A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-03-15 / 11. szám

TANÁCSADÓ JOGI TANÁCSOK S. O. S. jeligével olvasónk azt írja, hogy 1989 szeptemberében a férje 79 éves, egyedül élő nagyapja azt ajánlotta ne­kik, hogy költözzenek be a háromszo­bás üres lakásába, mert már 11 éve öz­vegy, és öt gyermeke közül egyik sem törődik vele. Oda is költöztek, és meg­állapodtak abban, hogy ha egy évig ren­desen ellátják őt koszttal, mosással, ta­karítással, akkor rájuk íratja a házát. A gyermekei továbbra sem jártak hozzá, csak egy év múlva, 1990 október végén kezdték őt látogatni, és olvasón­kat — amikor egyedül volt otthon a négyéves gyermekével — háborgatták a lakásban és tettleg is bántalmazták, amiért fel is jelentette őket a rendőrsé­gen. Legutóbb az öregurat a gyermekei elvitték hazulról és beadták egy nyug­­dijasotthonba. Most pedig felszólították olvasónkat, aki most várja második gyermekét, hogy férjével és kislányával együtt költözzenek ki a lakásból, mert a házat el akarják adni. Olvasónk azt kérdezi, hogy nem ne­kik van-e elsőbbségük a ház megvéte­lére? És nem kellene-e számukra meg­felelő pótlakást nyújtani ahhoz, hogy ki­költözzenek? Mitévők legyenek? Ha a nagyapa olvasónkat a családjá­val behívta és befogadta a családi há­zába, akkor erre joga volt, és olvasónk­nak családjával együtt lakáshasználati joga keletkezett. A lakásból nem lehet őket kiutasítani, vagy kiköltöztetni. Ezt csak a nagyapa kérhetné bírósági eljá­rásban, s olvasónkat csak bírósági íté­lettel lehetne arra kötelezni, hogy kiköl­tözzenek, s ebben az esetben is csak ak­kor, ha megfelelő pótlakást kapnak. A nagyapa gyermekeinek vagy rokonainak ilyen joguk nincs. Ami a nagyapával kötött szóbeli megállapodásukat illeti, hogy az eltar­tása fejében rájuk íratja a házát, ez saj­nos nem kényszeríthető ki. Mert az olyan eltartási szerződést, amelyben az eltartott a házát az eltartás fejében az eltartóknak adja, írásban kell megkötni, és — minthogy ingatlanról van szó — ennek érvényességéhez az is szükséges, hogy a szerződést a közjegyző regiszt­rálja. Olvasónknak így a házhoz, illetve en­nek tulajdonához semmi joga nincs, ter­mészetesen nincs elsőbbségi (elővételi) joga sem, ha a ház eladásra kerül. A házat a nagyapa bárkinek eladhat­ja, vagy el is ajándékozhatja, de az ilyen szerződést is írásban kell megkötni és a közjegyzőnek kell regisztrálnia. Elha­lálozása esetén pedig vagyona (így a há­za is) a törvényes örököseire, tehát a leszármazottaira (gyermekeire, s ha ezek közül valamelyik már előbb meg­halt, ennek gyermekeire, tehát a nagya­pa unokáira) száll. A ház eladása esetén az új tulajdonos is csakis a törvényes úton adott felmon­dás alapján kérhetné, hogy olvasónkat és családját kötelezzék a kiköltözésre, de ekkor is megfelelő pótlakást kell e­­lőbb kapniok. Dr. B. G. AZ ORVOS VÁLASZOL Cukorbajjal négy keréken "A. Hétben s régebben az Új Szóban is olvashattunk arról, hogy ha a cukorbajos gépkocsivezetőt orvosa rendszeresen el­lenőrzi és úgy látja, kordában tudja tar­tani betegségét, hozzájárulhat ahhoz, hogy meghagyják a jogosít\’ányát," írja P. K. r.-i olvasónk. "Mi történik azonban, ha romlik az egészsége, és esetleg vezetés közben kómába esik?" Nem csak a cukorbetegeknek, hanem környezetének is tudnia kell, hogyan háríthatók el az anyagcserében bekö­vetkezett hirtelen zavarok miatt fenye­gető veszélyek. Azt az állapotot, ha túl sok vércukorcsökkentő inzulin vagy túl kevés szénhidrát (cukor) jut a szerve­zetbe, esetleg ha túlságosan nehéz munkát végez a beteg, s ennek követ­keztében a vér cukorszintje a szokvá­nyos érték alá süllyed, hipoglikémiának nevezzük. Ezt gyengeség, éhségérzet, végtagre­megés, hideg veríték, szapora szívverés, főfájás, idegesség és látásromlás jellem­zi, ami az országúton már önmagában is komoly veszélyt jelent. Ily állapotban a beteg ingerlékenyebb, veszekedős, durva a környezetével szemben, néha csak nehezen vagy egyáltalán nem vá­laszol a feltett kérdésekre. Súlyosabb esetben izomrángások, görcsök állhat­nak be, amit tudatvesztés válthat fel. A hiperglikémia a szokványosnál ma­gasabb vércukor szintet jelent. Ilyenkor is eszméletlenségig fokozódhat a rosszullét, ha a beteg nem kap inzulint. E hormonra a cukorbetegnek folyama­tosan szüksége van, mert a szervezet cukorgazdálkodásának felügyelője. A cukorbeteg maga is eldöntheti, ve­zethet-e. Nyugodtan ülhet volánhoz az a cukorbajos vezető, akinek állapota oly kielégítő, hogy csak diétás étrendjét kell betartania, gyógyszerre vagy inzu­linra nem szorul. Aki azonban tablettát szed, számolnia kell azzal, hogy hosz­­szabb, kimerítőbb utazás során süllyed a vér cukorszintje. Ily esetben a gyen­geség, verítékezés és látászavar lassan következik be, a vezető idejében leál­líthatja kocsiját, hogy megpihenjen és rendbehozza állapotát. Ha nem túl gyors a vércukorszint-süllyedés, a beteg a rosszullét kezdetén egy karéj kenyér­rel, folyadékban feloldott cukorral se­gíthet magán. Igen gyors vércukorszint-süllyedés állhat be, ha az inzulinnal kezelt beteg munka vagy vezetés közben nem tartja be az étkezések órarendjét. A hipogli­­kémiás eszméletlenség villámszerűén lepheti meg a gépkocsivezetőt, aki így önmagán kívül másokat is veszélybe so­dor. A cukorbajos gépkocsivezető tartson készenlétben szénlüráttartalmú ételt és italt (pl. kenyeret, teát), s ennek elhe­lyezéséről útitársát is tájékoztassa. Uta­zás előtt ne egyen kevesebbet mint más­kor és ne adagoljon magának több in­zulint, mint amennyit a szakorvos ren­delt. Óránként egyék valami csekélysé­get és kétóránként szénhidráttartalmú ételt. Éjszakai vagy akár hosszabb nap­pali túrákon, ha lehet, más személlyel felváltva vezessen. A gyógyszeradagolás időpontját is szigorúan be kell tartani. A gépkocsi sebessége sohase haladja meg azt a biztonságos határt, amelynél rosszullét esetén a legrövidebb időn be­lül le lehet állni. Jól tenné minden cu­korbeteg, ha személyi igazolványában külön lapot tartana, amely eszméletlen­ség alkalmával betegségéről és annak ellátási módjáról tudatná útitársait vagy másokat, akik segítségére sietnek. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY (Fotó: Krascsenits Géza) A HÉT 23

Next

/
Thumbnails
Contents