A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-22 / 12. szám
Egy választópolgár nyomorúsága Az első márciusi hétvégén csinos kis bomba robbant a tévében: kiderült, ami már régen nyilvánvaló volt, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom is keményen megosztott, s benne is uralomra tör a nemzeti szárny. Persze, a vak is láthatta már régebb óta, nem véletlenül lett az elmúlt év legnépszerűbb embere a szlovákok közt a kormányfő, Vladimír Mečiar. Nemzeti program nélkül ilyen babérokra aligha áhítozhatott volna. Hogy közben egyszer-kétszer olyasmit is tett, hogy nyilvánosan lehordta Markuš urat, a Matica elnökét, vagy hogy támadta Vít’azoslav Móricot? ...De közben ő is azt a szekeret tolta, mint az említettek, csak ő csendesen, észrevétlenül szerette volna azt a szekeret az önálló Szlovákiáig eljuttatni, ezért volt haragos a hőbörgőkre. Az alkotmánytervezetek közzétételének előestjén azonban már nem lehetett tovább hallgatni; jött hát a nyílt konfrontáció. Hogy mivé fajul? Egyelőre nehéz lenne megmondani. Egy azonban tény: nincs talán sehol Európában még egy olyan ország, ahol annyi pártjától, politikai mozgalmától és meghirdetett programjától elszakadt honatya és honanya döntene további sorsunkról, politikus ülne miniszteri bársonyszékben, mint a mi kis demokratizálódó hazánkban. Ki-ki saját belátása és véleménye szerint fújja a magáét, s állítja magáról, hogy ő egy mozgalom. Mečiar urat én nem szeretem, mert általában nem szeretem azokat, akik hülyének nézik az egyszerű földi halandót. Nem szeretem a báránybőrbe bújt farkasokat. Már egy esztendeje - akkor még belügyminiszter volt - lerohanta a magyarok képviselőit azzal, hogy miattuk van a dél-szlovákiai szlovákok lázadozása s hogy keressék a bűnösöket saját soraikban... S lám, azóta sem enyhült meg irántunk. Csinált nekünk egy nyelvtörvényt, amihez lojalitásunk jeléül még aszszisztáltunk is, s csinált egy kormányt és kormányprogramot, hogy annak alapján a saját dolgaink alakításába nemigen van beleszólásunk. Legutóbb akkor tett nagyon jó szolgálatot nekünk, amikor—szintén egy hétvégi, vasárnap esti tévé beszédében-felhívta nemzetféltő önmaga és társai figyelmét, a kárpótlások keltezése nem lehet más, csak 1948. február 25-e, mert ha az ország korábbi sérelmeket is orvosolni fog, akkor Szlovákiában megint magyarkézre kerül sok vagyon... Politikusi cselekedetei folytonosságát tekintve hát nagyon is átlátszó politikát folytat... Ha a nacionalizmus zsarátnoka csak enyhén világol, maga igyekszik felszítani azt valamiféle ellenségkép feltálalásával. Meglehet, csak azért, hogy saját munkája eredményeit-érdemeit kellően felnagyítsa. Mert ugyan mi történne, ha egyszer kiderülne: véres-verejtékes háborúság nélkül is lehet értelmes kompromisszumokat kötni a csehekkel, akik nem akarják mindenáron eltiporni a szlovákság azon jogát, hogy saját ügyeiről maga döntsön... S mi lenne, ha egyszer azt is elmondaná, a szlovákiai magyarság épp annyi esztendeje állampolgára ennek az országnak, mint a szlovákság, s azóta ezért az országért dolgozik, és még egyetlen egyszer sem szakadt el tőle, egyetlen egyszer sem rajzolta át az országhatárokat saját kénye-kedve szerint... Arra már gondolni sem merek, hogy egy hétvégi tévétraccsban azt is elmondhatná: ezeket a magyarokat is megilleti a saját dolgaik alakításába való beleszólás joga, ha minket, szlovákokat megillet... Zsidóztak, magyaroztak, szabadkőműveseztek, fasisztáztak az elmúlt esztendőben nemzetféltő szlovákok épp elégszer. Tanulságnak is épp elég, hogy olyan embereket illettek a "Júdás" jelzővel, akikre éppenséggel büszkének kellene lenniök (Fedor Gálra, Peter Zajacra, Peter Tatárra gondolok). Kusý professzor urat éppenséggel lefasisztázták, s bár szárnyaló és szabad szellemű, nem választották újra a Komenský Egyetem rektorává, mert nem volt elég nemzeti... Úgy tűnik, a szlovákiai hatalom csak nemzeti hatalom lehet; gazdasági törekvések szempontjából e nemzeti jelleghez itt és most a szocialista jelleg próbál testet ölteni (Mečiar vagy a KDM programja). A kettő együtt: nemzeti szocializmus. Volt már ilyen a történelemben, s amikor aztán ez az irányzat kiteljesedett, nemsokára lett önálló Szlovák Állam is. Úgy látszik, egy kis fasizmus nélkül azért még most sem megy a dolog... (De mintha ez nem lett volna benne egykor egy Mečiar nevű képviselőjelölt programjában.) Uff, ahogy indiánul mondják. N. GYURKOVITS RÓZA
