A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-05 / 14. szám

A HÉT RIPORTJA Jubiláló isHola gondohhal Nagy ünnepre készül a pozsonyi Du­na utcai magyar tannyelvű iskola. Fennállásának 40. évfordulójára. Ju­bileumi évkönyv, ünnepi műsor, rep­rezentatív bál - szóval lesz minden, ami egy ilyen szép, kerek évfordulóra való megemlékezéshez dukál. Szó se róla, nagy múltú intézményről van szó, amely 1951-ben az elsők között nyitotta meg kapuit a magyar nyelvű oktatás előtt. Azóta már diákok ezrei rajzottak ki az iskola falai mögül, s köztük nem egy ma már ismert és el­ismert szaktekintély, közéleti szemé­lyiség is. Az emeleti folyosókon elismerő ok­levelek hirdetik, hogy az iskola egykori diákjai számos, rangos versenyen, ve­télkedőn állták meg a helyüket. A fel­készült pedagógus gárdának és az or­szágos viszonylatban is kiváló felsze­reltségnek köszönhetően a gimnázium végzős tanulóinak jelentős hányada fő­iskolákon, egyetemeken szerzett ma­gasabb képesítést. Ez idő szerint az alapiskolában 15, a gimnáziumban 9 osztályban folyik a tanítás, az iskolában 52 tanár tanít és összesen 659 diák tanul, miközben a gimnázium vonzáskörzete az egész Nyugat-szlovákiai kerületre kiterjed. Fennállásának 40 éve alatt ez az iskola valódi intézménnyé nőtte ki magát. A kezdetekre Oswald István, a Szü­lők és iskolabarátok Szövetségének egykori elnöke emlékezik vissza. — Az iskola megindításának fő kez­deményezője dr. Prenghy Árpád ügy­véd volt. Munkájában velem együtt több lelkes szülő is támogatta, és a közös erőfeszítések eredményekép­pen 1950. szeptember 1 -én -á Kalin­­čiak utcában megkezdődhetett az anyanyelvű oktatás. Ám a mai intéz­mény tulajdonképpeni elődje nem ez az iskola volt, hanem az 1951-ben megnyílt ún. belvárosi iskola, amely a Podjavorinská utcai iskola épületében kapott helyet, de 1953-ban már önálló épületben, a Zoch utca 3/a szám alatt folytathatta a munkát. Az iskola 1956- tól mint tizenegyéves középiskola működött, az első diákok 1959-ben érettségiztek, de már itt, a Duna ut­cában. Közben ugyanis az iskola is­mét költözött, és az 1959/60-as isko­laévet már ebben az épületben kezd­ték. A Duna utca 13. számú épület 1959 óta a pozsonyi magyar nyelvű oktatás központja. Különösen azzá lett az 2 A HÉT 1964-es események után, amikor az átszervezés következtében ide költö­zött a ligetfalui alapiskola is. Noha az új körülmények között sem ment min­den zökkenőmentesen magyar nyel­vű oktatás ellenzőinek a többszöri kí­sérletek ellenére sem sikerült meg­szüntetniük vagy beolvasztaniuk. A 40 éves jubileumot most mégis nehéz körülmények között kénytele­nek ünnepelni a Duna utca 13. szám alatt. Fölállványozott épület — az im­már ötödik éve tartó rekonstrukció eredménye —, használhatatlan torna­terem, tanerőhiány, anyagi gondok, az iskola levegőjében szinte tapintha­­tóan ott feszülő ellentétek rontják az ünneplés örömét. Dávid Béla igazgatónak elsősor­ban az épület tatarozásának mielőb­bi befejezése miatt fő a feje. Szeret­te volna, ha az állványok még 1991. április 20-a előtt eltűnnek az épület homlokzata elől. Sajnos, nem várt tényezőként közbeszólt a pénzhiány és az erős tél beállta, minek követ­keztében a külső munkálatokat le kellett állítani. A belső munkálatok azonban továbbra is folytak, így a kényszerp'ihenő ellenére is van re­mény, hogy az épület rekonstrukci­ója még ez év nyarára befejeződik. Az igazgató úr másik nagy gondja a tanerőhiány. — Fiatal tanerőkre, de elsősorban férfiakra van szükség. Nálunk is gon­dot jelent a tantestület feminizáltsága. Most is például két magyar-szlovák szakos kolléganő van szülési szabad­ságon, ami azért is bonyolítja a hely­zetet, mivel a helyükre véglegesen senkit sem tudunk felvenni. Az alap­iskola alsó tagozatára szeptembertől három tanerőt vehetnénk fel. Ha len­ne jelentkező. De az Új Szóban köz­zétett hirdetésünkre ezidáig jóformán senki sem jelentkezett. Hasonlóképp nagy szükség lenne német szakosra is. De egyelőre nincs miből válogatni. A pozsonyiak nem jelentkeznek, a vi­dékieknek meg nem tudunk lakást biztosítani. Sajnos, a fizetések sem a legjobbak, és előreláthatólag 1992-ig nem is változnak. Ugye ismerős a képlet? Sok dél­szlovákiai magyar iskola küzd hason­ló gondokkal, mint az éppen jubiláló fővárosi. Noha az általános tanerőhi­ány egyelőre csak bizonyos szakok esetében jelentkezik, már ez is éppen elég. Mi lesz akkor, ha ez a helyzet öt-tíz év múlva kulminálódni fog?- És mi a helyzet a diákok számát illetően? — faggatom tovább a kémi­kusból lett igazgatót, aki már öt éve áll a pozsonyi magyar alapiskola és gimnázium élén.- Az igazság az - mondja keserű hangon Dávid Béla —, hogy kevés a diák. Úgy tűnik, Pozsony magyarsága kihalóban van. Mert mi egyébbel ma­gyarázható az, hogy a 20 000 pozso­nyi magyar 40 gyereket írat be az alapiskola első osztályába, és azok­nak is a fele nemrég jött föl vidékről. Már ötödik éve az állványok mögött... Mint mondja, a gimnáziumban még rosszabb a helyzet. A tanulók közül átlag 25-30 a pozsonyi (beleértve a pozsonypüspöki alapiskolából érke­zetteket is), a többi vidéki. A Duna ut­ca tehát valójában a vidékből él, és ha ez a forrás is elapad, akkor, az is­kola igazgatója szerint, a pozsonyi magyar gimnáziumra is nehéz idők következnek. Tavalyelőtt ugyan (sok év után először) három első osztályt is nyitottak, 94 diákkal, tavaly viszont újra csak kettőt, mert mindössze 78 jelentkező volt. Áz idén 72 gyerek fel­vételére van lehetőség, de az igazga­tó úr abban sem bízik, hogy egyálta­lán lesz annyi jelentkező.

Next

/
Thumbnails
Contents