A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-12 / 15. szám

KINCSÜNK AZ ANYANYELV

AM nem tud arabusul...

Egészen véletlenül került a kezembe egy szép kivitelezésű asztali naptár. Szerzője Jana Horecká, a címe Praktikus szakácsnő, 1991 (kiadta az Osveta á.v., Martin), szlovák eredetiből fordította Tibor Hradecký. Illetve azt, amit Tibor Hradecký művelt, nem nevezném fordításnak — már a címnél is csak félmunkát végzett, ugyanis a praktikus szónak van magyar megfelelője. Ami tehát a naptár szövegét illeti, az egészet így összegezhetném: a cím félmunka, a többi fércmunka. Mert: aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul — szögezi le a régi igazságot a mondás. Aki csak törve beszél egy nyelvet, ha rászorul, vagy mert segíteni akar másokon hát isten neki, törje azt a nyelvet! Ha kézzel-lábbal magyaráz is, valahogy csak megértik. De akitől csak ennyi telik bármely nyelven, az ne higgye magáról, hogy fordítani is képes, méghozzá szakácskönyvet! Igaz ugyan, hogy elterjedt egy tévhit, miszerint szakácskönyvet és recepteket fordítani a legkönnyebb. Aki ezt elhiszi, az nagyon téved, mert a szakácskönyvfordításhoz is szükséges a nyelvi tudás — mindkét nyelv tökéletes ismerete. Emellett még elengedhetetlen a szakmai ismeret. Mert ha az előbbiekből valami is hiányzik, és mégis fordításra adja az ember a fejét, olyan szörnyűség sikeredik belőle, mint a fent említett naptár.

Első pillantásra szemet gyönyörködtető látvány a naptárt illusztráló, ínycsiklandó ételeket kínáló szebbnél szebb fénykép. De csak az első pillanatban, mert ha az ember beleolvas a receptekbe, elborzad, s csak azért érti, miről van szó, mert tud szlovákul. Szlovák nyelvtudás nélkül képtelenség megérteni, mit is kell csinálni például a hagymával, amikor habosítjuk. A recept szerint (T.H. tolmácsolásában): "Hagymát zsíron habosítunk, felöntjük széthabart tojással, összekeverjük és hagyjuk megszilárdulni. Zöld petrezselyemgyökérrel díszítjük". A habosított hagymán szilárdult tojás sem szebb, sem ehetőbb nem lesz, hiába díszítem. És mivel kell díszítenem?! A petrezselyem zöldjét ismerem. Azt is tudom, mi az a petre18 A HÉT

zselyemgyökér: egyes vidéken fehérrépának nevezik. Megzöldülni sohasem szokott. Akkor most mivel díszítsem T.H. megszilárdult széthabart tojását?!

Azon tűnődöm, vajon tudja-e a gyanútlan vásárló - aki a szép képektől felbuzdulva jóhiszeműen megvette a naptárt, és nyálát nyelve rohan haza, s a receptek szerint minél előbb el akar készíteni valami ínycsiklandót —, hogy mi is az a kifűtött sütőcső, miért kell használt zsírban rántani a húst, mennyi az a késélnyi só? Tudja-e, mit kell reszelni, ha T.H. utasítása szerint: "lehámozzuk, és húsa kivájása után megreszeljük a tököt"? Hol a reszelni való, ha meghámoztuk és húsát is kivájtuk? T.H. hold alakú narancsdarabnak nevezi azt, ami magyarul narancsgerezd; következetesen durva és féldurva lisztet használ, helyenként kettes lisztet, zsírra párolja a lét; a halvány rántást nem készíti, hanem előállítja; a tükörtojást beülteti spenótba; a karfiol virágzatát szedi szét; amikor már puha, szitán “keresztül átkeni a borsót; sóval szétkeni a fokhagymát; eltávolítja az uborka magházait; felolvasztott vajcseppeket csepegtet; tudja, mi az a gyümölcslélikőr, de az eszébe sem jut, hogy a brindza magyarul juhtúró. A tojásfehérjéből következetesen erős vagy szilárd habot ver, amit könnyedén kell valamihez hozzákeverni. Ami szilárd, azt ugyan keverheti! A hagymás rostélyoshoz hagymakerekeket süt, s a kolbászt is kerekekre vágja. Te jó ég, mi lesz, ha a kolbászkerekek éppen nyelés közben a torkában kapnak nyolcast, s még elképzelni is szörnyű, ha újra kell küllőzni! Vajon ki tudja, mit akar a szerző, ha a fordító a következőket írja: "A tészta meggyúrását, egymásra rakását és érlelését háromszor megismételjük (tésztát érlelni, méghozzá háromszor!), aztán vékonyra gyúrjuk a tésztát, kisebb kockákra vágjuk, és az átellenes sarkokat egybekapcsoljuk". Vagy:"... kirántjuk először egyik oldalról felfedve, aztán a másik oldalról lefedve". Nem árulok el titkot, ha felfedem: a fordító nem tud magyarul.

Jó, hogy olvastam T.H. receptszörnyeit; most már tudom, miért nem lehetett ősszel - és még most sem - savanyú uborkát kapni, s konzerv zöldborsót, cseresznyebefőttet is ritkán. Ugynis a "praktikus szakácsnő" receptjeiben következetesen sterilizált borsó és uborka, valamint magtalanított gyümölcs szerepel. Hát igen, ha már a zöldséget és a gyümölcsöt is sterilizálják, magyarul magtalanítják, akkor veszélyben a jövő termése! T.H. az egyik receptben "olajon aprított hagymát pirít". Miért kell a hagymát olajon aprítani? így állapítja meg a szakácsnőről, hogy valóban praktikus-e? A mai áremelős világban megszfvelendő az egyik tanácsa (bár még nem próbáltam), miszerint: "a lét zsírrá pároljuk", ily módon ingyen és egyszerűen juthatunk zsírhoz: levet kell addig párolni, amíg zsír lesz belőle. Igaz, a fordító nem árulja el, hogyan kell ezt csinálni Mármint a lé párolását.

De félre a tréfával, mert ez tréfának rossz, és nem is tréfa, hanem szomorú, 29 koronáért megvásárolható valóság. A naptárt az Osveta adta ki, és elsősorban a magyar könyveket árusító könyvesboltokban kapható. Szerény véleményem szerint az nem lehet mentség, hogy a könyvesbolt főnöke szlovák nemzetiségű, hiszen a legtöbb esetben jól tud magyarul (jobban mint a fordító), s meg tudja ítélni egy műről, hogy legalábbis nyelvezetét tekintve — terjeszthető-e. Vagy első és mindenfölötti cél: a haszon? S ha már kiadták, ha már árusítják, hogy lehet ilyen szöveggel egy naptárt megvenni? "Független" napilapunk ezt a naptárt adta újévi ajándékként dolgozóinak — ápolják édes anyanyelvűket. Megdöbbentő, hogy senki sem ellenőrizte, sem a kiadó, sem a terjesztő, sem a vásárló - esetünkben az ajándékozó napilap, amely hasábjain pellengérre állíthatta volna! -, hogy a naptár szövege valóban jó fordítás-e.

Úgy látszik, manapság mindent lehet. Mindent ki lehet adni, mindent el lehet adni — de nem kell mindent megvenni. Még ez a szerencse!

D. Sidó Ágnes