A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-04 / 1. szám

Kő Kövön... A csejtei vár Tekintélyes rom a Kis Kárpátok nyúl­ványain Csejte vára. A falu (Csejte, Čachtice) még síkságon fekszik (talán már inkább dombvidéken), s kopár sziklákról őrzi a rom. Jó messziről lát­ja az érkező, pedig mindössze három­százhetvenöt méter magasan áll, a Csejtei karsztvidéken. Legbiztonságosabban Vágújhely (Nové Mesto nad Váhom) felől köze­líthető meg. Autóval is járható úton, csaknem a bejáratig hajthatunk. Per­sze, ez csak a kényelmesebbeknek ajánlott. Az igazi "bakancsos turista" Vágújhelyről gyalog indul várvételre, s Višňové faluból felkanyarodva mássza meg a falakat. Csejtéből pedig a gyerekeknek is kellemes séta a túra. A laza, pihenőkkel tarkított túra al­kalom lehet arra is, hogy a vár törté­netét felidézzük. Szombathy Viktor könyvéből (Száll a rege várról-várra) és a Vár túrák kalauzából már előre készülhetünk. Csejte esetében pedig érdemes elolvasni a vár úrnőjével, Báthory Erzsébettel foglalkozó köny­vek valamelyikét is. A Hontpázmány nemzetségbeli Kázmér kezdte építeni. Egy időben a hatalmas úré, Csák Mátéé is lett. A Vág menti tizenöt vár egyikeként bírja Stibor is. Sokáig — egészen a Zrínyi- Nádasdy összeesküvés leleplezéséig a Nádasdyak kezén volt. 1708-ban de la Motte brigadéros egy nap alatt kuruc kézre kerítette. A Rákóczi szabad­ságharc leverése után a vár lassan pusztuló rommá vált. Csejte vára fon­tos helyen álló erősség volt, de sokáig sosem volt védhető. Ivóvize ugyanis nem volt, tehát könnyen bevették a tá­madók A közeli falvak lakói főleg az idő­sebbek, még ma is tudnak törté­neteket mesélni a várról. Alagutakat említenek, amelyek a várból Csejtére vezettek, ám a legtöbb rege, monda témája Báthory Erzsébet. Igaz, hogy a kegyetlenkedéseiről híressé — sőt hírhedté — vált úrnő viselt dolgairól pontos adatokat nem tudhatunk meg. Vigaszunk lehet az, hogy erről pon­tossággal az irodalom sem igazít el. Szájhagyomány útján kerülhettek az adatók Fényes Elek geográfiai szó­tárába is: "Báthory Erzsébet vala az a szörnyeteg, ki arczáját, szépsége s if­júsága fentartásáért, meleg vérrel akarván mosni, titkon mintegy 300 le­ányt megöletett, de borzasztó vétke kitudatván gr. Thurzó nádor által fog­ságba tétetett, s örökös tömlöczre ítéltetett." A börtön a csejtei vár volt, az örö­kös fogság pedig három évig tartott. Báthory Erzsébet saját várában-bör­­tönében halt meg. Hol volt a vérfürdő; fürdött-e egyáltalán szüzek vérében a fiatalodni vágyó asszony? Hány áldozata volt? Háromszáz? Hatszáz? A hozzáférhe­tő irodalom állít is, tagad is. Egyet vi­szont bizton megállapíthatunk: Bát­hory Erzsébet szép nem volt soha. Er­ről az őt ábrázoló festmény tanúsko­dik. Aki többet szeretne róla tudni ol­vassa el a Labirintus sorozatban meg­jelent "A csejtei várúmő: Báthory Er­zsébet" című kötetet. Tudós alapos­sággal megírt könyv, amely nem csak a kegyetlenkedő asszonnyal és az ese­ményekkel, de a korral és Báthory Er­zsébet környezetével is foglalkozik. Ez emeli ki a többi könyv közül. A múlt, a történelem iránt érdek­lődő turistát ilyen kérdések foglalkoz­tathatták. Biztosan akad azonban olyan is, aki a látvány, az egészséges mozgás miatt keresi fel a romot, amelyben máig jól megkülönböztethe­tők a vár egykori épületei: a palota, a belsővár tornya, a kápolna. A vár környéke védett terület. Nyá­ron is szép a romok tövében megka­paszkodó cserjék látványa, ősszel vi­szont tobzódik a színekben a környék. Lombhullás után pedig — tiszta idő­ben — az egész környék belátható a romokról. (görföl)

Next

/
Thumbnails
Contents