A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-12 / 15. szám
GYERMEKEKNEK Mészöly Miklós meséje Nézd csak, itt a tenyerem! Nincsen benne semmi sem. Ha kinyitom - akkor sincs, ha becsukom — akkor sincs. De most mutasd, hol a tiéd. Most majd én nézek a tenyeredbe! Meglátom, mi búvik benne... Ó, hát itt sok minden van! Van egy kis házacska mellett kertecske, kertecskében kutacska, abból iszik egy nyulacska. Jót ivott a nyulacska. Nézi a nyúl, nézegeti: de szép ez a házacska! Hogy lehetne bemenni? Házacskában aludni? Körbejárja, kerülgeti - de az ajtót csak nem leli. Itt sincs ajtó, ott sincs ajtó - hopp, de itt egy kicsi ablak! Odamegy az ablakhoz, kipirgálja, kopogtatja — aztán bátran bezörget. Ám a házból egy mérges hang kidörren: — Kuvik! Kuvik! Ki jár itt? Zöld a szemem, világít! Megijedt a nyulacska. Ideszalad, odafut, de előbbre mégse jut. Kerekecske-dombocska — itt szalad a nyulacska! Erre megyen, itt megáll, itt egy körutat csinál. Erre-erre, zöld mezőre, jó forrásra, legelőre. Ideugrik, odaugrik — itt elbújik, ott felbukik. Bokor alatt megbúvik! Búvik, búvik, furakodik! Ott nem látja meg a kuvik, aki a kicsi házában lakik... Kuvik, kuvik — vik, vik, vik! Beney Zsuzsa Hogyan vártalak? Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak? Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget — ezer pici jelből tudtam jöttödet. Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap csillagát, mint az alma ízét, tejet, kenyeret — pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek. Mint a fény az árnyát, záport a virág, mint a patak a medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget — mindenkinél jobban téged így szerettelek. Fessétek ki az ábrát és küldjétek be a szerkesztőségbe. A beküldők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. A számok a következő színeket jelentik: 1 - égszínkék, 2 -sötétzöld, 3 - világoszöld, 4 - sárga, 5 - piros, 6 - rózsa szín, 7 - sötétkék, 8 - gesztenyebarna. A HŕT 27
