg azok nem, akiknek nincs is min elkezdeni. A más zsellérei pedig végképp nem akarnak lenni, inkább maradnak a szövetkezetben. A lehetőségek mérlegelésekor bizonyára közrejátszottak az utóbbi években végbement radikális változások is. Ohár György személyében energikus, jó gazdasági érzékkel rendelkező szakember került a szövetkezet élére. Az ő keménységének és határozottságának is köszönhető, hogy a Vály völcjyi szövetkezetben hosszú idó után az első igazán nyereséges évet tudhatják maguk mögött. — Másfél év alatt nem lehet csodát tenni, de a legkirívóbb eszteíenségeket sikerült megszüntetnünk, és elkezdtünk végre igazán dolgozni. A múlt évet így a fölmerülő értékesítési nehézségek ellenére is jó ered-2 A HÉT
