A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-03-15 / 11. szám

MINERVA

folyamatosan változott, átmentek egymásba, úgy, hogy az egész alakzat színe meg-megváltozott. Ilyen látványban van részünk a tévé műholdas felvételeit látva, vagy a gyöngyház körömlakk felrázása közben. A jelenség gyönyörű volt, de csak néhány másodpercig volt mellettem, majd szép lassú sétatempóban áthaladt a halion, és eltűnt a nyitott konyhaajtóban. Felpattantam, hogy utána nézzek, de a konyhában már nem volt. Ekkor a ház sarkát megkerülve igyekeztem megkeresni. Közben kiáltottam a szüleimnek, hogy jöjjenek, nézzék, merre tűnt. Legnagyobb meglepetésemre a nyitott konyhaablakon lévő műanyag szúnyoghálónak semmi baja nem történt. Ellenben a szomszéd kétségbeesetten mondta, hogy a százliteres pévécé víztároló edénye, ami színültig volt vízzel, érthetetlen módon deformálódott, és eltűnt belőle a víz, a házban pedig minden villanykörte kiégett.

A gömbnek határozott kontúrja volt. Körülötte mintha halványabb fehéres, átlátszó színű burok lett volna.

(Dr. K. Éva, Budapest)

A gömbvillám haragszik

"1929 májusában, egy nagy zivatar idején, hajnali három órakor apám el akart menni a szomszéd városba, de a zivatar miatt nem tudott elindulni. Bejött, és leült az ágyam mellé. A szobában egy rádióantenna volt kifeszftve. Az antennakábelt az ajtó fölött levő szemöldökfán egy furaton húzták keresztül. Hirtelen ezen a furaton egy hosszú, szalagszerű, fényes valami jelent meg, és egyre nőtt. Akkorára nőtt, mint egy kerékpár kereke. Ez a nagy gömb az antenna drótján haladt apám feje felé. Lenyomta a fejét, majd az ablak előtt hatalmas csattanással szétdurrant. A robbanás után a rádió darabokra esett szét, a vekker csörögni kezdett, és még a petróleumlámpla is elaludt. A gömb átlyukasztotta a faajtót, s a mellettünk lévő üzlethelyiségben nagy füst és tűz keletkezett. A szüleim az ablakon keresztül menekítettek bennünket. A házunk megsérült."

{Sch. Jánosné, Szeged)

"1934-ben, egy meleg nyári napon többen összegyűltünk a faluban táncolni. Egy kis felhő volt az égen, abból villámok csaptak ki. Váratlanul, minden előzmény nélkül egy hatalmas csattanást követően a nyitott ablakon berobbant egy gömbvillám a szobába, kidobott az udvarra egy legényt, a többieket pedig felborította. Körbeszaladt a fal mentén, magához rántott egy vasvillát, majd eltűnt. Az ijedségen kívül senkinek semmi baja sem lett. Amikor megnyugodtunk, folytattuk a táncot. Az egész talán három-négy másodpercig tartott."

(D. Lajos, Prügy)

A gömbvillám tetszeni akar

"1966 decemberében egy nap este mentem hazafelé. A földet összefüggő hótakaró borította, a fák zúzmarásak voltak, ragyogott a telihold. A hidegen szikrázó csillagos égbolton egy felhő sem volt sehol. Amikor az utcánkhoz értem, önkéntelenül a közeli erdő felé pillantottam. Az erdő irányában, az utca végén egy körülbelül ötven centiméter átmérőjű, gömb alakú testet láttam lebegni. Gyönyörű színekkel ragyogott. Fényét mintha kék, vörös, lila, sárga színekből keverték volna össze. Nem világított erősen. A házak felé lebegett. Amikor a mi házunkhoz értem, a gömb is leereszkedett - kikerülve a fák ágait - a mögöttünk levő ház udvarára. Itt lebegett egy darabig közel a földhöz, majd rézsútosan, de egyenes irányban szállt fölfelé. Addig néztem, míg el nem tűnt a szemem elől."

(K. Gizella, Kisújszállás)

"1964 júniusában éjszakai műszakban dolgoztunk, amikor hatalmas vihar tört ki. Felhőszakadás-szerű eső zuhogott, a villámlás és mennydörgés szinte pillanatokra sem szünetelt. Többedmagammal egy földig üveges, széles bejárati ajtó mögött álltam és figyeltük az égi háborút. Ekkor - nem tudom, honnan - egy futballlabda nagyságú, színes gömb gurult elő. Nem a földön, hanem mintegy fél méternyire felette lebegett. Nem egyenletesen, simán haladt, hanem inkább szökellve, ugrándozva. Csodálatos szép színei voltak, a lila, a kék és a sárga több árnyalatát láthattuk. Talán öt métert gurult előttünk, aztán eltűnt a látóteremből; én az ítéletidő miatt nem mertem kilépni a szabadba, hogy láthassam, mi lesz vele."

(S. Istvánná, Várpalota)

A gömbvillám bűvészkedik

"Egy nyári zápor után fél órával - amikor már nem kellett félni újabb esőtől — hazafelé mentem az utcán. A zápor idején erősen dörgött és villámlott, de ekkor már ragyogóan sütött a nap. Nem is tudom, volt-e egyáltalán felhő az égen. Váratlanul velem szemben, körülbelül harminc centiméterre a fejemtől megpillantottam egy teniszlabda nagyságú, világospiros gömböt, ami lassan a derekamig ereszkedett, talán egy pillanatra meg is állt, majd miután a hátam mögött megkerült, a mellettem levő árokba gurult. (Addigra leért a földre.) Az árok aljában egyszerűen eltűnt. Nem éreztem hőt; sem hangot nem adott, sem formáját nem változtatta meg a jelenség. Az árokhoz érve nem sistergett. Abban a pillanatban, amikor a gömb eltűnt, legalább három vedernyi víz zúdult a nyakamba, szerintem az égből. De csak azon a körön belül, ahol körbejárt a villám. Nem eső esett, mert sehol máshol nem volt vizes, de engem tetőtől talpig végigöntött a langyos, nyáriesőszerű víz. Ezután odajöttek hozzám az asszonyok, akik látták, hogy mi történt velem, és kérdezték, hogy nincs-e valami bajom, és megtörülgettek. Tízéves lehettem, amikor ez történt."

(Cs. Gézáné, Újrónafő)

"1937-ben vendégségben voltunk egy ismerősünknél. Nyár volt, s a hirtelen jött zápor alatt a nyitott ablakon át egy labda nagyságú tűzgömb röpült be a szobába. Szikrázóan fényes volt. Amilyen gyorsan jött, olyan szempillantás alatt el is tűnt a nyitott ajtón át. Jól emlékszem arra is, hogy az ajtó melletti falon volt egy falióra, láncon függő két ólomsúllyal. Amikor a vihar elmúlt, észrevettük, hogy az óra áll. A házigazda odament, hogy felhúzza. Meglepetésünkre a kezében úgy megnyúlt a láncon lógó súly, mint egy kígyóuborka. Az óra akkor állhatott meg, amikor a gömbvillám elvonult, mert háromnegyed kettőt mutatott. Később, amikor már készültünk hazafelé, akkor vettük észre, hogy az óra acélból készült apró láncszemei is megnyúltak. Eredetileg barnás volt a színük, a történtek után pedig szürkés lett.

(M. Ferencné, Dorog)

A HÉT 21