A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-29 / 13. szám
Kő Hövön... Végles vára A Polyána alatt, a Losonc-Zólyom közti főút mentén, egy magaslaton láthatók Végles várának romjai. A középkorban igen fontos végvár volt, hisz a kereskedelmi utakat s a bányavárosokat védte az ellenségtől, mindenekelőtt pedig a töröktől. Az egyik eredetmonda szerint nevét onnan kapta, hogy az előző kis őrváracska a zólyomi erdő végében épült, s a szolgálatot teljesítő őrök ide még a király, Kun Lászlót sem engedték be. Történt ugyanis, hogy mikor errefelé vadászott, hiába kérlelte az őröket, hogy nyissanak kaput, mert lesre jöttek s nagyon elfáradtak. Az őrök komoran azt felelték a vadászruhában megjelent királynak, hogy "itt vége a lesnek". A XIII. századi kis őrvárat Nagy Lajos király építtette vadásztanyává. Zsigmond idejében pedig szép gótikus vadászkastéllyá alakították. A királyi várat aztán Zsigmond Zólyommal együtt Borbála királynénak adományozta. Mátyás zálogként a Ráskayaknak adta Véglest, s egészen 1530-ig maradt a birtokukban. Akkor I. Ferdinánd vette el tőlük, mert Szapolyai János mellé álltak. Az 1550-es esztendőben állandó katonasága lett a várnak, melyet újabb tornyokkal és bástyákkal erősítettek. A törökök sokszor portyáztak erre, de a helységet nem foglalták el. Egy évig az egri hős, Dobó István is birtokolta a várat. 1605-ben Rhédey Ferenc, Bocskai hadvezére foglalta el Véglest. De meghódolt a vár Bethlen Gábornak is. 1636-tól fél évszázadon át a Csákyak birtokolták, ugyanis gróf Csáky László kapta királyi adományul. 1690-ben az Esterházyak vették meg a várat tartozékaival együtt, s majd két évszázadig volt az övék. 1918 előtt az utolsó birtokosé, Frigyes főhercegé. A második világháború óta Végles romokban áll. Egy négyszögletű kaputorony alatt jutunk a falakkal körülvett külső várudvarra. A hatszögű várfalakat egyébként négy torony s egy toronyszerű kiszögellés erősíti. A külső várudvar falai mentén egykor több épület állt. A palotaszárny U alakú, az udvart szegélyező folyosó árkádos. A XIV. századi építkezés emlékeit csak a kéthajós lovagterem őrzi. A XVIII. században ugyanis az Esterházyak barokk kastéllyá építették át a véghelyet, s akkor az eredeti gótikus részek szinte teljesen eltűntek. A várat a vasúton s a közúton erre közlekedők egyaránt megcsodálhatják, messziről szemlélhetik. Aki pedig közelebb megy, az nemcsak a régi várfalakat veheti szemügyre, hanem élvezheti azt a szép kilátást is amely innen eléje tárul. Csáky Károly
