A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-29 / 13. szám
GONDOLKODÓ Nyílt levél az FMK vezetőihez Őszintén megvallom, csak hosszas vívódás után döntöttem úgy, hogy gondolataimat e kényes témáról a sajtón keresztül nyilvánosságra hozom. Mielőtt a tárgyra térnék, szeretném hangsúlyozni, hogy e lépésemmel nem szándékom a mozgalmaink közötti torzsalkodások fokozása, csak a tisztánlátás igénye vezérelt aggodalmaim papírra vetésénél. Környezetemben már hosszabb ideje különös hangok hallatszanak az FMK mozgalom felső vezetésével kapcsolatban. Ezek szerint az FMK elvesztette önálló arculatát, s a koalíciós partnerek, de leginkább a NYEE uszályába került. Gyakran kényszerül alapvető elvek feladására, mivel az erősebb partnerek általában nincsenek tekintettel a magyar mozgalom specifikus érdekeire, tudniillik kisebbségbarát politizálással sajnos még mindig csökken az egyes pártok népszerűsége a szlovák közvélemény előtt. Ezért a koalíciós tagság ára egy bizonyos mértékű behódolás és az önálló politizálás mozgásterének erős leszűkítése. Nem csoda, ha ezek után, mint régi FMK-s, akinek bizonyos kételyei támadtak mozgalma vezetőinek erkölcsi feddhetetlenségét illetően, szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba. Nem erősítik irántuk érzett bizalmamat azok a hírek sem, melyek a Szövetségi Parlament FMK-s képviselőinek bizonyos megnyilvánulásaival kapcsolatosak. Az FMK képviselői állítólag igen pozitív képet festettek kisebbségünk helyzetéről az Európa Tanács múlt év október végén, november elején nálunk járt küldöttsége előtt, és nem mutattak rá egyetlen megoldatlan problémánkra sem. Ugyanazon nemzetközi szervezet ez év januárjában hozzánk látogató küldöttségét az Együttélés egyik képviselője tájékoztatta gondjainkról. Az utána nyilatkozó FMK-s képviselő azonban cáfolta képviselőtársa helyzetismertetését. Konkrétan: Duray Miklós többek között szólt a magyar iskola- és óvodahálózat kiépítettségének hiányosságairól, ami különösen városainkban okoz gondot a magyar szülőknek. Ugyanis nagyon nehéz bejáratni apró csemetéinket a régi városmagban lévő egyetlen óvodába, iskolába a város távolabbi külső részeiről. Ebből kifolyólag sok szülő kényszerül szlovák nyelvű oktatási intézménybe járatni gyermekeit. Gémesi Károly nyilatkozata szerint ezt a jelenséget nem az objektív nehézségek okozzák, hanem a magyar szülők érdektelensége az anyanyelvű oktatás iránt. Kérdem én a kedves képviselő úrtól, hogy például Pozsony esetében hány szülő vállalja azt az áldozatot, hogy Kútikyből vagy Lámáéból reggelenként bejáratja, esetleg beszállítja elsős gyermekét a Duna utcai magyar iskolába. Meghatározó fontosságú, jövőnket döntően befolyásoló intézményünk az iskola, semmilyen körülmények között nem nyilatkozhatunk felelőtlenül ebben az ügyben, nem csökkenthetjük egy erős iskolahálózat kiépítésére irányuló törekvéseink esélyeit. Hasonló módon a Szövetségi Gyűlésben tárgyalt alapvető jogokról és szabadságjogokról szóló Alkotmány-levél nemzetiségi vonatkozásaival kapcsolatos Együttéléses módosító javaslatokat egy másik magyar, az FMK képviselője nyilvánította fölöslegesnek hozzászólásában. Ezek után nem csoda, ha barátaim, munkatársaim, ismerőseim beszélgetéseink során egyre gyakrabban figyelmeztetnek: Rossz lóra tettél, nagyot fogsz csalódni az FMK vezetésében. Szemünkre vetik, hogy a NYEE kiszolgálói lettünk, amely mozgalom gyakran a "piszkos munka" elvégzésére kényszerít bennünket, tudniillik magyar képviselő javaslatát magyar képviselő hozzászólásával dorongoltatják le. Amennyiben ennek az állításnak van valós alapja, ez igen ravasz taktika részükről, hiszen ez a leghatásosabb módja kétségek keltésének követeléseink megalapozottságát illetően. A közvélemény szerint ez a "behódolás” sok