A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-08 / 10. szám
GONDOLKODÓ A NYELVTÖRVÉNY "GYÜMÖLCSEI" A Szlovák Nemzeti Tanács által elfogadott nyelvtörvény 'termése" kezd beérni. E;lső néhány gyümölcse azonban igencsak keserű ízű volt. Nagyon reméljük, hogy az új nyelvtörvény fája nem fog bő termést hozni az efféle gyümölcsből. Ezek a gondolatok az Új Szó 1991. január 31-i "Népszámlálási biztosok - tolmácsszerepben" című cikke olvasása közben ötlöttek fel bennem. Ebben Csizmár Eszter beszélget a közelgő népszámlálásról Rudolf Krčcsal, a Szlovák Statisztikai Hivatal elnökével. Egyik kérdésére válaszolva Rudolf Krč közli, hogy a népszámlálási ívek csak szlovák nyelvűek lesznek, mivel "a nyelvtörvény szerint a hivatalos iratok csak szlovák nyelvűek lehetnek, s így nem nyomtathattunk ki magyar, rutén vagy más nyelvűeket'. Később, a beszélgetés folyamán a statisztikai hivatal elnöke többek között ezt is kijelenti: "idejében hirdetményt teszünk közzé a községekben, amelyből minden fontosat megtudhatnak a lakosok. Mivel ezt is csak szlovákul adhatjuk kii nagy segítséget jelentene, ha az Új Szó magyarul is közölné." Nesze neked, huszadik század vége, nesze neked, Európa Tanács-tagság, nesze neked, felzárkózás a demokratikus eszmeiségű civilizált Európába! Elfogadunk mi minden emberközpontú, humánus irányelvet, amely feltétele az egységes európai házba való bejutásunknak. Lásd a Szövetségi Gyűlés által jóváhagyott alapvető jogokról és szabadságjogokról szóló Alkotmánylevelet. Csak éppen ezeknek az elveknek a kisebbségeket védő kitételei sikkadnak el mindig a törvényhozás göröngyös útján, s ráadásul az ilyen módon megkurtított jogainknak sem szerezhetünk érvényt a gyakorlatban, "épületes" példája államunk "jó" kisebbségpol fókájának a nyelvtörvény, amelyet kellőképpen méltányolt az Európa Tanács közgyűlése elé terjesztett jelentés, hiszen igen magasra értékelte Csehszlovákia nemzetiségi politikáját. Csak azt szeretném tudni, hogy név szerint ki volt az, aki közülünk ilyen felfogásban tájékoztatta az Európa Tanács e jelentés elkészítésével megbízott képviselőit. Elhangzanak persze olyan vélemények is, hogy az Európa Tanács tagsága bizonyos kötelezettségekkel jár Csehszlovákiára nézve, és a nemzetközi hatások elindítanak egy pozitív folyamatot, amely helyzetünk lassú, fokozatos javulásához vezet. Az ilyen jellegű érvelés azonban számomra nagyon ingatag. Én ugyanis nem hiszek abban, hogy a külföldi közvélemény helyettünk orvosolja majd sérelmeinket. Annál is inkább nem, mert amint a Strasbourgban előterjesztett jelentésből is látni, ügyes szervezéssei még ez is manipulálható, és nem feltétlenül tükrözi a valóságot. A Strasbourgi Parlament nálunk nem töltheti be a hatóság szerepét, nem adhat ki számunkra kötelező érvényű határozatokat. Nem avatkozhat be ügyeinkbe direktív módon, csak bizonyos irányelvek betartását javasolhatja az Európa Tanács tagállamainak. Azok a törvények viszont, amit nálunk jóváhagytak, hosszú évekig döntően befolyásolják életünket. Amennyiben számunkra rossz törvényeket szavaztunk meg, úgy azok hatályuk vesztéséig jogos hivatkozási alapul szolgálnak a nemzetiségünket sújtó diszkrimináló intézkedésekhez. Ezért kérem képviselőinket, alaposan vegyék fontolóra, mire adják és mire nem adják szavazataikat. Negyvenöt év tapasztalata igazolja, hogy az elvtelen meaalkuvás mindig megbosszulta magát. Bizonyos esetekben hatásosabb az ellenvélemény nyílt kifejezése, mint a kishitű beletörődés. Természetesen egyértelmű számunkra, hogy nemzetközi normák és nemzetközi felügyelet nélkül, csak saját erőnkből, nem vagyunk képesek megnyugtatóan rendezni nemzetiségünk helyzetét. Ahhoz viszont, hogy lehetővé tegyük a nemzetközi szervek, fórumok támogatását a kisebbségvédelem területen, szükséges a mi tudatos, célirányos és összehangolt politizálásunk. Együd László Gyors Szünet nélkül esik a hó. Zord, hideg az idő. Az egyik dél-szlovákiai vasútállomás pénztára előtt néhány didergő utas menetjegyet vált a késő délutáni gyorsvonatra. A kioszk üveglapja mögött fiatal, csinos hölgy var türelmesen vevőire. Az érdeklődés nem nagy, az emberek általában reggel vásárolnak újságot. Nézem a kioszk kínálatát, a sok szlovák lapot és folyóiratot, alig iátok közöttük magyar újságot. Kérdem az újságárus hölgytől a nagy többségében magyar lakosságú vidéken:- El tudja adni a szlovák lapokat?- Nem - hangzik az egyszavas válasz.- Akkor miért rendel annyit?- Nem én rendelem. A központ küldi. Nagy részük megy a remittendába. Az én dolgom csupán annyi, ,vonatra hogy jelzem, melyik lapból kellene több.- Figyelembe veszik?- Néha.- Beleolvas a magyar lapokba? Az egyikben a falujáról írtak!- Nem olvasok magyar lapokat. Nehezen olvasok magyarul. Szlovák iskolába jártam.- Ön magyar?- Az voltam, míg nem írattak be a szüleim szlovák iskolába.- A magyar gyereket azért íratják oda, hogy nehezen vagy egyáltalán ne tudjon olvasni magyarul?- Csehszlovákiában élünk, alkalmazkodnunk kell!- Ezt hogyan értsem?- Szlovák iskolába adtak, szlovák lettem. A fér em magyar, otthon magyarul beszéünk, de ő is szlováknak vallja magát. Jönnek, mondják nekünk sokan a másféle felfogást, az anyanyelvű iskola fontossávárva gát, de én nem hagyom megg>5zni magam. Az én gyermekeim is szlovák iskolába járnak. Tudja, a nővérem megpróbálkozott a magyar iskolával, de hamar kivette onnan a gyerekét, mert csupa rossz jegyet kapott. Átíratta szlovákba, ahonnan csupa egyes osztályzattal tér haza. Érti maga ezt? Meg tudja magyarázni? Az anyanyelvű iskolában bukásra állt, a szlovákban meg jeles tanuló lett...- Értem, hogyne érteném - mondom szomorúan a csinos újságárus hölgynek. - Magyarázatképpen pedig annyit, hogy én is így osztályoznám a magyar gyerekeket, ha szlovák tanító lennék... Többre nem futja az időből. A gyorsvonat érkezesére figyelmeztetnek. Csak szlovákul a nagy többségében magyar lakosságú vidéken. Mécs József A HÉT 5
