A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-15 / 11. szám
SZABADIDŐ hozzá ösvény. Éppen azért tartották jónak a helyet. Hadd gyötrődjön az apa teste-lelke, amíg célhoz ér! Most kimutathatja a szeretetét, ragaszkodását! Persze, ha egyáltalán eljön a fiáért... A bunkert szinte teljesen benőtte a növényzet, bejáratát nem fedte semmi. Rozsdás vaslétra vezetett a föld alá, majd nehéz, vastag vasajtó következett, amely egy nappali nagyságú helyiséget zárt el a külvilágtól. Az ajtóban kívülről benne volt a fényét vesztett kulcs. A zár, ha nehezen is, de működött. Körülülték a helyiség korhadófélben lévő asztalát, és megbeszélték a további teendőket. így állapodtak meg: Péntek este feljönnek a bunkerhez - útközben jól látható jeleket hagynak maguk után, hogy Pista apja a fiához találjon és a fiút a két segítőtárs bezárja a lenti helyiségbe. A kulcsot a zárban hagyják. Majd az emberrablók lemennek a városba közölni az apával a tényállást. Valami ilyesmit: "Ha vissza akarja kapni a fiát, hozzon erre és erre a helyre ötszázezret! Hagyja ott a pénzt, és menjen haza! Fél órán belül megtelefonáljuk, hol találja a fiát! Ha értesíti a rendőrséget, a fiacskáját nem látja többé!" Miután megtelefonálták, hogy hol található Pista, biztonságba helyezik a pénzt és hazamennek. A többi már apa és fia dolga! Amennyiben az apa nem hozná el a váltságdíjat, azonnal visszamennek a fiúért, hogy még aznap az apja képébe vághassa: csupán blöff volt az egész, és most végre mindennel tisztába jött! Elérkezett a péntek. Ismét a haverjuk tragacsával mentek a bunkerhez. A két segítőtárs mosolyogva zárta Pistára a nehéz vasajtót, majd vidáman elindultak, hogy végrehajtsák a tervet. A fiú magára maradt. Az asztalnál ücsörgött, melyen viaszba tapasztott, fehér gyertya pislákolt. Merengve nézte a táncoló lángot. Apjára gondolt. Néhány órán belül mindenre fény derül. Megtudja, szerették-e eddig, vagy csupán kirakatbábunak tekintették? Az asztal hideg lapjához nyomta az arcát, és a mélyen búgó csendet hallgatta. A két barát izgatottan heherészett a kocsiban. Siettek, előre élvezték a jó heccet, tetszett nekik a játék, időnként kibukkant az út a hegyek közül, s felvillantak a város pislákoló fényei. Aztán az egyik éles kanyarban az ősöreg tragacs fékberendezése felmondta a szolgálatot... Iszonyú robaj, felcsapó lángok. Az álemberrablók a helyszínen szörnyethaltak. Illusztrációs fotó: M. Borský A KLINIKA a képernyőn és a klinika a valóságban Fehér és kék köpenyek, zöld fenyők, csupaszív történetek, ráadásul csupa jó, népszerű színész - valóban hiteles kórházi környezet és igazi műtétek. A helyszínt a forgatókönyvíró választotta. Herbert Lichtenfeld újságíró korábban különböző riportok kapcsán bebarangolta a Fekete-erdo vidékét, s egy nap egy gyönyörű völgyben találta magát. A táj elvarázsolta, később házat bérelt a környéken, s nyaranta egy-két hetet töltött a Freiburgtól alig tizenhét kilométernyire elterülő Glottertal ban. A völgy panorámáját — a táj szépsége mellett - egy jellegzetes fekete-erdei stílusban épült emeletes ház uralja. Ez a glotterbadi gyógyklinika, mely később A klinika című sorozat szereplőivel telt meg. Ám amikor Herbert Lichtenfeld először pillantotta meg a festői völgyet, meg nem sejtette, hogy évek múltán ez a táj sorsdöntő szerepet játszik életében. A klinika története ugyanis két dologgal kezdődött. A Csehszlovák Televízió Kórház a város szélén című sorozatával, mely nemzetközi diadalútja során az NSZK televíziójában is jelentős közönségsikert aratott, és Wolfgang Rademann producerrel, aki mögött már számos televízió-sorozat sikere állott. Rademann a csehszlovák sorozat sikerét látva, úgy határozott, elkészíti a maga kórházsorozatát. A választást megkönnyítette, hogy a kiszemelt festői szépségű épület amúgy is kórház volt a Württemberg tartományi biztosítóintézet szanatóriuma, mely az 1243 méter magas Kandel-hegy lábánál, rendkívül tiszta környezetben és jó levegőben áll. A százhatvankétágyas kórházban elsősorban szív, vérkeringési zavarokban és magas vérnyomásban szenvedő betegeket kezelnek, napi 133 márka 98 pfennigért. A százhatvankét beteget száztizenöt tagú kórházi személyzet látja el, s a szanatórium igazgatónője, dr. Reinhild Böhnel ismert nevű orvos. Az igazgatónő örült a televíziósoknak: "Még akkor is, ha csak díszletet jelentünk a sorozathoz - mondta —, még akkor is csak hasznunkra válhat a dolog. És nem tévedett. A klinika adásai nyomán a glotterbadi szanatórium a legnépszerűbbek egyike lett, s a betegek akár hónapokat is hajlandók várni, csak hogy ide kerülhessenek... A HÉT 31
