A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-15 / 11. szám
MESTEREK, TANULÓK, SEGÉDEK Az 1848/49-es magyar szabadságharc idejéből egy érdekes és figyelemre méltó rendelet került hozzánk, melyet Klauzál Gábor, a Batthyány-kormány földművelési, ipari és kereskedelmi minisztere bocsátott ki 1848. június 9-én, nem egészen három hónappal a márciusi forradalom kitörése után. Ebben a régi céhszabályokat módosítja és mindjárt az első pontban leszögezi: Az iparos tanulóktól, kik ezentúl "inas" néven nem hívhatnak, szegődési díjul csak egy pengő forint vétethetik. Tehát 143 évvel ezelőtt már megtiltották az inas szót, ennek ellenére ez tovább élt a köznapi beszédben és az irodalomban is, és csak az 50-es 60-as években (e században) terjedt el az ipari tanuló kifejezés. A második és harmadik pont a mester és a tanuló viszonyát rögzíti. A tanulókat a mesterek szorosan csak a mesterséghez tartozó munkákhoz alkalmazhatják, cselédi szolgálatokra általában nem szoríthatják, és a mester segédei vagy családtagjai ruhái tisztogatására, küldözgetésekre semmi szín és ürügy alatt nem kötelezhetik. A tanulóknak csak olyan munkákat adhatnak, amit korukhoz képest testi erejüket fölül nem múlják és naponként, ha még 14. évüket nem töltötték be, kilenc óránál többet nem dolgozhatnak. Ezeket a haladó törvényeket talán sohasem vették komolyan a mesterek, különösen a szabadságharc bukása után, de még e században a húszas, harmincas években sem. Számos idős mesteremberrel beszélgettem inaséveik keserveiről, sokan elpanaszolták, milyen, a szakmához nem tartozó lealacsonyító munkákat végeztettek velük, sőt, még a segédek is kihasználták, meg is verték őket. Persze ez alól is voltak kivételek, mestere és segéde válogatta. A jó mester igyekezett átadni tudását és tapasztalatát, a kontár az inasban csak az olcsó segédet látta. A rendelet túlnyomó része a segédek és a mesterek jogaival és kötelességeivel foglalkozik. A felszabadított segéd minden őt megillető jogot megkapott, de a rendelet figyelmeztet, hogy: minden egyéb, eddig a felszabadítás körül a segédek között divatozott, szertartások és lakomázások ezentúl megszűntetnek! Minden segéd a céhmesterek beleszólása nélkül maga választhat műhelyt, mestert vagy gyárat, ahol a munkaadókkal megegyeznie sikerült. "Heverő napokat" tartani nem szabad. A napi munka ideje 11 óra, ebbe beleszámít a reggeli és az ebéd "nyugórája" is. Mind a mestertől, mind a segédtől megköveteli a mostani idők műveltségének szelleme, hogy egymás irányában, mint szabad egyének illedelem-KINCSÖNK AZ ANYANYELV mel, kölcsönös méltánylással viseltessenek... a családi viszonyban divatozó "tegezés" helyett az "önözés" illeti mestereik részéről a segédeket is. Az a mester, ki segédeit saját lakásán óhajtja elhelyezni, köteles egészséges és lakható helyet jelölni ki - különösen tiltatik, hogy padlásokon, pincékben és télen fűtetlen helyeken, vagy olyan műhelyekben, hol a munkákkal járó bűz az egészségnek ártalmas, helyezzék el. Nem engedhető meg, hogy a mester az egészségtelen lakással veszélyeztesse az iparos fiatalság testi épségét. Segédeitől a mester az üzlethez tartozó, vagy azzal kapcsolatban álló olyan munkákat kívánhat, melyet az emberi erő vagy az egyes segédek egyéni testi alkotása, egészségének megromlása, veszélye nélkül elviselni képes. Például, ahol a munkák teher emelésével járnak, ott egy mázsányinál nagyobb súlyok még a legerősebb segédekkel való hordatása is tilos. De a műhelyi munkában válogatni nem szabad. A munka nem lévén szégyenftő, annak egyik vagy másik ágát átallani, sajnálatos bal- vagy előftélet, vagy elbizakodott nyegleség, minden esetre valóban szégyenletes lélekbetegség. Ehhez hasonló, ízes magyarsággal fogalmazott kitételek találhatók a több mint hét oldalas rendeletben, mely a céhek munkáját igyekezett korszerűsíteni, de ez csak a kiegyezés után valósult meg, és akkor sem Klauzál Gábor elképzelései szerint. OZSVALD ÁRPÁD XXII. KAZINCZY NAPOK 1991. március 21-23. Kassa, Hutník szálló Rendező: A Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága. Társrendezők: A Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség, az SZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma, valamint a kerületi pedagógiai intézmények. A tervezett műsor: 1991. március 21., csütörtök 14.00 - A magyarság településszerkezete a Kárpát-medencében (Kristó Gyula) 15.00 - Török népek a Kárpát-medencében -az avaroktól a kunokig (Mándoky Kongur István) Kb. 18.00-ig - Vita 1991. március 22., péntek 9.00 - Szlovákia magyarlakta területe egyes helységneveinek eredete (Vörös Ottó) 10.00 - Hivatalos helynévadás (Mező András) Kb. 13.00-ig - Vita 15.00 - A szép magyar beszéd országos versenyének döntője; közreműködnek a Jókai Napok győztesei 1991. március 23., szombat 8.00 - A szép magyar beszéd versenyének értékelése - díjkiosztás A nyelvjárásgyűjtő pályázati felhívás értékelése - díjkiosztás 9.30 - A kiejtési és nyelvhasználati versenyek tapasztalatai (Wacha Imre) 10.30 -- Az iskola - pedagógus és diák — nyelve (Kovács László) Korreferátumok, vita; kb. 13.00-kor befejezés. Műsorváltozás lehetséges. A HÉT 19
