A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-01 / 9. szám
GONDOLKODÓ Alnotmanyoh holt betűi A Szövetségi Gyűlés január 9-én törvénybe foglalta az alapvető jogokról és szabadságjogokról szóló Alkotmánylevelet, amely számunkra kevesebbet szavatol a 144/1968-as alkotmánytörvénynél, amelyet annak idején a CSKP KB Akció-programja alapján 1968 októberében a Nemzetgyűlés elfogadott. A demokrácia felé vezető úton szűkebbre szabták rajtunk a kabátot, és szomorúan kell leírnom, hogy a pártállam sokkal nagyvonalúbb volt velünk szemben, mint újdonsült demokráciánk. Pedig akkor, 1968-ban még embrió állapotában volt az, amit helsinki folyamatnak szoktunk nevezni. A párt bizonyos kötelező internacionalista elvből indult ki, ez határozta meg a nemzetiségi kérdésekben követett politikáját, ez fogalmaztatott meg vele párthatározatban és törvényben olyan tételeket, amelyek jobban megfeleltek az európai normáknak, mint a mostaniak, bár a megbukott rendszer vezetői is szívesen engedtek a nacionalista nyomásnak, s gondosan ügyeltek arra, hogy 1945-1948 durva magyarellenes politikájának a következményeit ne temesse be teljesen az idő. Gyakran szerelte le ügyesen a magyarok ama törekvését, hogy a községek neve kétnyelven kerüljön a községnévtáblára, hogy legyen törvénnyel garantált szó- és írásbeli kétnyelvűség, hogy iskoláink számban és létszámban aggasztóan megfogyatkozzanak és különösen a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején felszámolódjanak. Csak a mi kemény ellenállásunk mentette meg az anyanyelvű oktatást a teljes öszszeomlást ól-Sok mindent olvashatunk utólag a pártállam fejére, azt azonban el kell ismernünk, hogy ha a "mást mondok és mást cselekszem" módján szűkén is mérte a jogokból mindazt, ami a nemzeti kisebbségeknek kijárt volna, a kétnyelvűség eltörlését soha nem merte úgy törvénybe foglalni, mint ahogy azt a Szlovákiában demokratikusan megválasztott törvényhozó szerv, a Szlovák Nemzeti Tanács tette. A pártállam soha nem mert arra vetemedni, hogy népszámlálásra készülődvén, megtiltsa az állampolgárokat felkészítő anyanyelvű propagációs anyagok nyomását, így aztán egyetlen intézménye vezetőjének sem kellett úgy nyilatkoznia, mint Rudolf Krčnak, a Szlovák Statisztikai Hivatal elnökének: "A nyelvtörvény szerint a hivatalos iratok csak szlovák nyelvűek lehetnek, így nem nyomtathattunk ki magyar, rutén vagy más nyelvű íveket." A nyelvtörvény megalkotóinál és megszavazóinál tisztességesebben gondolkozik a statisztikai hivatal vezetője, aki"dacolva" a nyelvtörvény okozta lehetetlenséggel, úgy folytatja nyilatkozatát az Új Szó 1991. január 31-i számában: "Úgy döntöttem azonban, hogy a biztosok magyar nyelvű útmutatót kapnak, mivel, véleményem szerint, vannak olyan polgáraink, akik nem tudnak olyan jól szlovákul, hogy a kérdőívet pontosan kitölthessék." A bátor Rudolf Krč sem tud annyira reális lenni, hogy elismerné és ki is nyilvánítaná: tíz-, esetleg százezrek élnek Dél-Szlovákiában, akik gyengén vagy egyáltalán nem tudnak szlovákul és ez nem bűn vagy valamiféle ellenszegülés! Zárt falusi közösségekben élő emberekről van szó, akiknek nincs szükségük a szlovák nyelv ismeretére, s józan paraszti eszükkel nagyon helyesen úgy gondolják, hogy akik beszélni akarnak hozzájuk, vagy netán szót érteni velük, azt az ő nyelvükön tegyék! Az ő bölcsességkódexuk szerint az köszön (alkalmazkodik!), aki a ház ajtaján kopogtat, vagy aki akar valamit. Mert hamar semmisnek nyilvánítja ezt a csúfságos nyelvtörvényt az adóhivatalon kívül minden más hivatal is, ha a címzett azzal a nyúlfarknyi megjegyzéssel küldi vissza levelét, hogy nem érti. Tisztelt szavazó képviselő urak, jogában áll visszaküldeni, mint ahogy jogában áll csak magyarul tudni! A tavaly elfogadott nyelvtörvény meg fogja szülni a maga szuroknál is feketébb humorát... Visszatérve a törvénybe iktatott Alkotmánylevélre, amelyhez legkésőbb 1991. december 31-ig igazítani kell a törvényeket és más jogszabályokat, kíváncsian várom, hogy hatályon kívül helyezi-e a diszkrimináló, megalázó nyelvtörvényt, s hogy életünket valóban a teljes egyenjogúság szerint szabályozza-e a fő aiapelveket a gyakorlatba átültető rendeletekkel? Vagy úgy járunk megint, mint 1968-ban, hogy szárnyát metszik a repülni vágyó madárnak? Máris szédül a fejem, ha arra gondolok, hogy három alkotmánya lesz az országnak, és milyen lehangoló lesz azt tapasztalni, hogy kevesebbet szavatol a nemzeti kisebbségeknek, mint az alapvető jogokat és szabadságjogokat Alkotmánylevéllel hatálytalanított 144/1968-as alkotmánytörvény. E- gyébként is, a sok készülő alkotmányról az jut eszembe, hogy talán egész Európában Nicolae Ceausescu Romániájának volt a nemzeti kisebbségek jogait szavatoló legjobb alkotmánya. Olyan jó volt ez az alkotmány, hogy amikor híre kelt a világban, hogy Romániában elnyomják a magyar nemzeti kisebbséget, Ceausescu akkori legbizalmasabb és legrangosabb magyar beosztottját kérte fel, válaszoljon a nyugati világ "hazug" vádjaira. Fazekas János három egész újságoldalon magyarázta meg a világnak a romániai magyar nemzeti kisebbség helyzetét, s az alkotmányból egész passzusokat idézett a magyaroknak szavatolt jogokból. Olyan ügyesen oldotta meg a vezértől kapott feladatot, hogy Ceausescunak is tetszett, meg nekem is Szlovákiában, hiszen kiolvastam vagy inkább kiéreztem belőle, hogy Romániában az alapvető nemzeti kisebbségi jogok jobbára csak papíron léteznek, az Alkotmány holt betűi, a valóságban másképp fest minden. A nem is annyira régmúlt időnek ezt a példáját azért említem, hogy a nemzeti kisebbség jogait a közeledés, a megbékélés, a stabilitás érdekében előbb a gyakorlatban kell érvényesíteni, s csak az ilyen értelemben kikísérletezett, jól bevált gyakorlatot kell az Alkotmányba belefoglalni, s annak minden betűjét a törvény ereje által védetté, megmásfthatatlanná tenni. Az Európa Tanács tagjai ne a többségi nemzethez tartozó jogalkotók és politikusok véleményét vegyék alapul, hanem jöjjenek el néhány délszlovákiai járásba, és az ott élő, a nemzeti kisebbséghez tartozó embereket faggassák arról, mit ígér számukra az Alkotmány, és annak szellemével, betűjével ellentétben hogyan fest a valóság... MÁCS JÓZSEF Krascsenits Géza felvétele A HÉT 5