esetben alapelveink feladásához vezet kisebbségünk érdekvédelmének területén. Sokan állítják azt is, hogy mozgalmunk a koalíción belül nem nyilvánul meg önálló politikai szubjektumként, arra semmilyen befolyással nem bír, elvesztette markáns arcélét a politika azon szféráiban is, amelyekben csak a szuverén fellépés és cselekvés lehetne egyedül elfogadható. A NYEE ilyen nagymértékű befolyását mozgalmunkra bizonyos kényszerítő körülményekkel magyarázzák. PL: A Nap fenntartásához szükséges összeget a NYEE biztosítja, hivatkoznak az FMK igen kisszámú táborára is, mondván a NYEE szavazatai nélkül nem lennének képviselőink a legfelsőb törvényhozó testületekben, s a majdan elkövetkező választásokon is csak az ő segítségükkel őrizhetik meg mandátumukat stb. Engem személy szerint egy bizonyos meggyőződés ösztönöz politizálásra. Attól a pillanattól kezdve, ahogy a társadalmunkban bekövetkezett változások folytán panaszos szóra nyithattuk szánkat, szinte erkölcsi kényszert érzek az iránt, hogy szerény lehetőségeimhez mérten szolgáljam a szlovákiai magyarság ügyét. Ezen a téren nem lehetünk tekintettel személyes vagy pártérdekekre, koalíciós viszonyokra, itt egységes koncepció alapján kell cselekednünk. Vagyis: semmilyen körülmények között ne ártsunk kisebbségünknek. Meggyőződésem, hogy ez az alapeív betartható a nemzetiségi érdekképviseletben, mivel egyetlen mozgalmunk eszmeiségével sem összeegyezhetetlen a kisebbségek ügyeinek felkarolása, sőt ez mindannyiuk programjának egyik kulcsfontosságú pontja. Ilyen álláspontból kiindulva határoztam el magam e nyílt levél megírására, hogy ily módon a legilletékesebbeket egyértelmű, világos állásfoglalásra késztessem tevékenységükkel kapcsolatban, melynek megítélése tágabb környezetemben általában nem pozitív hangvételű. Hangoztatják többek között, hogy nem lehet hosszú távon ebből az alapállásból politizálni: Hiszen lehetett volna még rosszabb is, és örüljünk annak, hogy a két rossz közül a kisebbik rosszat sikerült elfogadtatni. Hasonlóképpen nem vezet célra a következő elv szerint való igazodás sem: Kompromisszumkészségünknek köszönhetően törvényerőre emelkedett néhány számunkra csekélyke jogot biztosító javaslat is. Személy szerint én is azt a nézetet vallom, hogy nem lehet eredményesen tevékenykedni ilyen szemlélet alapján, mert az érdekvédelem gyakorlásának ez a deffenzív módja eleve a vesztes pozíciójába juttat minket. Leépülésünket nem állíthatjuk meg azzal, hogy mindig csak a minket diszkrimináló intézkedések élét akarjuk tompítani. A politizálásnak ez az alibisztikus válfaja — melyet röviden így jellemezhetnék: Az adott körülmények között nem tehettünk másképp, ellenvéleményünk kinyilvánítása ránk nézve negatív következményekkel járna, és kiváltanánk vele a többségi nemzet ellenszenvét is — nem nyújt nekünk elfogadható távlatot, csak helyzetünk fokozatos romlásához vezethet. Sokan hiányolják a következetesebb kiállást képviselőinktől a törvényhozás különböző testületéiben a nemzetiségeket érintő témák megvitatása során, mivel sok esetben célszerűbb az ellenvélemény nyílt hangoztatása, mint alapvető érdekeinket csorbító kompromisszumok kötése. Nagyjából ezek voltak azok a politikai észrevételek az FMK címére, amivel nap mint nap találkozom. Ezeket igyekeztem írásomban összegezni azzal a szándékkal, hogy minél előbb tisztán lássak ebben az ügyben. Tudni szeretném, hogy továbbra is büszkén vallhatom-e magam FMK-ásnak vagy valóban folt esett már mozgalmunk erkölcsi bizonyítványán. Együd László A szerkesztőség megjegyzése: Nem áll szándékunkban beavatkozni a hazai magyar politikai mozgalmak dolgaiba. Együd László régóta külső munkatársunk, véleményét tisztelve adunk helyet írásának, s másféle vélemény közlésétől sem zárkózunk el. A HÉT 5
