A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-03-01 / 9. szám

TANÁCSADÓ JOGI TANÁCSOK "Álláskereső" jeligével előző taná­csainkban ismertettük a "Foglalkozta­tási törvény" rendelkezéseit és az újonnan létesített járási munkahivata­lok szerepét az állás- illetve a mun­kaközvetítés terén. Azoknak az álláskeresőknek, akiket a hivatalnál vezetett jegyzékbe felvet­tek és akiknek az írásbeli kérelmük beadásától számított hét naptári nap alatt nem tudnak megfelelő alkalma­zást közvetíteni, vagy számukra az újabb megfelelő alkalmazásra átkép­zést biztosítani, anyagi támogatás (munkanélküli segély) jár. Ez a segély annak jár, aki az állás­­közvetítés iránti kérvény beadását megelőző három évben legalább 12 hónapig volt alkalmazva. A ténylegesen megkövetelt alkal­mazási időbe bizonyos pótidőket is beszámítanak, mint pl. a gyermekről a három éves koráig történő gondos­kodást, a tényleges katonai (vagy polgári) szolgálat idejét, a jövő hiva­tásra való felkészülés vagy tanulmány idejét, a szabadságvesztés büntetés letöltött idejét stb. Segély nem jár többek között an­nak, akinek öregségi vagy rokkantsá­gi nyugdíjra van igénye, aki tényleges katonai (vagy polgári) szolgálatot tel­jesít, vagy aki a szabadságvesztés büntetését tölti ki, sem annak, aki az utolsó hat hónapban komoly okok nélkül a munkahelyét ismételten ott­hagyta. A segélyt nem folyósítják annak, aki 30 naptári napnál hosszabb ideig tar­tózkodik külföldön. A segélyt külföldre nem fizetik ki. A segély legtovább egy évig jár. A segély összegét a kérelmező utolsó alkalmazásában elért havi tiszta kere­setéből számítják ki, az első 6 hónap­ban ennek legalább 60 százalékát és aztán az 50 százalékát kapja. A Mun­ka- és Szociálisügyi Minisztérium azonban — hirdetménnyel — maga­sabb összeget is megállapíthat, és le­rövidítheti az előzetesen megkövetelt alkalmazás idejét is. A törvény február 1-én lépett ha­tályba; az átmeneti rendelkezések szerint azoknak a segélyezetteknek, akik az eddigi jogszabályok szerint alacsonyabb összegű segélyt kaptak, az új törvény szerint jár a segély ak­kor, ha ez számukra kedvezőbb (ma­gasabb). M.A.P. jeligével olvasónk azt írja, hogy 1951. március 28-án elvették a cséplőgépét, amellyel addig dolgo­zott, és elvitték a rozsnyói traktorál­lomásra. Azóta nem tudja, mi lett ve­le, hová lett. Azt kérdezi, hogy nem kérhet-e az 1990. november 1-én életbelépett ú. n. restitúciós törvény alapján kártala­nítást? Az idézett restitúciós törvény csak azokra a tárgyakra (ingatlanokra, in­góságokra) vonatkozik, amelyeket az 1959. évi 15. számú kormányrendelet, az 1959. évi 71. számú törvény és az 1948. évi államosítási előírásokra való hivatkozással 1955. után az illetékes ágazati minisztérium által kiadott ha­tározatok alapján vettek el a tulajdo­nosaitól. Elvett ingóságok esetében a jogos igénylőnek azt is igazolnia kell, hogy az elvett tárgy jelenleg hol (kinél) van. Csak ettől a szervezettől kérheti az el­vett ingósága visszaadását. Ha az in­góság már nem létezik, vagy az igénylő nem tudja megjelölni, hogy hol (kinél) van, akkor a tárgy kiadása helyett pénzbeli kártérítés nem jár! Olvasónknak a fenti törvény alapján nincs joga kártalanítást igényelni, mert a cséplőgép elvétele 1951-ben történt, s a törvény csak az említett jogszabályok alapján 1955, illetve 1957 után elvett tárgyakra vonatkozik. "Nyugdíjemelés" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy nem kaphat-e a fe­lesége nyugdíjat, vagy szociális jára­dékot? Olvasónknak havi 2200 koro­na öregségi nyugdíja van, a felesége 62 éves, de soha nem volt alkalma­zásban, mert a családjáról gondosko­dott, így nem kap nyugdíjat. Olvasónk feleségének nem jár sem hitvesi nyugdíj, sem szociális járadék. A hitvesi nyugdíjra ugyanis annak a feleségnek van igénye, akinek férje maga nyugdíjas, s ő maga vagy be­töltötte már a 65. életévét, vagy rok­kantnak ismerték el. A szociális jára­dék feltétele szintén a 65. életév be­töltése, vagy a rokkantság. Olvasónknak azonban máricus 1- vel emelni fogják az öregségi nyug­díját, mégpedig aszerint, hogy melyik évben állapították meg a nyugdíját. Az 1991. január 29-én kelt törvény szerint ugyanis az 1991. március 1-e előtt kifizetett, és az 1991. december 31-ig is megállapítandó nyugdíjakat havi 8 százalékkal emelik. Az 1978. december 31-ig megálla­pított nyugdíjakat további 3 százalék­kal (összesen tehát 11 százalékkal), az 1979. január 1-től 1985. december 31-ig megállapított nyugdíjakat továb­bi 2 százalékkal (tehát összesen 10 százalékkal) és az 1986. január 1-től 1988. szeptember 31-ig megállapított nyugdíjakat pedig további 1 százalék­kal (összesen tehát 9 százalékkal) emelik. Az emelés havi összege nem lehet kevesebb, mint 190 korona, ha öreg­ségi, rokkant- vagy a ledolgozott évek szerint járó nyugdíjról van szó, az öz­vegyi nyugdíjnál 114,- korona, a rész­leges rokkantnyugdíjnál és a teljes ár­va gyermekek árvajáradékánál 95 ko­rona, míg a félárva gyermeknél 57,­­korona. A nyugdíjemelés csak a havi 3800 koronát meg nem haladó nyugdijak­nál jön tekintetbe, s a felemelt nyugdíj teljes összege sem tehet ki havi 3800 koronánál többet. Azoknak a nyugdíjasoknak, akik­nek a nyugdíjuk az egyetlen megél­hetési forrásuk, a havi nyugdíjat 1440,- Kčs-ra, s ha ráutalt családtagja (felesége, gyermeke) van, havi 2400,­­Kčs-ra emelik fel. Ezekre az össze­gekre emelhető fel a szociális járadék is. Minthogy olvasónk nyugdíja a fel­emelés után ezt az összeget meg fog­ja haladni, erre a további felemelésre nincs igénye. Dr. B. G. Fotó: Krascsenits Géza A HÉT 23

Next

/
Thumbnails
Contents