A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-29 / 13. szám
LÁTOGATÓBAN Egy hagyomány - ami foly tatókra vár (Látogatóban a-z ajnácskői citerakészítőnél) Kellemes télutói nap volt, mikor Ajnácskőre érkeztem. Agócs Ferencet, az országszerte ismert citerakészítőt éppen nagy munkában találtam: a havat hordta kifelé az udvarról. Mozdulatai bizony már nem olyan frissek, mint legutóbbi találkozásunkkor, öthat forduló után le kell tennie a lapátot. Nem is csoda, hiszen Feri bácsi nemrég töltötte be a nyolcvanadik életévét. Mikor utoljára találkoztam vele, az almágyi alapiskola tanulóit tanította citerázni. Emlékszem, milyen lelkesen készültek a gyerekek a fellépésekre, és milyen szeretettel és türelemmel foglalkozott velük a fáradhatatlan Feri bácsi. Amint azonban az évekre terelem a szót, lemondóan cseng az öreg citerás hangja.- Az a csoport már rég nem működik. A mostani gyerekeket már nem érdekli a citerázás. Lám, ősszel a Detvai Folklórfesztiválra is alig tudtam összeszedni egy-két ügyes gyereket. Pedig de sok lurkót megtanítottam citerázni! Micsoda nagyszerű csoportok működtek valaha Ajnácskőn, Almágyban, Várgedén! Sorra jártuk a környező falvakat, a különböző fesztiválokat: Likavka, Tiszolc, Detva, Besztercebánya - és mindig nagy sikert arattunk. Az egykori zenekarok emlékét már csak néhány fénykép őrzi Feri bácsi albumában. A gyerekek felnőttek, családot alapítottak — nem jut már idejük a citerázásra. A mai fiatalok meg már nem igazán törődnek a citerazene népszerűsítésével. Pedig ezt a szép hagyományt érdemes lenne folytatni. Feri bácsi egyike az utolsó citerakészítőknek. Az általa készített hangszereknek az egész országból csodájára járnak. A legutóbbi kiállításon, Zólyomkovácsiban azonban nemcsak az ősz ajnácskői mester munkáját értékelték nagyra a szakemberek, hanem csodálattal ismerték fel Agócs Ferenc, az ajnácskői citerakészítő ennek az egyszerű falusi embernek a veleszületett zenei érzékét, zenei hallását is. Annál is inkább, mivel Feri bácsi nem ismeri a kottát. Összes zenei tanultságát nyolcéves korában szerezte, amikor hegedülni tanult egy paptól - mindössze 18 alkalommal.- Az első citerámat az apámtól kaptam. Az én gyerekkoromban sokan tudtak errefelé citerázni, én is tőlük tanultam. Később a citerakészítéssel is megpróbálkoztam. Minta alapján készítettem el az első saját citerámat, 1928-ban. Ezt egy lengyel katonatiszt vitte el, aki civilben tanító volt, és nagyon megtetszett neki a citeramuzsika. Egy karórát adott érte. Az első citeráim egyike most a Gömöri Múzeumban található. Aztán közbejött a háború, a fogság, mikor hazajöttem, munka után kellett néznem — így nem sok időm maradt a citerákra. Valójában azóta foglalkozom komolyabban a citerakészítéssel, mióta nyugdíjas vagyok. Van egy kis műhelyem itt, a ház mögött, ahol szívesen elbarkácsolgatok. Most is három citera van készülőben, de a hideg miatt nem tudom befejezni. Meg aztán lassan is megy már a munka, többnyire csak akkor csinálom, ha ki akarok kapcsolódni. Agócs Feri bácsi citerái az ország számos helyén megtalálhatók: kiállításokon, múzeumokban, magángyűjtőknél, népzenebarátoknál. Eddig összesen kb. 200 szebbnél-szebb darab került ki a kis műhely falai mögül. Feri bácsi szívesen csinált mindenkinek, aki megkérte: rokonoknak, barátoknak, a citerázni tanulóknak. A tiszta szobában most is van néhány gyönyörű munka. A falon elismerő oklevelek, ajándékkönyv, újságkivágások — emlékeztetnek a régi sikerekre, fellépésekre. A pömöri mester híre az országhatáron túlra is eljutott, járt már nála újságíró Kanadából is, s a Szovjetunióból is érdeklődtek a munkája iránt. Bekukkantunk a kis műhelybe is. A munkapadon, a falemezek és szerszámok társaságában félig kész vagy éppen csak elkezdett citerák sorakoznak.- A citerakészítésnek sok fortélya van - vallja az idős mester. - Nem mindegy például, hogy milyen fából készül a citera. A legjobb a jávorfa és a lucfenyő, de alkalmas a hársfa, a diófa, és bármely egyéb gyümölcsfa is. A fa minősége nagyban befolyásolja a citera hangzását, ugyanígy a citera alakja, nagysága is. Ezért lesz az egyik mélyebb, a másik magasabb hangú. Feri bácsi még mindig nagy lelkesedéssel beszél a hangszerkészítés titkairól, de sajnos már egyre ritkábban nyúl a szerszámokhoz. A legnagyobb bánata, hogy nem sikerült utódot találnia.- Sokan tanultak tőlem citerázni. Volt, aki a citerakészítéssel is megpróbálkozott. De igazi örököst valahogy mégsem sikerült találnom. Attól tartok, hogy én vagyok az utolsó citerakészíto, s velem együtt kihal ez a szép, régi hangszer. Jó lenne, ha Feri bácsi aggodalma fölöslegesnek bizonyulna és követőkre találna munkája itt, Gömörben és Szlovákia más tájain. S. Forgon Szilvia Fotó: Gyökeres György A mester legszebb munkái A HÉT 7
