A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-12 / 15. szám
TANÁCSADÓ JOGI TANÁCSOK "Házasságunk alatt a férjem vásárolt egy új autót — akkor már harmadszor külön éltünk. Fenyegetésére, hogy öngyilkos lesz, visszamentem hozzá. Takarékoskodnunk kellett, mert azt mondta, hogy az apjától kért az autó árához 10 000 koronát, amit vissza kell adni. Véletlenül megtudtam a biztosítótól kapott felszólításból, hogy az autó az apja nevén van. Kérdésemre a férjem azt mondta, azért, hogy ne kelljen velem osztozkodni, ha elválunk. Most már küszöbön áll a válás, tényleg nem kaphatok én, vagy a két gyerek az autó értékéből? — kérdezi olvasónk. A kérdésre a Polgári Törvénykönyvnek a házastársak osztatlan, hányadnélküli közös tulajdonáról szóló rendelkezések adnak választ. A házastársak közös tulajdonában van minden, amit a házasság fennállása alatt bármelyikük szerzett. Kivételt csak azok a tárgyak képeznek, amelyeket valamelyikük öröklés címén, vagy ajándékba kapott; ez az illető saját, egyéni kizárólagos tulajdonát képezi. A házasság megszűnésekor, tehát jogerős bírósági válás után, a közös vagyon felosztásra kerül, amelynél abból kell kiindulni, hogy a vagyonból mindegyiküket a fele-fele illeti meg. A felosztást a volt házastársak bíróság nélkül is megejthetik, megosztva a közös tárgyakat (követeléseket, tartozásokat - adósságokat is), s erről - kérésre — írásbeli igazolást kell kiadniok. Ha erre az önkéntes megosztásra három éven belül nem kerül sor, akkor ez alatt a határidő alatt a bírósághoz kell fordulniok, hogy az ejtse meg a vagyon felosztását és a kölcsönös elszámolást. Ez a hároméves határidő a válóperi ítélet jogerősségének napjától számítódik. A közös vagyon felosztása a Polgári Törvénykönyv 150. paragrafusában lefektetett elvek szerint történik. Ezek szerint abból kell kiindulni, hogy a feleket a közös vagyon fele-fele arányban illeti meg. A felosztásnál tekintetbe kell venni a kiskorú gyermekek érdekeit, továbbá azt, hogy melyik házastárs milyen mértékben gondoskodott a családról és milyen mértékben járult hozzá a közös vagyon megszerzéséhez és fenntartásához. Ennél figyelembe kell venni a gyermekekről és a közös háztartásról való gondoskodást is. Ha a bíróság a konkrét tények alapján arra a meggyőződésre jut, hogy valamelyik fél nem gondoskodott a közös háztartás, a család ellátásáról, könnyelmű, vagy pazarló életet élt, vagy hosszabb ideig nem járult hozzá a közös háztartás fenntartásához, a megosztásnál más arányt is alkalmazhat s az illető fél részesedését a felénél kisebb arányban is megállapíthatja. Hogy mely vagyontárgy tartozik ténylegesen a közös vagyonba, ténykérdés, amit vita vagy kétségek esetén bizonyítani kell. Erre szolgálnak a számlák, nyugták, esetleg a tanúvallomások. így olvasónk esetében is — neki kell majd bizonyítania a bírósági eljárásban, hogy az autót a férje vette, illetve, hogy ez a férje tulajdonát (így közös tulajdonukat) képezte, ha férje azt állítaná, hogy ez az apjáé. Ennek megítélésénél majd figyelembe kell venni az após állítását (tanúvallomását) is, hogy ki és milyen célból vette az autót, kinek volt rá szüksége, ki használta, kinek volt hajtási jogosítványa, kire volt a számla kiállítva, a forgalmi engedély kinek a nevére szólt, ki fizette a biztosítás költségeit, s milyen pénzből történt a vétel. Dr. B. G. AZ ORVOS VÁLASZOL "Dum spiro, spero... Amíg élek, remélek. A latin közmondást sokan ismerik és bajban, betegségben valóban csak a remény tartja a lelket az emberben. S az eszméletlen állapotba jutott sérült, akit halottnak hisznek - mi a reménye?" Ezt a levelet még tavaly kaptam Z. Sándorné idős olvasónktól, aki sérülése nyomán már nem mutatott semmi életjelt, de szerencséjére egy katonatiszt nem nyugodott, amíg vissza nem segítette az életbe. Most rokon témájú sorok érkeztek hozzám Z. Gábor p.