A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-01 / 9. szám
TANÁCSADÓ JOGI TANÁCSOK "Álláskereső" jeligével előző tanácsainkban ismertettük a "Foglalkoztatási törvény" rendelkezéseit és az újonnan létesített járási munkahivatalok szerepét az állás- illetve a munkaközvetítés terén. Azoknak az álláskeresőknek, akiket a hivatalnál vezetett jegyzékbe felvettek és akiknek az írásbeli kérelmük beadásától számított hét naptári nap alatt nem tudnak megfelelő alkalmazást közvetíteni, vagy számukra az újabb megfelelő alkalmazásra átképzést biztosítani, anyagi támogatás (munkanélküli segély) jár. Ez a segély annak jár, aki az állásközvetítés iránti kérvény beadását megelőző három évben legalább 12 hónapig volt alkalmazva. A ténylegesen megkövetelt alkalmazási időbe bizonyos pótidőket is beszámítanak, mint pl. a gyermekről a három éves koráig történő gondoskodást, a tényleges katonai (vagy polgári) szolgálat idejét, a jövő hivatásra való felkészülés vagy tanulmány idejét, a szabadságvesztés büntetés letöltött idejét stb. Segély nem jár többek között annak, akinek öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra van igénye, aki tényleges katonai (vagy polgári) szolgálatot teljesít, vagy aki a szabadságvesztés büntetését tölti ki, sem annak, aki az utolsó hat hónapban komoly okok nélkül a munkahelyét ismételten otthagyta. A segélyt nem folyósítják annak, aki 30 naptári napnál hosszabb ideig tartózkodik külföldön. A segélyt külföldre nem fizetik ki. A segély legtovább egy évig jár. A segély összegét a kérelmező utolsó alkalmazásában elért havi tiszta keresetéből számítják ki, az első 6 hónapban ennek legalább 60 százalékát és aztán az 50 százalékát kapja. A Munka- és Szociálisügyi Minisztérium azonban — hirdetménnyel — magasabb összeget is megállapíthat, és lerövidítheti az előzetesen megkövetelt alkalmazás idejét is. A törvény február 1-én lépett hatályba; az átmeneti rendelkezések szerint azoknak a segélyezetteknek, akik az eddigi jogszabályok szerint alacsonyabb összegű segélyt kaptak, az új törvény szerint jár a segély akkor, ha ez számukra kedvezőbb (magasabb). M.A.P. jeligével olvasónk azt írja, hogy 1951. március 28-án elvették a cséplőgépét, amellyel addig dolgozott, és elvitték a rozsnyói traktorállomásra. Azóta nem tudja, mi lett vele, hová lett. Azt kérdezi, hogy nem kérhet-e az 1990. november 1-én életbelépett ú. n. restitúciós törvény alapján kártalanítást? Az idézett restitúciós törvény csak azokra a tárgyakra (ingatlanokra, ingóságokra) vonatkozik, amelyeket az 1959. évi 15. számú kormányrendelet, az 1959. évi 71. számú törvény és az 1948. évi államosítási előírásokra való hivatkozással 1955. után az illetékes ágazati minisztérium által kiadott határozatok alapján vettek el a tulajdonosaitól. Elvett ingóságok esetében a jogos igénylőnek azt is igazolnia kell, hogy az elvett tárgy jelenleg hol (kinél) van. Csak ettől a szervezettől kérheti az elvett ingósága visszaadását. Ha az ingóság már nem létezik, vagy az igénylő nem tudja megjelölni, hogy hol (kinél) van, akkor a tárgy kiadása helyett pénzbeli kártérítés nem jár! Olvasónknak a fenti törvény alapján nincs joga kártalanítást igényelni, mert a cséplőgép elvétele 1951-ben történt, s a törvény csak az említett jogszabályok alapján 1955, illetve 1957 után elvett tárgyakra vonatkozik. "Nyugdíjemelés" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy nem kaphat-e a felesége nyugdíjat, vagy szociális járadékot? Olvasónknak havi 2200 korona öregségi nyugdíja van, a felesége 62 éves, de soha nem volt alkalmazásban, mert a családjáról gondoskodott, így nem kap nyugdíjat. Olvasónk feleségének nem jár sem hitvesi nyugdíj, sem szociális járadék. A hitvesi nyugdíjra ugyanis annak a feleségnek van igénye, akinek férje maga nyugdíjas, s ő maga vagy betöltötte már a 65. életévét, vagy rokkantnak ismerték el. A szociális járadék feltétele szintén a 65. életév betöltése, vagy a rokkantság. Olvasónknak azonban máricus 1- vel emelni fogják az öregségi nyugdíját, mégpedig aszerint, hogy melyik évben állapították meg a nyugdíját. Az 1991. január 29-én kelt törvény szerint ugyanis az 1991. március 1-e előtt kifizetett, és az 1991. december 31-ig is megállapítandó nyugdíjakat havi 8 százalékkal emelik. Az 1978. december 31-ig megállapított nyugdíjakat további 3 százalékkal (összesen tehát 11 százalékkal), az 1979. január 1-től 1985. december 31-ig megállapított nyugdíjakat további 2 százalékkal (tehát összesen 10 százalékkal) és az 1986. január 1-től 1988. szeptember 31-ig megállapított nyugdíjakat pedig további 1 százalékkal (összesen tehát 9 százalékkal) emelik. Az emelés havi összege nem lehet kevesebb, mint 190 korona, ha öregségi, rokkant- vagy a ledolgozott évek szerint járó nyugdíjról van szó, az özvegyi nyugdíjnál 114,- korona, a részleges rokkantnyugdíjnál és a teljes árva gyermekek árvajáradékánál 95 korona, míg a félárva gyermeknél 57,korona. A nyugdíjemelés csak a havi 3800 koronát meg nem haladó nyugdijaknál jön tekintetbe, s a felemelt nyugdíj teljes összege sem tehet ki havi 3800 koronánál többet. Azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek a nyugdíjuk az egyetlen megélhetési forrásuk, a havi nyugdíjat 1440,- Kčs-ra, s ha ráutalt családtagja (felesége, gyermeke) van, havi 2400,Kčs-ra emelik fel. Ezekre az összegekre emelhető fel a szociális járadék is. Minthogy olvasónk nyugdíja a felemelés után ezt az összeget meg fogja haladni, erre a további felemelésre nincs igénye. Dr. B. G. Fotó: Krascsenits Géza A HÉT 23
