A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-29 / 13. szám
TANÁCSADÓ Jogi tanácsok "Bíróságon kívüli rehabilitáció" A Szövetségi Gyűlés ez év február 21-én elfogadott törvénye az 1948. február 25. és 1990. január 1. közötti időben (az ún. döntő időszakban) keletkezett némely vagyonjogi sérelmek, valamint más polgári jogi, munkajogi és közigazgatási aktusokkal okozott sérelmek következményeinek enyhítésére szolgál. A törvény a vagyonelkobzásról, vagyontárgyak lefoglalásáról hozott és megsemmisített büntetőjogi ítéletekből kifolyólag keletkezett kártérítési igényeket és ezek érvényesítésének feltételeit is meghatározza, amint ezek a bírósági rehabilitációról szóló 1990. évi 119. számú törvény és az ezt módosító 1991. évi 47. számú törvény rendelkezéseiből adódnak. Ez a törvény azonban nem alkalmazható a mezőgazdasági termelés céljait szolgáló mezőgazdasági földterület, a hozzátartozó lakó- és gazdasági épületek, az erdők és vízterületek (pl. halastavak stb.) elvételével okozott sérelmek enyhítésére. Ez a törvény április 1-én lép életbe, s a jogosult személyeknek az ettől a naptól számított hat hónap alatt kell az igényeiket a törvény alapján érvényesíteni, mert különben az igényük megszűnik. A jogosult személy igénye az elvett vagyontárgy visszaadására, vagy pénzbeli kártalanításra, egyes közigazgatási intézkedések megsemmisítésére, esetleg a társadalombiztosítási igények bizonyos rendezésére irányul. A polgári jogi sérelmek orvoslásánál a jogosultak körébe tartozik elsősorban az a természetes (fizikai) személy, akitől a vagyontárgyakat elvették, ha a Cseh és Szlovák Köztársaság állampolgára és a köztársaság területén állandó lakhelye van. Ha már nem él, akkor a végrendeleti örököse, gyermekei, házastársa, szülei, testvérei a jogosultak a megadott sorrendben. A vagyontárgyat az állam, vagy azok a jogi személyek kötelesek a jogosultnak visszaadni, amelyek a törvény hatályba lépésének napján a vagyontárgy birtokában vannak. Kivételt képeznek a külföldi vagyonrészesedésű vállalatok s azok a kereskedelmi társaságok, amelyeknek tagjai vagy társai kizárólag természetes személyek, ezekre a kiadási kötelezettség nem vonatkozik. Ebben az esetben pénzbeli kártalanítás jár az államtól. Bizonyos esetekben a természetes személyek is kötelesek a vagyontárgyat kiadni, illetve a jogosultnak visszaadni, ha ezeket az államtól szerezték azáltal, hogy megszegték az akkor érvényes törvényes előírásokat, vagy jogellenes előnyben részesültek. A jogosult személynek írásban fel kell szólítania a vagyontárgy kiadására kötelezett személyt, igazolnia kell a kiadásra való igényét és azt is, hogy az állam milyen módon vette el a vagyontárgyat. Ha ingóságról (pl. üzemi berendezésről, műhelyről stb.) van szó, akkor azt is igazolnia kell, hogy ez hol van. A felszólítással — mint a bevezetőben említettük — a törvény életbe lépésének napjától — vagyis április 1-től számított hat hónapon belül .(tehát legkésőbb 1991. szeptember 30-ig kell az igényt érvényesíteni, mert különben az igény megszűnik. A kötelezett személy köteles a hathavi határidő leteltét követő további 30 nap alatt a vagyontárgyat kiadni. Ha ezt nem teszi meg, akkor a jogosult személy kötött ingatlanvagyonra vonatkozó ajándékozási szerződés alapján, e) az állam követelésének kielégítésére lefolytatott gyorsított árverési eljárás alapján, f) olyan bírósági ítélet alapján, amellyel a bíróság érvénytelenné nyilvánította a külföldre távozó állampolgár szerződését, amellyel távozása előtt vagyonát másra ruházta át (eladta, ajándékozta) — de ebben az esetben az a személy jogosult a vagyontárgyat viszszakövetelni, aki az eredeti szerződés alapján ennek a megszerzője, g) a szorult helyzetben feltűnően előnytelen feltételek mellett megkötött adásvételi szerződés alapján, h) az örökösödési eljárásban szorult helyzetben tett örökséglemondási nyilatkozat alapján, i) kártalanítás ellenében történt kisajátítás esetében, ha a vagyontárgy még az igényeit a törvény életbelépésétől számított egy éven belül (vagyis legkésőbb 1992. április 1-ig) a bíróságon érvényesítheti. Több jogosult esetében, ha az igényt csak valamelyikük érvényesíti, az egész vagyontárgyat neki kell kiadni. A törvény 6. paragrafusa állapítja meg azokat az eseteket, amikor a kiadási kötelezettség fennáll, vagyis amikor a vagyontárgy a döntő időszakban az államra szállt, mégpedig a következő módokon: a) mint elhagyott vagyon a Polgári Törvénykönyv 453/a §-a vagy az 1950. évi 87. számú törvény 287/a §-a alapján, b) a kivándorlás esetére tett vagyonlemondási (ún. renunciációs) nyilatkozat alapján, c) a külföldön tartózkodó állampolgárnak a köztársaság területén hagyott vagyontárgya esetében, d) az ajándékozó szorult helyzetében létezik és soha sem szolgált arra a célra, amire kisajátították, j) olyan kisajátítás esetében, amikor nem fizették ki a kártalanítási összeget, k) az akkoriban érvényes államosítási jogszabályokkal ellentétben megvalósított államosítás alapján. A fenti eseteken kívül a kiadási kötelezettség akkor is fennáll, ha a vagyontárgy elvétele a politikai üldöztetés vagy az általánosan elismert emberi jogokat és szabadságot sértő eljárás következménye volt, vagy ha az állam a vagyontárgyat minden jogcím nélkül vette el. (Ezeket a fogalmakat a törvény 2. §-ának 2. és 3. bekezdése határozza meg közelebbről.) Legközelebb folytatjuk az ismertetést. Dr. B. G. Fotó: Krascsenils Géza A HÉT 23