-i olvasónktól: "Joga van-e az orvosnak szemünkre vetni, hogy nem próbálkoztunk meg az elsősegéllyel, ha a baleset minden szemtanúja valóban azt hitte, hogy az áldozat meghalt? Szeretném tudni, melyek a halál biztos jelei." Közlekedési, de más balesetek áldozatai közül is sokan életükkel fizetnek rá arra, hogy a szemlélődő emberek halottaknak tekintik őket és az elsősegélyt már felesleges erőfeszítésnek tartják. Pedig senkit sem szabad menthetetlennek tartanunk, amíg a halál biztos jelei nem állapíthatók meg, vagy oly sérülésről van szó, amely a további létet egyszerűen lehetetlenné teszi. Az élet akkor szűnik meg, ha megszűnik a legfontosabb szervrendszerek működése (a légzés, a vérkeringés, az idegrendszeri tevékenység) s ezáltal leáll a szervek szöveteinek, sejtjeinek oxigénellátása. De ez még nem a halál! Az élet és halál közötti 4-8 percre tehető átmeneti időben, az ún. klinikai halál állapotában még megállítható a szervezet pusztulásának gyors folyamata, visszaállítható a létfontosságú szervek működése és a sérült megmenthető az életnek. Ez az időszak túl rövid a hosszas vizsgálódáshoz, mert az oxigénhiányra legérzékenyebb agysejtek perceken belül elhalnak. De a tétovázás nélküli, haladéktalan újraélesztés műveleteinek alkalmazására elég. Ha a halottnak tetsző sérült nyaki verőerét tapintva nem érzünk lüktetést, továbbá, ha a sérült szemhéját felhúzzuk s kitágult szembogara a fény hatására nem szűkül össze - e tünetek csupán a halál bizonytalan jelei. A többi tünetet, az arcbőr sápadtságát, az ajak vagy az ujjhegyek kékeslila elszíneződését (cianózis), a légzés és a szívműködés hiányát s a mély eszméletlenség állapotát sem tarthatjuk az élet megmentése érdekében, közvetlenül a baleseti sérülés utáni percekben, haláljeieknek. Arról, hogy a sérült a klinikai halál vagy az eszméletlenség állapotában van-e, gyorsan kell tájékozódnunk. Ámde eszméleténél levő sérülttel is előfordulhat, hogy kérdésünkre nincs ereje válaszolni, nem képes tudtunkra adni, hogy él... Ha hirtelen ráfújunk a szemhéjára - akár akarja, akár nem - ennek megrándulásával reagál. Könnyebbfokú eszméletlenség, ha a sérült hangos szólftásra pl. fejmozdítással válaszol, vagy ha felszólításra képes egyszerű műveletek elvégzésére (pl. kinyitja száját, kinyújtja nyelvét), ha legalább kis időre magához tudjuk téríteni s értelmes érintkezést veszünk fel vele. Mély eszméletlenségről van szó, ha akkor sem reagál, amikor rákiáltunk, megrázzuk vagy vizet freccsentünk rá, esetleg csak fájdalmas ingerekre reagál (belecsípünk fülcimpájába). A légzésről úgy tájékozódunk, hogy fülünket a sérült szája és orra elé tartjuk, szemünkkel a mellkas légzőmozgását-figyeljük. A légzés fuvallatát fülünk s orcánk bőrfelületén érezhetjük. Az elsősegély-tanfolyamon elsajátított műveleteket szabályszerűen kell alkalmazni. Melyek azok a tünetek, amelyek láttán már felesleges minden életmentő igyekezet? Biztos haláljelek a test legalacsonyabban elhelyezkedő részein megjelent hullafoltok, amejyek ujjnyomásra sem halványulnak el, továbbá a kimúlást 2-4 óra elteltével követő merevedés, amely az állízületben kezdődik és a láb felé terjed. Dr. Szántó György A HÉT 23
