A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-12 / 15. szám

HÍRMONDÓ a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese (Részlet a jnb-nek címzett levélből, kelt 1991. 1. 25-én) Filmként peregnek bennem külön­böző képek. Tengiz Abuladze grúz rendező Vezeklésének képsorai. A ki­ásott múlt. A megfoghatatlan félelem. A rettegés. A kérdés: Magyarnak len­ni itt és most annyi, mint...? Tányéros arcú özvegyek és árvák vonulnak las­sú, tépázott sorokban - megannyi Antigone. S emitt egy jelképes sír a pozsonyi Márton-temetóben, Tiso jel­képes sírja. Erről az egykori fővádló írja visszaemlékezéseiben: azért nem lehet igazi sírhelye, nehogy megté­vedt ifjú, romantikus lelkek búcsújáró helye lehessen, nehogy eszméit élesztgessék... Amott egy emlékmű, sokaknak; ci­vileknek, kisembereknek, akiknek még jelképes sírhantjuk sincs, akiket politikából, hatalmi érdekből vágóhíd­ra tereltek... Állhatna okulásul. A POZSONY-VIDÉKI JÁRÁSI HIVA­TAL ÁLLÁSFOGLALÁSA. KELT PO­ZSONYBAN, 1991. 2. 4-ÉN "A Szenei Vnb 1990. 11. 21-én kelt kérvényével kapcsolatosan — melyet Pongrácz Gyula, a Szenei Vnb alelnöke írt alá — az alábbi az álláspontunk: Szakmai szervezetünk, a Kerületi Műemléki Felügyelőség (...) ajánlása szerint kikértük a pozsonyi Szlovák Tudományos Akadémia Törté­nettudományi Intézetének szakvéle­ményét. Ennek alapján nem érthetünk egyet azzal, hogy az említett objektum hely­reállítási költségeit állami vagy közsé­gi pénzeszközökből fedezzük, mivel az emlékmű olyan jelleg hordozója, ami sérti a csehszlovák államiság ér­dekeit és ellentétben van a köztár­saság integritásával. Hasonló álláspont miatt távolította el az emlékművet közvetlenül a hábo­rú után a kormánybiztos (1945 júliu­sában). A fentiek értelmében kérjük, hogy haladék nélkül oldják meg a felmerült ügyet, az SZTA TI álláspontjával össz­hangban és a kormánybiztos dönté­sének megfelelően, abból a célból, hogy elejét vegyék a csehszlovák ál­lamiság érdekei, valamint a CSSZSZK területi integritása megsértésének. A tárgyban szereplő emlékművet javasoljuk eltávolítani, az ľ és II. vi­lágháborúban elesett szenei polgá­rokról pedig más formában megem­lékezni. (...) Végezetül kérjük, hogy mielőbb tá­jékoztassanak bennünket a végrehaj­tott intézkedésekről." A Járási Hivatal jogi osztályá­nak vezetője: Dr. J. Fischerová Filmként peregnek előttem külön­böző képek. Ha ketten nézik ugyan­azt, nem ugyanazt látják. Mindig egy bizonyos szögben néz az, akinek lát­nia kellene. Jursa úr emberi szem­szögből pozitívnak tartja, ha jeltelen sírokban nyugvó áldozatok jelképes sírhelyet kapnak. Nem keres hozzá ideológiát. Arra gondol, talán ő is le­hetne az egyik áldozat utódja... A ha­talom azonban retteg. Mert bizonyta­lan, mert uralkodni akar, hatalomra tör, diktál. Ideológiát gyárt a 'tudós történész", pedig csak arra lenne szükség, hogy ember legyen. De olyan nehéz ma embernek lenni! A legnehezebb. És kissé nevetséges is ma a HIVA­­TALból, a hatalom székéből azzal ér­velni - ártatlan, szelíd emlékművek ellen -, hogy fenyegetik a cseh-szlo­­vák államiságot és a köztársaság in­tegritását. E két dolgot ma és itt nem az em­lékművek és nem a nemzeti kisebb­ségek fenyegetik. N. Gyurkovits Róza Fotó: Prikler László Utóirat: 1991. március 25-én a Szenei Körzeti Hivatal kezdemé­nyezésére tanácskoztak az em­lékműügyben érintettek: a szen­ei Városi Hivatal, a Pozsony-vi­­déki Járási Hivatal, az SZK Bel­ügyminisztériuma, az SZK Kultu­rális Minisztériuma, a Matica slo­venská és a Csemadok szenei szervezetének képviselői és az önkormányzat képviseletében a polgármester. A tanácskozáson olyan egyezség. született, hogy az emlékmű - melynek sorsa helyi, tehát önkormányzati ha­táskörbe tartozik — a helyén marad, de ki kell egészíteni a je­lenlegi geopolitikai helyzetnek megfelelő felségjelekkel, s ezt a munkát képzőművész szakem­berrel kell elvégeztetni. (E cikk szerzője szerint azon­ban még maradt néhány nyitott kérdés is az ügyben, így várha­tó, hogy jelen írásunknak a kö­zeljövőben folytatása követke­zik.) A HÉT 11

Next

/
Thumbnails
Contents