A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-22 / 12. szám
A GYÉMÁNTBALTA Egy szegény ember fát vágott a patak partján, s hirtelen a baltája levált a nyeléről, a vízbe pottyant, s elmerült. A szegény ember bánatában sírva fakadt.- Istenem, Istenem! — jajveszékelt. - Hogyan fogok balta nélkül fát vágni? Mi lesz most velem? Ahogy ott sírdogál, mintha a föld alól jött volna elő, ott termett egy szakállas öregember.- Mi bajod van, jóember? Miért sírsz?- Hogyne sírnék — felelte a szegény ember. — Most nem tudok fát vágni. Mi lesz a családommal?- Hát ezen könnyen lehet segíteni! - mondta az öregember. Levetette a bundáját, bocskorát, beugrott a patakba, s a víz alá merült. Alig telt el néhány másodperc, s az öregember már mászott is ki a patakból. A kezében egy aranybaltát tartott.- Megvan! — mondta. — Ez a te baltád?- Nem, ez nem az enyém — mondta a szegény ember. Az öregember ismét a víz alá merült. Amikor partra úszott, egy ezüstbaltát kínált a szegény embernek.- Ez a tiéd? - kérdezte. — Nem - felelte a szegényember. Ezután az öregember egy vasbaltát halászott ki a patakból. — Ez az enyém! - kiáltotta a szegény ember. Fogta a baltát, s elindult hazafelé. Az öregember megállította őt. — Látom, hogy nem vagy kapzsi. Jutalmul neked adom az ezüst és az aranybaltát is. A szegény ember illendően megköszönte, és hazavitte a három baltát. Amikor a gazdag ember meghallotta, milyen szerencse érte a szegény embert, aludni sem tudott az irigységtől. "Elmegyek a patakpartra én is - gondolta magában - hátha nekem is sikerül". Vette is a baltáját, s elment a patakparti erdőbe, ugyanoda, ahol a szegény embert érte a szerencse. Addig hadonászott, míg az ő baltája is levált a nyeléről, s a vízbe esett. — ó, én szerencsétlen! — siránkozott jó hangosan. S most is, mintha a föld alól jött volna elő, megjelent a szakállas öregember. — Ki jajveszékel az én erdőmben? — kérdezte. — Én - felelte a gazdag ember.- A baltám a vízbe repült... (lett népmese) Az öregember levetkőzött, s a vízbe ugrott. Amikor felmerült a víz alól, vasbalta volt a kezében.- Ez a tiéd? - kérdezte.- Nem - mondta a gazdag ember. — Az enyém különb volt. Ugyanezt mondta, amikor az öregember ismét a vízbe ugrott, s az ezüst baltát mutatta neki. Az öregember harmadszor is a víz alá merült, s felhozta az aranybaitát.- Ez az enyém! Ez az enyém! - kiáltotta a gazdag ember. Az öregember pedig megkérdezte:- Nem tévedsz? Mert a patak fenekén láttam egy gyémántbaltát is. Nem az a tiéd?- Dehogynem! — vágta rá gyorsan a gazdag ember. - De ez az aranybalta is úgy csillog a napon, hogy az hittem ez az én baltám, a gyémántbalta!- Akkor elmegyek a gyémántbaltáért — mondta az öregember, s ismét a vízbe ugrott. Telt-múlt az idő, de nem merült fel. A kapzsi gazdag ember pedig máig is ott ül a patakparton, és várja a gyémántbaltát... Sági Tóth Tibor fordítása Fessétek ki az itt látható ábrát. A beküldők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. A számok a következő színeket jelentik: 1 - világoskék, 2 - szürke, 3 - barna, 4 - drapp, 5 - rózsaszín, 6 - narancs, 7 - piros, 8 - lila, 9 — zöld A Gyermekrovat rejtvényeinek megfejtéséért könyvet nyertek: Huszár Ágnes (Dunaszerdahely) Hosszúréti Éva (Rimaszombat) Baráth Zoltán (Lédec) Bárdos Zsolt (Somorja) Nagy Tamás (Nyárasd) Mi a különbség a karambolozott autó és az árnyéka között? A HÉT 27
